A bátyám, Roland

Beküldő:Lullu


Unottan álltam neki a házimunkának közben, pedig zenét hallgattam. Próbáltam a gondolataimat terelni az álmomról, de minduntalan sikertelenül. Megfőztem utána, pedig elmosogattam. A vízcsobogásról eszembe jutott a közös fürdésünk. A hideg futkosott a hátamon a gondolattól. Visszairányítottam az elmém a valóságba. Neki álltam a sütésnek, hiszen szoktam a kollégiumba vinni valamilyen édességet, amivel a többieket megkínálhatom. A krém keverésénél tartottam, amikor a kapu nyikorgására figyeltem fel. Nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki, hiszen egy barátnőm le akart jönni hozzám. Folytattam a tevékenységem. A kopogtatásra az ajtó felé fordultam. Az ereimben meghűlt a vér. Az ajtóban álló alak magasságra megegyezett Rolanddal. Gyorsan elhessegettem a gondolatot, hogy talán ő az. Kinyitottam az ajtót gombóccal a torkomban... de nem ő volt az. Csak a bátyám egy ismerőse jött. Gondolatban fellélegeztem. Hamar el is ment, mert volt még dolga. Nem bántam, mert most az egyedüllétet sokkal jobban élveztem, mint a társaságot.

Már bőven kész voltam mindennel és a számítógép előtt ültem, mikor újra nyikorgott a kapu. Az ablakhoz mentem és kíváncsian kikukkantottam. A szívem kihagyott egy ütemet. Rögtön felismertem Roland alakját, még az arcára se kellett rá néznem. Egyre jobban közeledett, majd kopogás. Szinte mozdulni sem bírtam, csak szívem vert de az nagyon gyorsan. Még egyszer kopogtatott. Kinyitottam az ajtót.
- Bejöhetek?
- Persze.
Beinvitáltam a lakásba, rögtön kínáltam üdítővel, kajával, de nem kért semmit sem. Csak beszélgettünk. Szóba került szinte minden, hirtelen látogatásának az oka is. Kiderült, hogy a nem kellett végig bent maradnia dolgozni. Úgy gondolta meglep egy találkozással, ami sikerült neki. Mint minden beszélgetésünk alkalmával, most is szóba kerültek az álmok. Szinte rettegtem attól, hogy mit kell elmondanom.

- Rólad álmodtam - mondta és bennem megállt az élet. -Kellemes volt. Főleg, hogy veled lehettem.
Ezzel még nem is lett volna gondom, hiszen már sokszor mondtuk egy másnak, hogy szeretjük a másikat, de pusztán barátságból.
- És mit álmodtál? - Kérdeztem félelemtől elcsukló hangon.
- Az ágyamban aludtunk mindketten, szorosan öleltük egymást. Hajnal lehetett. Felkeltem és néztem, hogy alszol, attól a képtől nyugodt voltam. Azt éreztem, hogy akkor és ott elválaszthatatlanok vagyunk.
- Valóban? - Éreztem, hogy a vér kiszökik az arcomból.
- Igen. És te is felkeltél, néztük egymást utána, pedig megcsókoltalak.
Elhagyott az erőm, még szerencse hogy ültem. Mindenre számítottam csak erre nem.
- Ne hidd, hogy ezt könnyű volt elmondanom - mondta
Nem tudom mit hittem és mit nem, csak annyit, hogy féltem, attól, amit kérdezni fog. Tudtam, hogy nem kerülhetem el, de reménykedtem. Kavarogtak a gondolataim. Legszívesebben egy másik bolygón lettem volna. Azon töprengtem, hogy ebből vajon mi sülhet ki.
- És te mit álmodtál? - kérdezte ártatlanul.

Elmeséltem neki, csak azt hagytam ki, hogy részemről ez a barátság kezd át alakulni. Csend telepedett mind kettőnkre. El akartam ásni magam a föld mélyére, ahol nem láthat. További kínos percek elkerülése érdekében kimentem a konyhába inni egy pohár hideg vizet. Rolandnak is öntöttem inni valót, azután visszaindultam. Remegett a mindenem, amikor megláttam. De amit mondott, attól lesett az állam.
- Tudod, ez nehéz nekem, mert részemről ez nem csak barátság. Nem tudom, mióta kezdtek átalakulni a nézeteim, de azt tudom, hogy nem a barátom, vagy hanem annál több. Még nem merem teljes bizonyossággal kiállítani, hogy szeretlek, de közel állnak ehhez az érzéseim - mindezt egy szuszra mondta el. Én csak bámultam, nem hittem a füleimnek. Azt hittem könnyebb lesz nekem is elmondani, de tévedtem. Eleinte csak nyökögtem, azután már gyorsabban jöttek a számra a szavak.
- Ez furán fog hangzani, de valami hasonló indult el bennem is egy ideje. Nem mertem szólni, mert féltem, hogy eltávolodnál tőlem.
Félénken rá mosolyogtam, amit viszonzott. Így ültünk csendbe burkolózva jó néhány percig. Nem bírtam a feszültséget, ezért gyorsan ki mentem a konyhába mondván hozok valami rágcsálni valót. Roland pedig jött utánam. Lázasan kutakodtam a szekrényben egy tálért. A hátam mögül hallottam a hangját.
- Segíthetek valamit? - kérdezte.
- Nem. Csak helyezd magad kényelembe.

Remegett mindenem. A tálat is majdnem ledobtam. Nem tudom hova tehettem arra a rövid időre az eszem. Az járt a fejembe, amit mondott, illetve az álmom. Valósággal kívántam a csókját. Nem mertem kezdeményezni, féltem az elutasítástól. De mégis meg akartam próbálni. Gondolataim kiülhettek az arcomra, mert Roland rákérdezett.
- Min töprengsz?
- Azon, hogy miért vagy ilyen jó megfigyelő - ezen mindketten kicsit mosolyogtunk. Nem akartam hazudni neki, de az igazságot se szívesen mondtam el.
A tekintetem az ajkaira tévedt, újra élesztette bennem az álom béli csókjait. Egyszerű lett volna oda hajolni és megcsókolni, de rettegtem. Amitől én rettegtem attól ő nem.
Gyengéd csókot lehelt a számra, amitől szinte elolvadtam.
- Ezen gondolkodtál? - kérdezte kis mosollyal a szája szélén, mikor elváltunk egymástól.
- Igen.
- Jó volt?
- Nagyon - feleltem remegő hangon, ami mellé sután mosolyogtam is.
Sokkal jobb volt, mint álmomban, pedig nem tartott sokáig, és alig érintette a számat. Most kezdtem irigyelni az eddigi barátnőit, amiért átélhették, azt, amiben én csak reménykedhettem.
Megfogta a kezem, összefűzte az ujjainkat. Mindketten a kézjátékra figyeltünk. Kis remegés futott végig a testemen az érintésétől.
- Mit gondolsz? Milyen lenne, ha megpróbálnánk? - kérdezte őszinte hangon.
Alig bírtam leplezni a feltörő örömem. Nem is tudom miért fogtam vissza magam, de halkan csak annyit mondtam, hogy:
- Ezt csak úgy tudhatjuk meg, ha megpróbáljuk.
Gyengéden megcsókolt, és csak mosolyogtunk egymásra.
- Nem hiszem, hogy rossz lesz - mondta somolyogva.
Még egy darabig nálunk volt, de hamarosan mennie kellett.

Az elkövetkező két hónap csodás volt, legalábbis számomra de úgy láttam ő sem boldogtalan. Néha kicsit feszélyezett voltam, hiszen nem vagyok valami gazella testű istennő, de mindig megnyugtatott, hogy neki ilyen formában vagyok jó. Rengeteget találkoztunk, az idő nagy részét beszélgetéssel töltöttük, de volt, amikor hosszú csók csatát vívtunk.
Megismerkedtem a családjával. Igaz már korábban is találkoztam a rokonaival, de akkor még nem voltam a barátnője. Féltem, de minden jól alakult. Roland is megismerkedett a szüleimmel és a bátyámmal. Anyukám kedvence lett.

Bennem ekkora már tisztázódtak az ezelőtt zavaros érzelmek. Biztos voltam benn, hogy szeretem. Nem is akárhogy. Az első ember volt, akinek mesélni mertem a családomról, és az elmúlt évekről, hogy miért nem szeretek igazán otthon lenni. Megértett, próbált segíteni. Úgy éreztem, ha vele vagyok, minden gondom elpárolog.
Két hónapig vártam a percet, és végül ki mondtam, amit végig tudtam, hogy szeretem. Viszonzásul megcsókolt, ami nekem felárt ezer szóval, és még sokáig feküdtünk az ágyán csendben.
A következő hétvégén úgy terveztük, hogy ott alszom náluk. A nap egy részében segítettem az anyukájának, amiben csak tudtam. Azután Rolanddal sétáltunk, mire visszaindultunk hozzájuk már sötétedett.

Nagy unszolás árán rábeszélt, hogy fürödjünk ketten. Eszembe jutott az álmom, és kellemesen megborzongtam az emlék hatására. De még mindig eléggé szégyelltem magam a testem miatt. Roland a kedvességével és a figyelmével eloszlatta a kételyeim azon részét, hogy nem tetszem neki. Simogatott a zuhany alatt, a kezei szinte becéztek. Vágytam az érintésére, és én is cirógattam. Azt akartam, hogy neki minél jobb legyen. Megtöröltük egymást, pizsamába bújtunk, de utunk nem a szobájába vezetett, hanem a konyhába. Kedvesem az étvágyát akarta csillapítani, mondván, nem szeretné, ha az éjjel a gyomor korgására kelnék.

Már tíz óra is elmúlt mikor ágy közelbe kerültünk. Beszélgettünk és vívtuk a csókcsatákat, meg természetesen kalandozott a kezünk. Az érintésekkel adtuk egymás tudtára az érzelmeinket.
Hosszan csókolt, ami nagyon jó volt, közben a kezem a mellkasán pihent, éreztem, ahogy veszi a levegőt. Nyugtatott szívének ritmikus mozgása.
- Szeretlek - mintha ködön át hallottam volna. Nehezen jutott el a tudatomig. A szívem persze rögtön hevesebben kezdett verni. Nem tudtam megszólalni, de valahogy tudtára szerettem volna adni, hogy én is így vagyok. Megcsókoltam, közben a kezét a szívem felé húztam, hogy megtudja, miatta ver így. Hátsó szándékot is sejthetett a mozdulatomban, mert finoman simogatni kezdte a mellem. Nem bántam, sőt, örültem a mozdulatnak, mert tüzet szított bennem. Én is simogattam Rolandot. Szerettem volna, ha ez az este jól végződik. Persze kicsit necces volt a család miatt, de akkor az érdekelt a legkevésbé.

A pólóm alá kúszott a keze, és már úgy simogatott. Rövid időn belül megszabadultunk a zavaró ruhadarabtól. Rajta nem volt póló így azzal nem kellett bajlódnunk. Az érintése nyomán kellemes bizsergés lett úrrá rajtam. Simogattam a kedvesem testét, ahol csak értem. Csókoltam a nyakát, a kulcscsontját. A nadrágjára tévedt a kezem, örömmel nyugtáztam, hogy őt sem hagyja hidegen a helyzet. Roland a melleimet vette kezelésbe a szájával, amit halk nyögésekkel nyugtáztam. Amíg az egyik mellbimbóm a szájába volt, addig a másikat az ujjaival kényeztette.

Lassacskán megszabadultunk minden felesleges öltözéktől. Örülten a sötétnek, és bántam is, mivel nem nézhettem bele a szemeiben, nem olvashattam ki belőlük, amit tükröztek. Meztelenül feküdtünk egymás mellett, minden porcikánkkal hozzá simulva a másikhoz. A teste melege engem is felhevített. Álmomban már megtörtént, és most az álmom valóra vált. Az a férfi fekszik mellettem, aki számomra mindennél fontosabb. Félénken fogtam kezembe a férfiasságát, csúsztattam rajt a kezem. A bársonyos bőre elvarázsolt. Hangosabban vette a levegőt a mozdulataim hatására.
- Mutasd meg, hogy a legjobb neked - kértem.

Kezét a kezemre téve, erősebb fogásra ösztökélt, majd a ritmust is segítette eltalálni. Mikor ,,belejöttem a szájával és egyik kezével a melleimet kényeztette, a másik keze az ölemet fedezte fel. A szoba csendjét a sóhajtásaink törték meg, amik összeolvadtak a levegőben.
Éreztem, hogy kellően kezdek felizgulni.
- Szeretnélek magamban érezni...- suttogásom megtörte az addigi némaságot.
- Szeretném, ha élveznéd, mert ami jönni fog az nem biztos, hogy jó lesz neked.
- Nem baj, én mégis szeretném.

Roland beleegyezően bólintott. Óvszert vett elő, és rutinos mozdulatokkal felhelyezte. Még egyszer megkérdezte, hogy biztos vagyok- e benne. Igent mondtam és vártam, ami történni fog. Újra simogatta a nedves szemérem ajakaim. Mondta, hogy lazítsam el magam. Nyugtató szavakat suttogott a fülembe. Meg emeltem a csípőm jelezvén, hogy készen állok. Egyetlen határozott mozdulattal hatolt belém. Fájt, de ez édes kín volt számomra. Csak kicsiket lökve kezdett mozogni, azután fokozatosan gyorsított. Mikor észre vette, hogy nekem kellemetlen lenne, visszavette a tempót.

Mindketten sóhajtoztunk. Átkaroltam a nyakát és úgy élveztem a mozgását. Csókolta a nyakam, a fülem, érzéki szavakat suttogott. A sóhajainkat nyögések váltották fel. Lábaimmal átkaroltam a derekát és így gyorsabb mozgásra bírtam. Nem akartam, hogy vissza fogja magát. Simogattam a hátát, mellkasát, forrón csókoltam a száját. Azt akartam, hogy minden pillanatot élvezzen.
Nyögései hangosabbak lettek, ami engem nagyon izgatott. Egy erős lökés után teljesen bennem maradt, nem mozdult. Éreztem az izmaiban végig futó apró rángásokat. Kis idő múlva zihálva rogyott rám. Egyik kezemmel a tarkóját, a másikkal a hátát cirógattam továbbra is. Pénisze még mindig bennem volt. Hálás voltam neki, azért amit átélhettem, ezt a köszönetet egy csókkal fejeztem ki.
Kicsúszott belőlem, az óvszert kidobta. A lepedőjét lecseréltük, hiszen rajt volt a ma éjszaka nyoma. Kézen fogva elindultunk megfürödni.

A folyosón aztán mind kettőnknek elkerekedett a szeme, mikor belebotlottunk az anyukájába. Nem gondoltuk volna, hogy ébren találjuk hajnalban. Elpirultam, hogy talán halhatta mindazt, ami a szobában történt. Csak mosolygott ránk, mi pedig folytattuk utunkat. A fürdőben is simogattuk a másikat, becéztük egymás testét.
Az éjjel további részében pedig mélyen aludtunk, hiszen eléggé elfáradtunk.


Tetszett ez a szex történet? A véleményed számít!
Tetszik (89)        Nem tetszik (91)



Szólj hozzá a chaten, ha beszégetni szeretnél a történetekről!

Szólj hozzá!

Neved:

Hozzászólás:

Írd be a képen látható számot:

Ezt a szex történetet 17370 X olvasták el.