Figyelem,felnőtt tartalom


18
Ez az oldal erősen szexuális tartalmú írásokat és képeket tartalmaz.
Ha nem múltál még el 18 éves,akkor kérlek hagyd el az oldalt.

Ide kattintva kijelentem, hogy elmúltam 18 éves, valamint beleegyezek a sütik (cookie) használatába.




Csabával a szexpartin

Beküldő:Enzós Niki


Sziszka tearózsára emlékezteto sápadt, finom arcán egyetlen izom sem rezdül, csak nagy, szürke szemei beszédesek, az emlékezés fájdalmas árnyai úgy suhannak át a fényes szivárványhártyán, mint amikor könnyu szello borzolja egy tengerszem sima tükrét. A hangja is halk, a homokórából aláhulló apró szemcsék monotóniájával peregnek a szavai, lassan, egyenletesen, indulatok nélkül. Az olyan ember fáradt rezignációjával beszél a múltjáról, akinek nincs jelene, de jövoje sem,s a múlt emlékképeinek felidézése is csak a reménytelenség bizonyosságát erosíti. Pedig csak negyven éves mindössze. Nem szakítom félbe, nem teszek fel kérdéseket, hiszen szinte a kívülálló tárgyilagosságával számol be minden apró részletrol.
- Nem voltam mindig ilyen - mondja,s leheletszeru sóhajt röppent ki az ajkai közül. - Tizenhét éves koromban voltam eloször szerelmes,s akkor vesztettem el a szüzességemet is. Hogy milyen élményt jelentett ez számomra, azt az is bizonyítja, hogy még mindig nagyon élénken és kristálytisztán emlékszem mindenre.
Akkor már egy hónapja jártunk együtt Jácintal, kézen fogvasétáltunk a Ligetben és a Margitszigeten, elbújtunk a suru bokrok mélyén megbúvó padokon, egymás testére fonódva csókolóztunk órák hosszat,s kimondhatatlanul boldogok voltunk mindketten. Amikor eloször kigombolta a blúzomat,s megérintette a mellbimbómat, elobb a kezével, aztán a szájával, olyan izgalom remegtette meg a testemet, hogy szinte az ájulás környékezett. Bátortalanul a combomra csúsztatta a kezét, aztán amikor látta, hogy nem tiltakozom, egyre feljebb csúszott a forró tenyere, amíg el nem érte a bugyim szélét. Itt megtorpant egy pillanatra, a szerelmes férfi gyöngédségével várta a visszajelzést, mert természetesen tudta, hogy szuz vagyok, hogy a szerelem fészkét az én testemen még soha senki nem érintette meg. Közben úgy csókolt, hogy a lélegzetem is elállt, nyelvemet a szájába szívta, valósággal itta a nyálamat.
Engem egyszerre gyötört a szégyen és a vágy, úgy tüzelt és lüktetett a szeméremtestem, hogy megorültem volna, ha nem érinti meg. Öntudatlanul szétnyíltak a combjaim, utat engedtek a kereso ujjaknak. O óvatosan benyúlt a bugyi alá, tenyerébe szorította a vénuszdombot, simogatta a csiklót és a szeméremajkakat, majd a középsó ujját óvatosan a finoman remego, alig szétnyíló hasadékba csúsztatta. Néhány másodperc múlva elélveztem, számomra még teljesen ismeretlen érzés volt ez.
Bármennyire furcsán hangzik is, én sohasem játszottam magammal kislánykoromban. Ott, azon a szigeti padon ébredtem rá, hogy mit jelent az, amelyrol oly sokat beszélnek, mi az a gyönyör, amely sokak szerint meghatározza az ember életét. Sikoltani szetettem volna a kéjtol, de nem mertem, csak a körmeimet vájtam Jácint vállába,s rekedt nyögés szakadt ki a torkomból. Már nemcsak szerelemmel, hanem hálával simultam hozzá, szerettem volna átölelni a lábát, alázatosan megcsókolni a kezét, megköszönni az örömet, amelyet tole kaptam. Könnyek csorogtak végig az arcomon a szerelemtol és a boldogságtól. Mintha gyerekkorom meseországának kapui nyíltak volna meg elottem, csakhogy amit ott benn tapasztaltam, az fölülmúlta minden várakozásomat.
Jácint gyengéd csókokkal borította el arcomat, számat, nyakamat,s a fülembe súgta: Menjünk fel hozzánk, senki sincs otthon. Beszélhetett volna hangosabban, de úgy érezte, hogy a pillanat ünnepélyessége a suttogást kívánja. Összeölelkezve mentünk végig a szigeten, felültünk a villamosra, egyetlen szót sem beszéltünk, csak összesimultunk ballgatásunk sokkal beszédesebben fejezte ki a testünkbol sugárzó vágyat, mintha szerelmes szavakkal babusgattuk volna egymást.
Csak egy hangulatlámpát kattintottunk fel Jácint parányi szobájában,s gondosan lefüggönyöztük az ablakot. Én remegtem a vágyakozástól, de lányos szemérmességbol minden kezdeményezést neki engedtem át. Legalábbis egy ideig. O hat évvel volt idosebb nálam, volt már jócskán tapasztalata,s ezenkívül a gyöngédség, a partnerével való töródés a zsigereiben, a vérében volt. Késobb, amikor már összeszokott a testünk, akkor sem volt soha figyelmetlen, megorizte ugyanazokat a gyöngéd mozdulatokat, amelyekkel elso ízben közeledett a testemhez.
Lassan kibújtatott a ruhámból, lefektetett az ágyra, a kis nyári bugyit már vízszintes helyzetben hámozta le rólam. Én átöleltem a vállát, csókoltam a száját, a sima izmos mellkasát, de a kezem még nem indult kereso útra, csak a combjaimon s a hasamon éreztem a merev hímvesszojét. O gyengéden megyogta a kezem, végigcsúsztatta a saját hasán, le egészen a fanszorzetéig, majd a kezembe adta a duzzadó férfiszerszámot. éreztem a sima borön finoman dudorodó, pulzáló vénát, a kalapszeru kemény makkot,s a kezem önkéntelenül rájött a mozdulatra, amellyel simogatni kellett.
Én még akkor is hallgattam, de Attilából feltörtek a szerelem és a gyöngédség dédelgeto becézgeto szavai: édesemnek, drágámnak, mindenemnek nevezett. Forró szavakkal suttogta fülembe a szerelem és az érzékiség örök bókjait, amelyek mindig ismétlodnek de sohasem válnak közhellyé: gyönyöro tested van, csodálatos a boröd, megorülök érted, te aranyos, te drága, te kedvesl Az ölembe csúsztatta a fejét, eloször a bozontost csókolgatta, majd finaman széthúzta az ajkakat, nyelvével a csiklómon körözött, lejjebb ment, puhán a fogai közé vette a szeméremajkakat, aztán újra a nyelvével járta be a szétnyíló vulva minden parányi részecskéjét. Én felsikoltottam, annyira hirtelen, szinte viharszerüen söpört át az érzékeimen a gyönyör. Pedig számítottam rá, vártam már, mégis úgy rázta meg a testem, mint fiatal fát a hirtelen feltámadó szélvihar.
Jácint visszahúzta a kezét, a mellemet és a számat csókolta ismét. Jó volt, kedvesem? - kérdezte. Nem tudtam válaszolni, csak bólintottam,s ismét szivárogni kezdtek a könnyek a szemembol. Azt akarom, hogy neked is jó legyen - suttogtam a fülébe,s most már magamtól nyúltam a pénisze után. Gyöngéden eltolta a kezem: Most ne simogass, édes, mert nem akarok túl gyorsan elmenni. S csak akkor teszem be, ha te ismét felizgultál.
Maga felé fordított, mindkét karjával átölelt, derekamat, csípomet, fenekemet, s a szorzetemet simogatta. Szándékosan nem nyúlt mélyebbre, kikerülték az ujjai a vaginámat mikor érezte, hogy maguktól szétnyílnak a szeméremajkaim, akkor hanyatt fektetett, felemelte a térdeimet, hímvesszojével megkereste a hüvelynyílást,s fokozatosan, tapintatosan belémhatolt.
Nem fáj, drága? - kérdezte közben. Valójában fájt, de semmiség volt ez a fájdalom, már-már gyönyört okozott, lelki gyönyört természetesen boldoggá tett a tudat, hogy öromet szerzek neki, hogy az asszonya leszek, hogy egészen nekiadom a testemet. Úgy éreztem, hogy széthasadó szuzhártyámon át nemcsak a testét, hanem a lelkét is magamba fogadom a szeretett férfinak, eggyé válok vele elválhatatlanul, örökre.
Két évig tartott a viszonyunk, közben én leérettségiztem, felvettek az egyetemre, o pedig befejezte a tanulmányait. Akkor csalódtam benne eloször, mert elfogadott egy elonyös vidéki állást,s elköltözött Budapestrol. Egy ideig minden hétvégét együtt töltöttünk, vagy én utaztam hozzá vagy o jött hozzám, aztán egyszer csak különbözo kifogásokkal ritkítani kezdte a találkozásainkat.
Eleinte nem gyanakodtam, hiszen kedves volt, gyengéd, figyelmes, mint mindig, de aztán a viselkedésén mégis észrevettem valami változást. A szeretet gesztusait megorizte ugyan, de szórakozottabban, kevesebb szenvedéllyel ölelt, mint korábban. Ez még nem lett volna baj, hiszen a kezdeti lángolás nem tarthat örökké, de a szerelmes no finom ösztöneivel megéreztem, hogy nem a hosszú ideje tartó viszonyunk miatt lettek langyosabbak a szeretkezéseink. Nem akartam féltékenységgel megmérgezni a kapcsolatunkat, de mégsem tudtam megállni, hogy rá ne kérdezzek: Nincs egy másik lány is az életedben?
Mintha várta volna a kérdést, rögtön bevallotta, hogy beleszeretett valakibe, de nem merte megmondai, két évig tartó szerelmünk után durvaságnak érezte az arcomba vágni, hogy mást szeret.Azt remélte, hogy a távollét engem is elidegenít tole,s akkor könnyebben elszakakadunk egymástól.
Nekem görcsbe rándult a gyomrom, a torkom, az eszemmel felfogtam ugyan, hogy mindennek vége, de az érzelmeimnek nem tudtam parancsolni. Én, aki az örömtol olyan könnyen sírva fakadtam, akkor nem tudtam sírni, csak sápadtan, szobormereven hallgattam. Képtelen voltam beletörodni abba, hogy mindennek vége, valamilyen csodában reménykedtem, hogy hátha mégsem, hátha a következo pillanatban azt mondja, hogy szakít a másik lánnyal, és inkább velem marad.
Nem mondta ezt, csak komolyan nézett rám, simogatott, babusgatott,s azzal vigasztalt, hogy élete legszebb emléke lesz a velem töltött két év. Úgy éreztem, mintha göröngyök, földdarabok hullanának a fejemre: amikor egy szerelmes nonek azt mondják, hogy a szerelme már csak emlék, az olyan mintha elevenen eltemetnék. Búcsúzóul megölelt, megcsókolt,s kért, hogy bocsássak meg neki. Nem is gyulöltem meg, hiszen tudtam, hogy bármilyen nagy szerelem véget érhet egyoldalúan is, de rettenetesen szenvedtem. A nap minden órájában rá gondoltam, róla álmodtam éjszaka, százszor is újra elolvastam a leveleit,s a körülöttem levo apró tárgyakról is mindig o jutott eszembe. Többet foglalkoztam vele gondolatban, mint a szerelmünk boldog idoszakában. A hiányérzet, a szerelem, a szeretet hiánya eloször kétségbeesetté, majd keseruvé, fásulttá teszi az embert, úgy ivódik bele a lelkébe, mint a párás nedvesség a pórusaiba és a csontjaiba.
Persze többen próbáltak udvarolni nekem, diáktársaim és mások is, de nem találkoztam olyan férfival, akibe ismét szerelmes lehettem volna. Évek teltek el így, hogy le sem feküdtem senkivel, magamat elégítettem ki a kezemmel,s közben Attilára gondoltam, vagy egy képzeletbeli férfira, akibe ugyanolyan szerelmes lehetnék mint obelé. Egyszer, egy kiránduláson kissé pityókásan, egy pillanat sodrásában lefeküdtem valakivel, aki megtetszett nekem, de fura módon egyáltalán nem élveztem a szeretkezést: illetve csak felizgultam, de elélvezni nem tudtam. Amikor egyedül maradtam, akkor kielégítettem magam,s közben megint az álombeli nemlétezo férfira gondoltam, akinek nem volt arca, lehetett bárki: a szerelmet testesítette meg számomra.
Csabarel, a késobbi férjemmel a diplomám megszerzése után ismerkedtem meg. Szenvedélyesen és hirtelen szerettem belé, bombaként robbant bele az életembe. Csaba jóképu, markáns arcú férfi volt, elso látásra a finom metszésu, érzéki szája és az enyhén hajlott sasorra tetszett meg nekem. Zöldes szeme mindig vidáman csillogott, szeretett tréfálni, nevetni, könnyen túltette magát az apró-csepro problémákon, általában csak az élet derus oldalát vette tudomásul. Talán az volt a legfigyelemreméltóbb tulajdonsága, hogy annyira sugárzott belole az életkedv, hogy mindenkit fel tudott dobni a környezetében. A gyöngédsége nem volt olyan kifinomult mint Attiláé, vadabbak, követelozobbek voltak az ölelései, de sodró erejüek o is gyönyört adóan tudott zongorázni a testemen.
Ujra nonek éreztem magam, ismét élveztem a szeretkezéseket, csak egy dolog aggasztott: talán az évekig tartó maszturbálás miatt, majdnem teljesen csiklóérzékennyé váltam, a hüvelyemben csak nagyon nehezen tudtam elélvezni,s csak bizonyos helyzetekben. Csaba megnyugtatott, hogy ot ez a legkevésbé sem zavarja, legfeljebb olyan helyzetben szeretkezünk, hogy a klitonszomat is izgatni tudja közben. Nem volt nehéz dolga, mert könnyen és, gyorsan elélveztem, szinte alig kellett hozzám érnie az elojáték után. A szerelemtol újra felfokozódó érzékiségemben orülten kívántam a testét,s megint átéltem azt a boldogító odaadást, önfeladást, amely korábban akkor lobbant fel bennem, amikor Attilát megismertem.
Összeházasodtunk. Tíz évig olyan boldogok voltunk együtt, mint a mesében. Persze, mint minden házasságban, nálunk is elofordultak közben apró-csepro viharok, féltékenységek, összeveszések, de a kettonket összeköto érzelmi és érzéki kapcsolat soha nem lazult. Büszkék voltunk rá, hogy mi még tíz év után is nagyon erosen kívánjuk egymást, és soha egy pillanatig sem süppedünk bele abba a langyos unalomba, amely oly sok házasságot jellemez. Boldog függetlenséget jelentett ez a külvilág kellemetlenségeivel szemben, hiszen mi a saját örömünket mindig megtaláltuk egymásban. Még a gyerek sem hiányzott, pedig nagyon szerettem volna, de sajnos soha nem lettem terhes.
Aztán egy szerencsétlen baleset teljesen összekuszálta az életünket. Csaba vidékrol jött haza kocsival,s egy mellékutcából szabálytalanul kivágódó kamion belerohant a Trabantunkba. A férjemet valósággal darabokban szedték ki az összetört autóból. Amikor megpillantottam a kórházi ágyon, a gyomromhoz kaptam,s kirohantam a kórterembol. Az orvos utánam jött, belémnyomott egy nyugtatót,s kért, hogy türtoztessem magam, mert Csabat kímélni kell minden izgalomtól. Elfojtottam a sírást,s visszamentem.
Borzasztó volt. Gipszbol és gézbol tekert csomag feküdt az ágyon, még a szeme sem látszott ki a kötésekbol, csak a keze feje pihent fedetlenül az ágy szélén. Azt ragadtam meg, azt csókolgattam könnyek között,s csak ismételgettem, mint egy megakadt gramofonlemez: Nagyon szeretlek, nagyon szeretlek. O nem tudott beszélni, ujjai erotlenül fonódtak az én kezemre, gyönge szorítással jelezte, hogy érti, hallja, amit mondok.
Amikor kijöttem a kórterembol, csak annyit kérdeztem az orvostól: Megmarad? O rábólintott,s bekormányozott a rendelojébe. Ott tapintatosan tudtomra adta, hogy mire számítsak: Csaba egyik lábára valószínüleg sánta marad, a teste tele lesz forradásokkal, s az arca pedig, az arca... nos, számítsak rá, hogy az lesz a legszörnyubb.
Alig fogtam fel a hallottakat, csak az tudatosult bennem, hogy életben marad, hogy a belso szervei nem szenvedtek maradandó kárasodást. Kit érdekelt, hogy milyen lesz az arca. Csak akkor hasított belém a rémület és az iszonyat, amikor eloször vették le a kötést az arcáról. Majdnem felsikoltottam: Ez nem az én férjeml
Egy szétmarcangolt halálfej feküdt a párnán, besüllyedt szemgödrökkel, behorpadt állal,s az orra, a hajdan szépformájú sasorr szinte teljesen eltünt, olyan lett, mintha plasztilinbol formált figurára odanyomtak volna egy idétlen gyurmadarabot.
Nagyon gyorsan összeszedtem magam, de o a sérültek finom ösztönével rögtön megérezte a pillanatnyi undort, amely átcikázott az idegeimen. Mosolyogni próbált, de csak vigyorra torzult a forradásos szája: Aki ilyen ronda, az jobb ha álarcot visel. - mondta. Ráborultam, csókoltam a szétszabdalt arcát, vigasztaltam, ahogy tudtam. Kozmetikai mutétet emlegettem,s esküdöztem, hogy én így is szeretem, szeretem az életemnél is jobban.
Nem hazudtam, valóban úgy éreztem akkor is, késobb is. Csak sajnos, az undoromat nem tudtam leküzdeni. Amikor már gyógyultan kijött a kótházból,s elóször szeretkeztünk, hiába oltotta el tapintatosan még az éjjeli lámpát is, mégis úgy éreztem, hogy befagy a testem. A sántasága és a testén lévo hegek nem taszítottak, de a halálfejre emlékezteto arcának látványa, érintése úgy oltotta ki bennem a vágyat, mint amikor jeges vizet zúdítanak a forró parázsra.
Próbáltam csak a kezére koncentrálni, amelyet nem éktelenítettek el a forradások, de bárhol hozzám ért az arcával, lúdborös lettem az iszonyattól. A testem nem engedelmeskedett a tudatomnak,s minél görcsösebben próbáltam elohívni magamból a vágyat, annál konokabbul rejtozött az el a testemben. Minden erotikus képet felidéztem magamban, hajdani szeretkezéseink emlékeit, de hiába. Képtelen voltam felizgulni, s az egészben az volt a legkülönösebb, hogy annak sem éreztem szükségét, hogy titokban kielégítsem magam. Eleinte a lelkiismeret-furdalás tartott vissza ettol, remé
ykedtem, hogy hátha mégis feltörnek a testem régi reflexei és felizgulok az ölelésére, késobb viszont már nem is hiányzott.
Lassan feladtam a reményt, csak arra koncentráltam, hogy imitálni tudjam a kéjt, ne vegye észre, hogy kínszenvedést,s nem örömet okoz nekem a szeretkezés. Természetesen megérezte: nagyon ritkán közeledett hozzám, s akkor is arra kért, hogy fordítsak hátat neki. Korábban, amikor egészséges volt, nagyon szerettem ezt a pozíciót, ilyenkor fél karral átölelt, egyik kezével a mellemet simogatta, a másik kezével pedig a klitoriszommal játszott,s közben a nyakamat, vállamat csókolgatta, harapdálta. Most hiába nyúlt a csiklómhoz, száraz maradt a hüvelyem,s olyan érzéketlen voltam, mintha fából lenne a nemiszervem.
Szenvedett o is, szenvedtem én is,s igyekeztem másként kárpótolni ot: szeretettel, figyelmességgel, gyöngédséggel. O eleinte hálásan nyugtázta ezt, de aztán egyre ingerültebb lett, csak a racionális énjével volt képes tudomásul venni, hogy már nem kívánom, az ösztönei fellázadtak a testi hidegségem ellen. Persze soha nem erre hivatkozott, amikor belém kötött, hanem mindig talált valamilyen ürügyet. Türelemmel viseltem dühkitöréseit, de o ezt is sérelmezte nyilván érezte, hogy mennyire igazságtalan velem,s csak azért turöm a durvaságát, mert betegnek, rokkantnak tekintem.
Két kozmetikai mutét után valamennyire rendbe hozták az arcát,s akkor valaki ajánlott egy neves plasztikai sebészt Párizsban. Levelet íetunk, érdeklodtünk, s megtudtuk, iszonyú összegbe kerül a mutét. O nem akart ennyit áldozni erre, de rábeszéltem. Minden megtakarított pénzünk, minden értékünk ráment, de a mutét után ismét emberi arca lett a férjemnek. Kissé más formájú ugyan mint a régi, az orra sem volt már sasorr, de teljesen szabályos férfiarca lett újra. Sírtunk a boldogságtól mindketten
Amikor eloször megöleltem a gézpólyák levétele után, úgy éreztem, hogy újra ébredezik a testem, felélednek az érzékeim, kívánom az ölelését. Halogattuk a pillanatot, megvártuk, amíg hazaérünk. Pezsgot vettünk, ünnepi vacsorát készítettem. Olyan szorongós és izgalom vibrált bennem, mint amikor szuzlányként eloször adtam oda magam Attilának. Csaba újra a régi hévvel, szenvedéllyel csókolta a számat,s a testem minden porcikáját.
Ujjongva fedeztem fel agyékomban a lüktetést nem volt olyan eros, mint korábban, de volt, olyanformán, mint mikor egy fagyott test éledni kezd a meleg szobában.
Örömöm azonban nem tartott sokáig. Rémülten éreztem, hogy bár kívánom már a szeretkezést Csabarel, nem tudok elélvezni. Bármilyen görcsösen koncentrálok is a kéjre. Mi törtenhetett velem? Csaba órákig kínlódott, s már kétszer is elment, de nem adta fel, nyelvével, kezével játszott a klitoriszommal, a szeméremajkakkal. Végül én kértem, hogy hagyja abba, holnap majd megpróbáljuk újra. A férjem fáradtan elaludt mellettem de én egész éjszaka forgolódtam. Felajzott testem nem tudott megnyugodni, s félelem szorította össze torkomat. Mi lesz, ha az eltelt gyötrelmes két év teljesen felborította a szexuális mechanizmusomat, mi lesz, ha holnap és azután sem fog sikerülni az orgazmus?
Másnap egész napomat erotikus képzelgésekkel töltöttem, mesterségesen akaItam belelovalni magam a mámoros, bizsergeto hangulatba. De amikor ismét összebújtunk, megint eredménytelenül vergodtem Csaba karjaiban.
A próbálkozások hosszú ideje következett, már-már alkoholista lettem, mert hol borral próbáltam feldobni magam, hol addig ittam, hogy lecsillapítsam, merevségbe dermesszem idegeim, és érzékeim megnyugvást feloldódást nem találó vibrálását. Most én lettem ingerült és hisztérikus,s Csaba bánt úgy velem, mint egy gyámolításra szoruló beteggel. Menj el pszichoIógushoz. - ajánlotta egyik alkalommal. Nem akartam, mert úgy éreztem, hogy ha orvosboz megyek, akkor saját magamat nyilvánítom betegnek.
Aztán egy ismét kudarcba fulladt szeretkezés után Csaba sokáig magába roskadva ült a fotelben, majd váratlanul megszólalt: Próbáld meg mással is. Talán egy új élmény, egy ismeretlen test olyan izgalmat vált ki beloled, hogy eljuttat az orgazmusig. Felháborodottan, dühösen tiltakoztam: Tudod, hogy soha nem tudtam szerelem nélkül szeretkezni! Azt akarod, hogy szerelmes legyek egy másik férfiba? - Nem akarom, iste orizz, csak szexuális kalandra gondoltam. - magyararázkodott Csaba.
Dühösen kimentem a fürdoszobába és zuhanyozni kezdtem. A zuhany rózsája váratlanul minden irányban szórni kezdte a vizet, kitüremkedett a gumiszigetelés. Nem volt türelmem várni, amíg Csaba megjavítja, lecsavartam a szórófjet,s a csobol kemény sugárban omlo vízzel zuhanyoztam. Ahogy a szeméremtestem hasadékát céloztam a vízsugárral, hirtelen kellemes bizsergést éreztem az ágyékomban. Nem mozdultam, szétvetett lábbal irányítottam a vízsugarat a csiklómra,s közben a saját mellemet simogattam. A szokatlan masszírozástól elélveztem. Már hinni sem akartam, hogy ez megtörténhet velem. Amikor elmeséltem Csabanek, ó csak ennyit mondott: Látod, mondtam, hogy meg kellene próbálni valami mást is. Ismét tiltakozni akartam, de a szavamba vágott: Várj, arra gondoltam, hogy próbáljuk ki a gruppenszexet. Így nem fenyeget olyan veszély, hogy beleszeretsz valaki másba,s talán a nagy kavargásban, amikor több férfi foglalkozik veled, el tudsz ismét élvezni. Aztán, ha kioldódik beloled a görcs, akkor abbahagyjuk.
Egy ideig gondolkodtam Csaba ötletén, elképzelni sem tudtam, hogy én csak úgy osszefeküdjek idegen férfiakkal, de aztán kétségbeesésemben beleegyeztem. Annál is inkább, mert másnap újra kísérletet tettem a zuhannyal, de ezúttal nem sikerült. Úgy mentem el a szexpartira, mint mikor fuldokló kapaszkodik a szalmaszálba.
Hatan voltunk, kellemes, vidám társaság, a hangulat nagyon jó volt. Csaba elmondta, hogy velem többet kell foglalkozni, mert nehezen jutok el a csúcsra. Erre a férfiak egymást túllicitálva törték magukat, hogy kicsiholják belolem a gyönyör extázisát, de hiába. Aztán a nok is munkába vettek, mondván, hogy ok jobban tudják, mint a férfiak, hogy mi esik jól egy asszonyak. Egyikük a csiklómmal játszott, a másik a hüvelyembe dugta az ujját, a harmadik pedig a fenekemet csiklandozta. Egyik férfi folém térdelt, számba nyomta a péniszét, a másik a mellbimbómat morzsolgatta, Csaba a köldökömet nyalogatta, ettol régen mindig nagyon begerjedtem. Végül sikerült elélveznem, de tudtam, hogy ez csak olyan, mint mikor a vízsugár juttatott el az orgazmusig. Egyáltalán nem biztos, hogy késobb is megismétlodik, s külonben is az ilyen manipuláltan elohívott kéj, amikor hat ember csak velem foglalkozik, nem juttathat vissza a természetes állapotba. Ráadásul a kialakuló kisebbrendüségi érzésem még fokozódott, mert láttam, hogy a másik két no hogyan sikong és vonalik az évezetto, és utólag nevetségesnek éreztem magam a görcsös erofeszítésért, amellyel az egész társaság velem foglalkozott. Hazafele menet megmondtam Csabanrek, hogy nem megyek többé szexpartira.
Ingerülten fogadta a bejelentésemet, csúnyán összevesztünk.Azzal vádoltam, hogy nem is miattam akart szexpartin részt venni, hanem a saját örömét kereste azért, mert én frigid lettem. Erre dühösen a fejemhez vágta, hogy nem nagy gyönyöruség frigid novel élni együütt. Egy halálfejjel sem volt könnyu - csattantam fel én is. Ahogy kimondtam, már meg is bántam, hiszen nem o volt a hibás a szerencsétlenségért. De forrt bennem a düh, mert joggal vártam el tole a türelmet, hiszen én annyi szeretettel vettem ot körül annak idején.
Azt hiszed, nem éreztem, hogy undorodsz az érintésemtol? Azt hiszed, nekem könnyu volt úgy élni? -tromfolt vissza o. Igazságtalan szemrehányások, vádak ozönét zúdítottuk egymásra, hajnalig veszekedtünk, külön szbában feküdtünk le. Reggel lecsillapodva, higgadtan, kölcsönösen bocsánatot kértünk egymástól kibékültünk, de mindketten tudtuk, hogy összeforraszthatatlan repedés keletkezett a házasságunkon.
Nem kísérleteztünk többé gruppenszexszel, együtt próbáltuk megoldani a szexuális életünket. Csaba egy rendszeresen bécsbe utazó barátjával vásároltatott egy mupéniszt, amelynek a tövén kis kefeszeru tüskékben végzodo muanyag lapocska volt azt a célt szolgálta, hogy a vaginával egyszerre maxiálisan izgassa a klitoriszt is. Pornófilmeket szerzett, pikáns fehérnrmut, de ezek látványa inkább ot gerjesztette be, mint engem. Veréssel is megpróbálkoztunk, de abba is hagytuk, mert a fizikai fájdalom nem élesztette, inkább kioltotta bennem a vágyat. A görcs nem oldódott fel, sot egyre fokozódott, három-négy havonként egyszer tudtam legfeljebb elélvezni. A kielégülés hiányában pedig a szeretkezést sem kívántam, igyekeztem oly mértékben ritkítani, amennyire csak lehetett.
Beletörodtem, hogy így fogok élni ezután,s azt hittem, hogy Csaba is elfogadja ezt. Ismét gyöngéd szeretettel vettem ot körül, kárpótolni akartam ot az érzéketlenségemért. Nagyon ragaszkodtam hozzá, a szeretetem nem múlt el, csak a testi vágy kezdett lassan emlékké válni számomra. Mivel ezért nem tartottam magam teljes értéka nonek, abba is beletörodtem volna, hogy idonként másnál keres vigasztalást. A lényeg az volt, hogy engem szeressen, én legyek számára a legyontosabb.
Ekkor megjelent egy nálam két évvel idosebb no, akivel Csaba viszonyt kezdett. Tudtam róla, de eleinte nem voltam féltékeny. Késobb észrevettem, hogy az az asszony egyre fontosabbá válik Csaba számára,s bár engem fokozott gyöngédséggel vesz körül, a gondolatai mindig másutt járnak. Érdeklodni kezdtem a noiránt.
Volt egy jó ismerosöm, akinek korábban viszonya volt vele. Könyörögtem neki, mondja meg, hogyan viselkedett ez a no az ágyban, amikor az o barátnoje volt. A férfi eloször elzárkózott, nem akart indiszkrét lenni, de amikor oszintén megmondtam neki, hogy mirol van szó, akkor elmondta, hogy a volt szeretoje imádja a szexet, begerjed, ha csak hozzáérnek,s ötször-hatszor is el tud élvezni egyetlen szeretkezés alatt. .
Mintha epe ömlött volna a számba,s szétáradt volna az egész testemben. Ha valakinek a sorsa tét egy versenyben, de már a rajtnál tudja, hogy eleve vesztésre van ítélve, akkor versenyezni sincs kedve. Legfeljebb a csodában vagy az ellenfele lojalitásában reménykedhet, de egy küzdelemben, amelynek tétje van, kitol
várhat az ember lojalitást? Én mégis megpróbáltam. Felkerestem Arankát. Kedvesen, de fölényesen viselkedett velem, mint aki biztos a dolgában. Tole tudtam meg, hogy Csaba válni készül tolem, csak még nem volt bátorsága megmondani. Kért, hogy ne haragudjak rá, s nem tehet róla: csak flörtnek indult a dolog, de egymásba szerettek,s most már nem tud lemondani Csabarol. Nem csináltam cirkuszt, nem fenyegetoztem, csak kitámolyogtam a lakásból.
Csaba otthon volt, mire én hazaértem. Színtelen hangon csak ennyit mondtam neki: Arankánál voltam. Igaz, hogy válni akarsz? Csaba köntörfalazni próbált, de magam felé fordítottam az arcát, a szemébe néztem,s megismételtem a kérdést. Nem volt bátorsága hazudni, bevallotta, hogy beleszeretett Arankába,s vele akar élni. Kért, hogy bocsássak meg neki. Mindig mindenki ezt mondja - válaszoltam,s bezárkóztam a szobámba. Felhúztam az ébresztoórát, hiszen reggel dolgozni kellett mennem,s hatalmas adag altatót vettem be. Pár perc múlva elaludtam, olyan mélyen, hogy reggel egyáltalán nem hallottam Csaba neszezését a másik szobában. Egy levelet hagytam Csabanek a konyhakrédencen: Három napig nem jövök haza, addig költözz el. Vidd el, amit jónak látsz, s add be a válópert. Nem akarok többet beszélni veled, majd az ügyvéded keressen meg, ha szükség lesz rá.
Egy barátnomböz mentem aznap este,s amikor három nap múlva hazamentem, Csaba személyes holmijai már nem voltak ott. Levél feküdt a dohányzóasztalon, amelyben megírta, hogy semmi egyebet nem akar elvinni, a lakás is egészen az enyém maradhat.
Bocsássak meg neki,s próbáljak új életet kezdeni valaki mással.
Nem kezdtem új életet. Azóta egyedül élek,s szeretom sincsen. Néha meg próbálkozom ugyan, de mintha finom,s mégis kemény jéghártya volna a testemen karcolom, egyre csak karcolom, sosem reped el. Úgy érzem magam, mint aki lesüllyedt egy tóba, lebegek a víz tükre alatt, élo, nyitott szemekkel.


Tetszett ez a szex történet? A véleményed számít!
Tetszik (89)        Nem tetszik (108)




Szólj hozzá a chaten, ha beszégetni szeretnél a történetekről!

Szólj hozzá!


Neved:

Hozzászólás:

Írd be a képen látható számot:






Ezt a szex történetet 12056 X olvasták el.