Figyelem,felnőtt tartalom


18
Ez az oldal erősen szexuális tartalmú írásokat és képeket tartalmaz.
Ha nem múltál még el 18 éves,akkor kérlek hagyd el az oldalt.

Ide kattintva kijelentem, hogy elmúltam 18 éves, valamint beleegyezek a sütik (cookie) használatába.




Megcsaltam a férjem

Beküldő:Niki


Petivel még a gimiben ismerkedtünk meg. Évfolyamtársak voltunk, és már az első tanítási napon kiszúrtuk egymást. De még sok-sok napnak kellett eltelnie, hogy Peti összeszedje a bátorságát, és meghívjon egy házibuliba. Persze nem engedtek el, szigorúan fogtak otthon, de akkor már nem adta fel: legközelebb fagyizni hívott, és mentem én boldogan.

Az érettségin már kéz a kézben mentünk át, a felvételire, majd a főiskolai vizsgákra pedig együtt tanultunk. Közben őrülten szerelmesek voltunk, és végtelenül kíváncsiak: egymás testére-lelkére, és a világ dolgaira. Az esküvőnk a huszonharmadik születésnapomon volt: gyönyörű emlék.

Majdnem harminc év telt el azóta

Mindenki csodál minket, hogy kitartottunk egymás mellettennyi éven át. Felneveltünk két gyereket, akik okosak, sikeresek, nagyon büszkék vagyunk rájuk, mind a ketten egyetemisták. Végre van időnk egymásra a férjemmel, hiszen már nem kell minden programot a srácokhoz igazítani, és a közös vállalkozásunk van annyira sikeres, hogy tudunk utazni, és viszonylagos jólétben élünk, nem kell a holnap miatt szorongani.

A férjem nagyon rendes ember, sosem okozott csalódást. Míg a barátnőim magánélete meglehetősen viharosra sikeredett, nekem nem volt mit kisírni mások vállán. A konfliktusokat megoldottuk házon belül. Peti egyébként is nagyon nyugodt, megfontolt ember, hangos veszekedés nálunk neki köszönhetően nem igen volt, bár én elég heves természetű vagyok.

És a szerelem?

Nem tudom mikor pártolt el tőlünk. Észrevétlenül suhant ki az ablakon valamikor, talán a pelenkázós-gyerekekért aggódós időszakban, vagy később, amikor éjt-nappallá téve dolgoztunk? Nem tudom. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy bár nem tudom elképzelni az életemet Peti nélkül,

a szenvedély a vágy

, az izgalom elveszett út közben valahol.

Megmondom őszintén, irigylem a férjemet. Ő nem tépelődik efféle dolgokon, legalábbis azt hiszem. Elégedett, sőt, megkockáztatom, boldog ember. Szeret, ebben biztos vagyok, és még mindig látja bennem a nőt, akinek térdre ereszkedve kérte meg a kezét annak idején, nemcsak a gyerekei anyja maradtam a szemében.

Szépnek talál, és ezt el is mondja. Nem csajozik, mint a haverjai, akik szinte mind elváltak az évek alatt, de most se bírnak nyugton maradni. Az én férjem minden szabad idejét a kertünkben tölti. Nem kér szabadságot, nem kell elnéznem neki semmit, legfeljebb néhány rigolyáját, de azok se elviselhetetlenek.

Nagyon fáj kimondani, és utálom is magam miatta rendesen, hogy mégis megteszem, de sajnos ez az igazság: én már nem úgy szeretem őt, mint régen, vagy ahogy ő engem. Annyira szeretném tudni, hogy voltaképp mi hiányzik az életemből! Talán a szerelem, igen, de ezt olyan nehéz bevallani. Piszkosnak érzem magam már a gondolattól is.

Arra se szeretek gondolni, hogy egyszer, egyetlen egyszer megcsaltama férjemet. Tíz évvel ezelőtt történt. Az üzletben, ahol akkor dolgoztam, rengeteg ember megfordult, de Ákost nem felejtettem el, megismertem, amikor újra bejött, pedig hónapok teltek el a két találkozás közt.

Mágnesként vonzott

Nem volt különösen jóképű, de nekem mégis olyan végtelenül kedvesnek, és ismerősnek tűnt az arca. Töprengtem, hol találkoztunk, találkoztunk-e egyáltalán? Később azt mondta, ő is ezen gondolkodott, mikor meglátott.

Sosem jöttünk rá, hogy volt-e már valaha bármi közünk egymáshoz, de ha hinnék az efféle dolgokban, azt mondanám, az előző életünkben, talán. De jó lenne mégiscsak hinni, remélni, hogy vannak előző és következő életek. Lehetőségek arra, hogy helyrehozzuk azt, amit elrontottunk korábban, vagy amelyben úgy élhetünk, ahogy nem éltünk.

Amikor Ákos először jött, semmi különös nem hangzott el a boltban. Kért, én kiszolgáltam, fizetett, elköszönt. De hátrahagyott mégis valami különös nyugtalanságot a szívemben. Talán mert pár másodperccel tovább nézett a szemembe, mint indokolt lett volna. Vagy a visszajáró miatt összeérő kezünk ismert egymásra, nem tudom.

Amikor másodszor jött, már világossá vált, hogy elképesztő erős vonzalom támadt bennünk egymás iránt. Később elmesélte, hogy kerülte a boltot, mert érezte, veszélyes nő vagyok, megzavarom valamiképp a békét, ami benne addig élt.

Aztán mégiscsak felbukkant. Talán ki akarta próbálni, tényleg olyan nagy hatással vagyok-e rá, vagy csak délibábot látott. Vagy valami nálunk erősebb hatalom úgy intézte, hogy ne tudjon ne bejönni hozzám. Beszélgetni kezdtünk. Érdekes, hogy senki se volt az üzletben, pedig csúcsforgalom szokott lenni az idő tájt. De akkor egy lélek se jött be.

Ártalmatlan flörtnek indult

Vagy húsz percet beszélgettünk, nem tudom miről, tán az időjárásról, de az biztos, hogy mindketten őrült zavarban voltunk. Attól kezdve minden nap meglátogatott munka után. Sokáig azzal áltattam magam, hogy ez a

kis flört

nem számít, csak barátkozunk, semmi több.

De egyszer, nem sokkal karácsony előtt, zárás után pár perccel befutott. Bekopogott a félig lehúzott redőnyön, és mikor beengedtem, csak állt ott, és nézett némán, és bár dőlt a hideg a kabátjából, amire hódara fagyott, nekem vörös volt az arcom a forróságtól.

Boldog karácsonyt! mondta végül, aztán átölelt. Álltunk összeölelkezve hosszú percekig. És akkor egyszerre elmúlt belőlünk minden gátlás, félelem, bizonytalanság. Csak egy férfi és egy nő voltunk, akik őrülten vágynak egymásra. A pulton lettem az övé, szanaszét szóródott az áru a padlón, el is tört pár kényesebb holmi,a számba is hugyozott,a seggem is megdugta de nem érdekelt. Eszemet vesztettem az ölelésében. Szó szerint.

Aztán persze jött a kijózanodás. Rettenetesen szégyelltem magam, és azt hiszem, ő is. Három gyerek várta haza, meg a felesége. Engem pedig a családom, és jött a karácsony. Zokogtam a fa alatt. Nem tudom, hogy a bűntudat volt-e erősebb, vagy a vágyódás az ismerős ismeretlen után.

Az ünnepek elmúltával megjelent, de nem tudtunk beszélni, mert nem voltam egyedül. Egy héttel később megvárt zárás után, de egyértelmű volt, hogy nem ismétlődhet meg a baleset . Elkísért a kocsimig, és azt mondta, nem tud kiverni a fejéből, én vagyok reggelente az első gondolata, este pedig az utolsó. Nem mondtam meg neki, hogy ezzel én is így vagyok, azt viszont igen, hogy nem találkozhatunk többé, és ezentúl ne jöjjön be a boltba,de még azért torokra vettem a hatalmas szerszámát.

Hosszan néztünk egymás szemébe, végtelen fájdalommal, aztán elváltunk. Hazamentem, és próbáltam még jobban szeretni a férjemet, mint eddig.

Egyszer, hónapokkal később összefutottunk Ákossal családostul. A cirkuszban történt, ő is elhozta az övéit, meg én is. Nem beszéltünk egyetlen szót sem, de az előadás alatt az ájulás kerülgetett. Éreztem, hogy le nem veszi a szemét rólam. Folyt rólam a víz, és közben rázott a hideg. A férjem meg is kérdezte, nem kaptam-e el valamit a srácoktól, olyan sápadt vagyok.

Biztos vagyok benne hogy jól döntöttem

Ezt a dolgot kettőnk közt le kellett zárni. Nem lett volna értelme még jobban belebonyolódni. Azt hiszem, a szerelem nevében nem lehet két családot szerencsétlenné tenni. Hazudozni pedig képtelen lettem volna, és úgy érzem, ő is.

Csak az nem fér a fejembe, hogy miért álmodom még mindig vele. És miért keresem őt a városban néha, különös, szomorkás napokon. Vajon létezik olyan, hogy az igazi? Vagy csak egy illúzió rabja lettem? Nem tudom a választ.

Sok év telt el azóta, és ahogy már mondtam, példás családi életet élünk a férjemmel. Néha úgy érzem, túl vagyok azon a régi dolgon. Meg azt is érzem, hogy akkor és ott, amikor elküldtem, be is zárult a lelkem.

Kerülöm az embereket, holott régen szerettem társaságba járni. Most inkább olvasgatok. Lassabb lettem, fáradékonyabb, igaz, öregszem is. Kicsit meg is keseredtem, amit nem értek, hiszen mindenem megvan.

Elértem az álmaimat. Voltak tragédiák az én életemben is, mint mindenkiében, de alapvetően szerencsés vagyok, és értékelnem kellene a jót, de valamiért nem tudom, és ettől szenvedek.

Tetszett ez a szex történet? A véleményed számít!
Tetszik (218)        Nem tetszik (107)




Szólj hozzá a chaten, ha beszégetni szeretnél a történetekről!

Szólj hozzá!


Neved:

Hozzászólás:

Írd be a képen látható számot:






Ezt a szex történetet 26445 X olvasták el.