Érintésjáték

Beküldő:János

Érintésjáték ? 1. fejezet: A sátor titka

? A sátorban meleg volt. Nem csak a hőmérséklet miatt, hanem mert Noémi és Anna közvetlenül mellettem feküdtek. A háromszemélyes sátor épphogy elég volt nekünk hármunknak, de már második este, hogy mindenféle túlságosan szoros testkontaktusba kerültünk ? főleg ők ketten.
Én csak próbáltam nem elpirulni.

? Szerintem Szilveszter mindjárt megolvad ? suttogta Anna halkan, miközben a takaróját hanyagul a derekára húzta. A lába véletlenül az enyémhez ért. Vagy talán nem is véletlenül?

Noémi elmosolyodott, aztán lassan átfordult oldalra, felém. A szemem sarkából láttam, hogy a pólója felcsúszott a derekán, a sima bőre alig néhány centire volt az enyémtől.

? Hőguta vagy zavar? ? kérdezte nevetve.

? Csak? meleg van ? nyögtem ki.


? Le kéne vetkőzni, nem? ? szólalt meg Anna, miközben elkezdte kigombolni a hálóingjét. A hangja játékos volt, de a szeme? nos, a szeme nem hazudott. Figyelt engem. Próbára tett.

? Hát? ? köszörültem meg a torkom ? én inkább maradok így.


Noémi rám nézett, aztán halkan, szinte énekelve:
? Szilveszter, miért félsz tőlünk? Nem fogunk bántani. Hacsak nem kéred.

A testemben valami bizseregni kezdett. Féltem is, izgatott is voltam. Éreztem, hogy valami történik, de nem tudtam, mit kezdjek vele. Nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy két lány... két ilyen lány... ilyen közel legyen hozzám. És hogy ennyire nyíltan játszanak velem.

? Csak? ez új nekem ? motyogtam.

Anna felült, és keresztbe tette a lábait. A hálóing alá néha bekukucskált a fejlámpa sárgás fénye. Nem viselt melltartót.

? Akkor tanulj. Noémi jól tanít ? mosolygott rám, és hirtelen úgy éreztem, mintha ketten lennének a tanárnők, és én lennék az egyetlen diák, akit le kell vizsgáztatni.

Noémi közelebb csúszott. A keze az enyémhez ért. Nem fogta meg, csak ujjheggyel hozzáért. Finoman.

? Bízz bennem ? suttogta. ? Ha valami sok, csak mondd. De ha nem mondasz semmit, azt beleegyezésnek vesszük?

Nagyot nyeltem. A kezem meg sem mozdult, de a szívem a torkomban dobogott.
Anna már fekve figyelt minket, a combját felhúzta, és csak egyetlen vékony takaró fedte a csípőjét.

A sátor falán kívül tücskök ciripeltek. A levegő fülledt volt. A testem szinte égett, de nem a melegtől ? a vágytól. A félelemtől. A kíváncsiságtól.

? Játsszunk valamit? ? szólalt meg hirtelen Anna. ? Mondjuk? ?Mit érez a bőröd??

? Hogy érted? ? kérdeztem rekedten.


? Kötött szemmel megérintünk valamit rajtad. Te pedig elmondod, milyen érzés. De nem tippelhetsz, hogy mi vagy ki az ? csak azt, milyen az érintés. Mehet?

Noémi már a táskájából húzta elő a kendőt.

? Ha nem mersz, az is oké ? mondta, de a hangja kihívó volt.

? Nem... akarom próbálni ? vágtam rá, és már éreztem is, ahogy a szemem köré tekerik a puha anyagot.


A világ elsötétült. A testem minden apró részletével éreztem. A takaró gyűrődését. A légzésüket. A bőrömön végigsuhanó hajszálakat. És aztán...

Egy ujj végigszántott a karomon. Lassan. Majd még egyszer. Lejjebb csúszott a csuklóm felé. Aztán a csuklómat is megérintette valaki más. A különbség érzékelhető volt ? más hőmérséklet, más súly.

? Mit érzel? ? kérdezte Noémi.

? Mintha... két külön világ lenne. Az egyik lassú, meleg... a másik éles, gyorsabb.


Valaki nevetett. Talán Anna. Talán Noémi. Vagy mindketten.

? Jó, Szilveszter ? szólt Anna. ? Most figyelj. Ez kicsit hidegebb lesz.

Egy ajak érintette a nyakam szélét. Gyors, puha, egy pillanat. Fel sem fogtam, és már nem volt ott.

A testem megremegett.

? Most? ? suttogta valaki a fülembe.

? Most? olyan, mintha? megszűnne a külvilág ? motyogtam.


? Jó válasz ? mondta Noémi, és éreztem, hogy közelebb hajol.

A takaró alá becsúszott egy kéz. Az enyém mellé. Csak pihent ott. Nem mozdult. Csak ott volt.

? Azt hiszem ? mondtam halkan ?, ez a játék? tetszik nekem.

A kendő még mindig a szememen volt, de már nem éreztem zavarónak. Épp ellenkezőleg: biztonságot adott. Úgy éreztem, mintha más lettem volna. Vagy legalábbis valaki olyan, akit nem lát senki ? és így bármit tehet.

A levegő megremegett, mikor valaki végigsimított a mellkasomon. Csak ujjal, puhán. A pólóm anyaga alatt lassan mozdult az érintés.

? Vedd le ? hallottam Noémi hangját. Nem parancs volt, inkább kérés, de olyan, amit nem lehetett nem teljesíteni.

Egy pillanatra megálltam, aztán lehúztam a felsőmet. Az anyag surrogása valahogy hangosabbnak tűnt, mint kellett volna.

Aztán halk nevetés következett. Annaé. Nem gúnyos, inkább... elismerő.

? Szép mellkas ? jegyezte meg, és mire felfogtam a szavait, már éreztem is, hogy valaki ajkai finoman hozzáérnek a kulcscsontomhoz. Egy puha csók. A nyelve végigszántotta a bőrömet.

? Ez Noémi ? suttogta Anna. ? Ő mindig így kezd.


Valaki más keze a hasamra csúszott. Fentről lefelé simított végig, és ott állt meg, ahol a nadrágom kezdődött. A hasizmom önkéntelenül is megfeszült.

? Ne feszíts, Szilveszter ? mondta Noémi. ? Lazulj el. Engedd.

A keze mozdulatlan maradt, de épp ettől lett minden pillanat feszültebb. Tudtam, hogy egy apró mozdulat elég lenne, hogy lefelé csússzon. És hogy meg fog történni. De nem akkor. Még nem.

? Vedd le a kendőt ? hallottam Anna hangját. ? Azt akarjuk, lásd, amit mi látunk.

Ujjaim lassan kibogozták a csomót, és ahogy a kendő lecsúszott, a sötétből két arc bontakozott ki előttem ? két gyönyörű, játékos, izgatott arc. Noémi hajtincsei a mellemnek csapódtak, miközben felettem térdelt. Anna oldalt feküdt, és mezítelen válla teljesen kilátszott a hálózsák alól.

Noémi csípője az enyémnek feszült, lassan, szándékosan. Nem mozdult gyorsan, csak súrlódott. A nadrág anyaga alatt már nem lehetett volna letagadni, mit érzek. Ő sem tette.

? Ez azt jelenti, hogy jól haladunk? ? kérdezte, de nem várt választ. Lehajolt, és a nyelvével megérintette a mellbimbómat.

Megrándultam.

? A tested őszintébb, mint a szavaid ? jegyezte meg, majd lassan visszahúzódott.

Anna most már közelebb kúszott hozzám, és a kezével megfogta a kezem. A tenyerébe simította, aztán a saját testére húzta ? először a combjára, aztán a csípője vonalához.

? Ismerkedés ? mondta halkan. ? Neked is jár.

Az ujjhegyem alatt a bőre sima és forró volt. Éreztem az izmait, a mozdulatait, az enyhe remegést. A légzése szaporább lett.

? Szilveszter ? szólalt meg Noémi komolyan. ? A kérdés most az: mit akarsz?
Mert ha kimondod, az meg fog történni.

Egy pillanatig csak néztem rájuk. A takarók félig lecsúszva, a testük már alig volt fedve. Két vágyódó, játszani vágyó nő feküdt előttem ? és mindkettő engem akart. Vagy egymást. Vagy együtt.

? Azt akarom... hogy ne legyen több határ ? mondtam ki végül, szinte suttogva.

A következő mozdulatban Noémi lehúzta rólam a nadrágot.

? Pihenj most ? mondta Noémi, miközben ujja végigsiklott a hasamon. ? De holnap reggel... találkozunk a zuhanyban.
A szeme villant. A teste még rajtam volt.
? És ott már nem fogunk megállni.

?

Érintésjáték ? 2. fejezet: A zuhany alatt

(1. rész ? 8.5/10 erotika)

gt A zuhanyzó csempéi hidegek voltak, de a levegő fülledt. Hajnali fény szűrődött be a műanyag ablakokon, a zuhanyfüggönyök pedig nedvesen tapadtak egymáshoz. Még mindenki aludt a táborban ? vagy legalábbis én így reméltem.

A víz halkan csobogott a vállamon. A homlokomat a csempének döntöttem. Hideget akartam, nyugalmat, távolságot az éjszaka utóízétől. De az ujjaim folyton visszagondoltak. Az érintésekre. A súrlódásokra. Noémi tekintetére, Anna mosolyára. A levegőre, ami vibrált körülöttünk.

A kezem lefelé csúszott a hasamon. Egészen addig a ponthoz, ahol az emlékeim még égtek.

Ekkor nyílt ki az ajtó.

A hang halkan, de egyértelműen visszhangzott a zuhanykabinban. Egy test mozdult mögöttem. A szívem kiugrott a mellkasomból.

? Nem is próbáltad bezárni ? mondta Noémi hangja, nyugodtan, szinte nevetve.

Hátranéztem. Ott állt előttem. Egyetlen törölköző volt a testén, de az is csak lazán. A nedvesség összetapasztotta a haját, a bőre fénylett. A szeme egyenesen rám tapadt.

? Csak? tusoltam ? mondtam, mintha ez magyarázat lenne.

? Látom ? válaszolta. ? De egyedül zuhanyozni unalmas.
És ledobta a törölközőt.

Nem volt benne semmi szégyen. Semmi sietség. Csak lassúság, tudatosság, és a feszültség, amit csak az tud, aki pontosan tisztában van azzal, mit tesz a másik testével már puszta látvánnyal is.

A mellbimbói keményen álltak a hűvös levegőben. A bőre nedves volt, a combjai csillogtak. Belépett a zuhany alá, és minden vízcsepp, ami lecsorgott rajta, olyan volt, mintha az én bőrömön gördült volna végig.

Közelebb lépett, aztán megállt közvetlenül előttem. A melle hozzáért a mellkasomhoz. A szemébe néztem, de az már nem kérdezett. Csak várt.

? Azt mondtam, nem fogunk megállni ? emlékeztetett halkan.

A keze lassan a hátamra csúszott, a víz alatti mozdulatai lassúak és biztosak voltak. Az ajka az enyémhez ért, először csak súrolva, aztán teljesen. Csókolt. Lassan. Mélyen.
Én pedig visszacsókoltam.

A keze lecsúszott a derekamra, a fenekemre, majd lassan előre. A víz közénk ömlött, a testünk csúszott, súrlódott, csavarodott.

Aztán hirtelen egy másik hang:

? Jut nekem is hely?

Anna hangja olyan természetesen szólt, mintha csak reggelit kérne.

Mindketten felé néztünk. Ő már félmeztelen volt, és mire belépett a kabinba, teljesen meztelen lett. Haját összefogta, szemei huncutul villantak.
? Csak nektek szabad élvezni a meleg vizet?

Noémi hátrébb lépett, Anna pedig belépett közénk. Az arca közel hajolt hozzám.
? Reggeli csók nélkül el se indul a nap ? mondta, majd lassan megcsókolt.

Más volt, mint Noémi. Gyorsabb, játékosabb. A nyelve játékosan érintette az enyémet, aztán visszahúzódott.

? Ez egy új nap ? jegyezte meg Noémi mögöttem, és a keze újra a csípőmre simult.

Most már mindkét oldalamon testek voltak. A meleg víz, a hideg csempe, a kezek, a száj, a nedvesség. Anna a nyakamhoz hajolt, Noémi a mellkasomat csókolta.
És én... én már nem tudtam, kivel vagyok épp. Csak azt, hogy teljesen elengedtem magam.

?
Érintésjáték ? 2. fejezet: A zuhany alatt


gt A testem már rég elengedte a kontrollt. A bőrömön minden érintés égett. Anna ujja a mellem körül körözött, majd lejjebb csúszott, a köldököm vonalán játszott, míg Noémi ajka a nyakamon hagyott nyirkos, forró csókokat.

A két lány összehangolt mozdulatokkal mozdult körülöttem, mint egy jól betanult koreográfiában. Csak én nem ismertem a lépéseket ? és talán épp ez tette annyira felkavaróvá.

Anna térdre ereszkedett előttem. A víz folyt a vállán, a hajtincsei a combomnak tapadtak. A keze a csípőmhöz simult, majd egy határozott mozdulattal hátracsúsztatta a fitylőt. Az ujjaival körbesimította a makkot, és mielőtt bármit mondhattam volna, már megéreztem az ajkát.

Először csak finoman, játékosan. A nyelve hegyével körözött, majd engedett. Meleg volt, nedves, puha. A lehelete keveredett a zuhany vízgőzével, a nyelvével pedig olyan lassan mozdult, hogy attól veszíteni kezdtem a józan gondolkodásomat.

A lábam megremegett.

Noémi közben mögöttem állt, a keze a mellkasomat simította, az ajka a vállamat csókolta. A hangja a fülembe suttogott:

? Nézd, milyen szépen bánik veled.
? Megérdemled. Tűrtél eleget.

Anna felemelte a tekintetét, miközben a szájában tartott. A szeme sötét volt, vággyal teli. A nyelve lassan körbesimított, aztán elengedett. De csak egy pillanatra.

? Még nem végeztem ? suttogta, és visszatért rám. Most már mélyebben. Határozottabban. A mozdulatai ritmusosak lettek, a keze a heréimhez simult, és finoman masszírozni kezdte.

A légzésem kapkodóvá vált. Az ujjaim a csempe szélét markolták. Noémi keze közben lecsúszott a hasamon keresztül, és megérintette Anna ujjait, miközben azok rajtam dolgoztak. A két nő keze összeért ? rajtam.

? Ne tartsd vissza ? suttogta Noémi. ? Csak engedd. Hadd lássuk.

Anna gyorsított. A szájának ritmusa egyre hevesebb lett, a nyelve mélyebbre mozdult. A combjaim remegtek, a hasizmom megfeszült, és éreztem: közel vagyok.

Noémi finoman a mellemhez ért, aztán a szívem fölé. Hallotta, érezte, hogy mennyire gyorsan dobog.

És akkor elengedtem.

Anna nem állt meg. A szájában tartott, míg én beleremegtem. A teste ellazult, mintha csak erre a pillanatra várt volna. A nyelve lassan mozdult még néhányat, majd finoman hátrahúzódott.

A levegő nehéz volt, a víz tovább csorgott a bőrünkön, mintha nem történt volna semmi ? és mégis minden megváltozott.

Anna felnézett rám, a szája szélén vízcseppek csillogtak.

? Reggeli pipa ? mondta halkan, mosolyogva.

Noémi pedig csak annyit súgott a fülembe:

? Most már tudod, mit kezdhetsz velünk.
Holnap este... te jössz.


Érintésjáték ? 3. fejezet: Az ujjaid közt

gt A sátorban fülledt volt a levegő, mintha a nap melege még mindig bent ragadt volna a ponyva alatt. A fejlámpa csak egy gyenge, sárgás fényt adott ? de épp elég volt ahhoz, hogy lássam Noémi tekintetét.

Ült, háttal a sátorfalnak, a lábait kissé széttárva, és engem nézett. Mezítelen volt. Nem takarta magát. Anna mellette feküdt oldalt, fél karjával a combját cirógatta, miközben a szemeivel engem mért végig. Úgy, mintha már nem is én lennék ember, hanem játék.

Noémi intett.
? Gyerünk. Elénk térdelsz. Most.

A szívem kalapált, de a testem nem habozott. Négykézlábra ereszkedtem, majd térdre. A hálózsák alatt már semmi nem volt rajtam. A bőröm forró volt, a farkam kemény, és minden mozdulatom csak jobban kiemelte, mennyire kiszolgáltatott vagyok.
És mennyire akarom, hogy ezt lássák.

? Nézd már meg ? szólt Anna halkan. ? Még egy szót se szóltunk, és már áll, mint egy szomjas kutya nyelve.

Noémi előrehajolt.
? Ennyire vártál ránk? Ennyire ki vagy éhezve, kis ribanc?
A hangja nem volt sértő ? inkább veszélyesen csábító. Tudta, mit mond. És hogy rám mit tesz.

? Igen ? nyögtem, alig hallhatóan.

? Nem hallottuk ? szólt Anna. ? Mondd hangosan, ki vagy te most.

? Egy kiéhezett? ribancotok ? mondtam, és belül egyszerre szégyelltem és imádtam kimondani.

Noémi kinyújtotta a lábát, és a lábujjaival a farkamhoz ért.
? Úgy beszélsz, mintha lenne választásod.

A következő mozdulattal Anna odahajolt, és megnyalta a mellkasomat. A nyelve lassan siklott végig rajtam, majd Noémi átvette: a hasa vonalán húzta végig az ujjait, épphogy nem ért hozzá a lényegről.

? Fogd meg magad ? mondta halkan. ? De nem verheted ki. Csak tartsd.

A kezem ráfonódott, és éreztem, ahogy lüktetek. A két lány csak figyelt. Játszottak velem.
? Most Anna segít nekem. Nézd, mit csinál, de te nem élvezhetsz el. Még nem.

Anna most már lejjebb csúszott, a combjaim közé térdelt, és szándékosan, lassan, alig érintve nyalogatta végig a tövétől felfelé. A szeme közben rám tapadt, mintha minden pillanatot be akarna égetni az emlékeimbe.

A szám kiszáradt. A tenyerem megremegett a saját szorításomtól.

? Ne nyögj, kis kurva ? súgta Noémi, miközben a körmeivel a hátamat karcolta. ? Még nem vagy kész.
? Csak akkor engedlek el, ha látni akarjuk, mit tudsz még elviselni.

Anna bekapta. Nem mélyen, csak épp annyira, hogy a nyelve körkörösen mozduljon, majd visszahúzódott. Az ujja a golyóimat simította, a nyála csillogott rajtam.

? Bassza meg? ? nyögtem ki önkéntelenül.
? Ne... még ne? ? de tudtam, hogy nem sok kell már.

Noémi most már előttem volt, a keze a hajamba túrt, és hátrahúzta a fejem. A szája az enyémhez ért, de nem csókolt meg.
? Még csak most kezdődik, Szilveszter.
? Még csak most jövünk bele.


? Érintésjáték ? 3. fejezet: Az ujjaid közt

gt ? Most pedig nézel ? szólalt meg Noémi, miközben az ujjával finoman megsimította Anna combját. ? A kezed ott marad. A farkadon. De nem mész el.
? Ha igen, akkor holnap egész nap egyedül leszel.

Szilveszter csak bólintott. A markában feszült, ujjai remegtek az idegtől, a vágytól, a tehetetlenségtől.

Anna lassan a hátára feküdt, a haját szétterítette a matracon, és széttárta a lábait. Nem sietségből. Büszkén. Kínzóan lassan. A puncija már nedves volt, csillogott a sátor lámpájának fényében.

Noémi fölé hajolt. A nyelvével alig érintette meg a csípőcsontját, majd lefelé haladt, a combhajlattól egészen a legforróbb pontig.

? Ne kapkodj ? mondta Anna halkan. ? Hadd őrüljön meg a kis kukkolónk.

Szilveszter összeszorította a fogát. A keze még mindig a farkán volt. Feszesen, készen, de mozdulatlanul.

Noémi végignyalta Anna belső combját. A nyelve körözött, aztán végre elérte.
? Finom kis puncid van ma is ? suttogta. ? Forró, édes és nedves, mint mindig.
A nyelvét mélyebben mozdította. Anna felnyögött.

? Látod ezt? ? kérdezte Noémi, miközben ujjaival széthúzta Anna szeméremajkait. ? Nézd csak, milyen szépen kitárult.
? Ez a punci most nem a tiéd. Ez most csak az enyém.

Anna nyögései egyre szaggatottabbá váltak, a mellei ritmikusan emelkedtek. Szilveszter csak nézett, a farkán az ujjai megfeszült izomként szorultak, de nem mozdult. Nem merte.

Noémi egy ujjal beljebb hatolt, aztán még egyet csúsztatott mellé. Anna remegett alatta, a teste megfeszült, és a keze a hajába túrt.

? Basszál meg a nyelveddel ? nyögte halkan. ? Ne állj meg.

Noémi nem állt meg. A nyelve körözött, az ujjai csúsztak, a csípője mozgott, mintha ő maga is beleolvadt volna abba, amit csinál.

? Most már megérintheted ? mondta Anna hirtelen. ? De csak egy pillanatra.

Szilveszter közelebb csúszott, és megérintette Anna mellét. A bőre forró volt, a mellbimbója kemény, a teste még mindig hullámzott Noémi nyelve alatt.
A másik keze a saját farkán maradt ? ott kellett maradnia. A szabály az szabály volt.

? Nézd meg, hogyan élvezek el a barátnőd nyelvétől ? lihegte Anna, és a szeme egyenesen Szilveszterébe fúródott.

A teste megfeszült. A combjai remegtek, a csípője megemelkedett, és végül nyögéssel engedett. Hosszú, mély, halk sikollyal.

Szilveszter levegő után kapkodott. A markában lüktetett a vágya.

? Még nem ? mondta Noémi, miközben felnézett Anna combjai közül. A szája nedves volt. ? Még várnod kell.


? Érintésjáték ? 4. fejezet: A látványodtól élvezünk

gt A sátorban gyertyalángként remegett a fejlámpa fénye. Az este sötétebb volt, mint eddig bármelyik, de bent? bent minden izzott.

Szilveszter a sarokban ült, háttal a sátorfalnak. Meztelenül, de mozdulatlanul. A keze a combján pihent ? ott is kellett maradnia. Ez volt a szabály.

Előtte Noémi és Anna álltak. Mindkettőjükön csak egy póló és egy bugyi volt. Semmi más.

? Ma este nem kell hozzánk érned ? mondta Noémi. ? Ma csak nézel.
? És ha megmozdulsz, egyetlen ujjal is, mielőtt engedélyt kapsz? akkor legközelebb ketten elmegyünk sétálni. Téged meg itt hagyunk a vágyaddal.

Anna elmosolyodott.
? Azt meg nem akarjuk, igaz?

Szilveszter nyelt egyet. A szája kiszáradt. Bólintott.
? Nem? nem akarom.

A zene egy kis hangszóróból szólt halkan ? lassú, lüktető, sötét lüktetés. A lányok mozogni kezdtek rá.

Először csak a csípőjük ringott. A pólójuk alatt a melleik enyhén rezdültek. Anna háttal állt Noéminek, aki mögé lépett, és a kezeit a derekára csúsztatta. Aztán lassan, komótosan elkezdte felfelé húzni a pólót.
A bőr felfeszült. A látvány lassan tárult fel ? mint egy ajándék, amit nem lehet azonnal kinyitni.

Amikor Anna pólója a földre hullott, a mellbimbói már megkeményedtek. Noémi még mindig mögötte volt. Az ujjai felcsúsztak a hasán keresztül a melleihez, és gyengéden átsimította őket.

? Nézd meg jól ? mondta. ? Ez az, amit nem kaphatsz meg. Csak látod. Csak éget.

Anna hátrafordult, és Noémi ajkait megcsókolta. Először finoman. Aztán szenvedéllyel. A testük egymáshoz simult, a melleik összeértek, és Noémi keze lassan lecsúszott Anna bugyijához.
? Ezt is levesszük, hogy jobban láss ? suttogta.

Két ujjal megfogta a vékony anyagot, és lassan, szándékosan, szinte kínzó lassúsággal húzta le Anna combján. A bugyi lecsúszott, és Anna kilépett belőle. Most már teljesen meztelen volt, és a puncija csillogott, nedvesen, mintha csak a gondolattól élvezne el, hogy Szilveszter nézi.

Noémi is lehúzta a sajátját. A két nő egymás mellé állt ? két test, két forma, két vágy.
Aztán egymásnak simultak.

Mellbimbó a mellbimbóhoz. Has a hashoz. Punci a puncihoz.

A combjaikat összedörzsölték, a csípőjük ritmusra mozdult. A kezeik a másik hátát, fenekét, csípőjét simogatták, mintha nem tudnának betelni azzal, amit éreznek ? és amit láttatni akarnak.

Anna benyúlt Noémi combjai közé, és finoman megsimogatta.
? Olyan vagy, mint egy lángoló punci ? súgta. ? Nedves vagy, mint egy álom.

Noémi megremegett, a nyaka hátrahajlott, a nyelve kicsúszott a szájából, és halkan nyögött.
? Ne? még ne? hadd kínozzuk tovább a kis szemlélőnket.

Szilveszter levegő után kapkodott. A keze a farkán pihent ? lüktetve, kínban, tűzben.

De nem mozdult. Még nem.

?
? Érintésjáték ? 4. fejezet: Túl sokáig vártam

gt A sátorban állt a levegő. A testem minden apró rezdülése fájt a vágytól. Három napja játszottak velem. Három napja kóstolgattak, provokáltak, visszahúzódtak, amikor már csak egy hajszál választott el a robbanástól.

Most is előttem voltak ? Anna a hátán feküdt, a combjait Noémi combjai közé zárta, a puncijuk egymásnak feszült, és lassan, ritmikusan mozdultak. Csípőről csípőre, ajakról ajakra. Két test, egy mozdulat. Nedvesen, remegve.

A farkam lüktetett. Már nem egyszerűen kemény voltam ? hanem forró, fájdalmasan vágyakozó. Nem tudtam többé csak nézni. Nem akartam.
Túl sokáig vártam.

Felálltam. A hálózsák suhogva csúszott le rólam, a testem árnyékként tornyosult föléjük. Nem szóltak. Csak néztek.

A hangom, amikor megszólaltam, nem volt ismerős önmagamnak sem.
? Most én irányítok.
? Elég volt a játékból.

A szavaim után csend lett. A szemükben meglepetés, aztán lassan ? lassan ? egy ismerős villanás: mosoly.
Tudták, hogy ez is a játék része. És vágyták, hogy megtörténjen.

Odaléptem Noémihez, a haját hátracsaptam a válláról, és megcsókoltam. Nem finoman, nem lassan ? vadul, nyelvvel, harapással, birtoklással. A kezem a nyakára simult, a csípőjét markoltam, és húztam magamhoz. Éreztem, mennyire nedves volt. A puncija lüktetett, még akkor is, mikor csak a combjához simultam.

? Most mész le. ? A szemeimbe nézett, majd térdre ereszkedett, lassan, méltósággal. A tenyerét végighúzta a combomon, aztán a farkam tövéhez ért.

? Te kis vadállat? ? mosolyodott el. ? Végre kiereszted az ösztöneidet.

A szájába vett. Mélyen.
Egy pillanat alatt éreztem a nyelvét a makkom alatt, a torkának meleg szorítását. A keze a golyóimon játszott, lassan, figyelmesen.
Anna nézett. Ujjai már a saját punciját simogatták, közben oldalra fordult, és így szólt:
? Bassza meg? így még sosem láttalak. Ez most szexi.

Megfogtam Noémi haját, és óvatosan húzni kezdtem, miközben mozogni kezdtem a szájában.
? A szád most az enyém. Ne állj meg.

Közben Anna a hátára dőlt, és két ujját mélyen becsúsztatta magának. A combjai reszkettek, a mellbimbói meredten álltak. A puncija már csillogott ? a saját vágyától és a látványtól.
? Gyere ide. ? mondtam neki. ? Most én duglak meg.

Noémit finoman, de határozottan eltolva magamtól Anna közé térdeltem. A csípőjét megemeltem, és egyetlen mozdulattal csúsztam belé.
A teste felsikoltott. A szája nyitva, a háta ívben feszült.
? Igen? bassz meg? végre?!

A mozdulataim erősek voltak, de ritmusosak. A puncija szoros volt, forró, nedves, befogadó. A csattogás betöltötte a sátrat, a testünk egy ritmusban mozdult.

Noémi eközben mögénk került. A nyelve a hátamat simította végig, a keze pedig becsúszott közénk, hogy ott is játsszon ? a heréimen, Anna csiklóján.
? Ketten élvezünk most benned, Szilveszter ? suttogta. ? Ne állj meg.
? Mutasd meg, ki parancsol.

Anna körmei a hátamba vájtak, Noémi csókolta a nyakamat, én pedig egyre mélyebbre és mélyebbre toltam magam. Az egész világunk most egy szűk térben égett ? izzadt testek, hangos lihegés, nyögések, nedves punci, csípők csattogása, és lüktető, egyre közeledő végpont.

? Most! ? kiáltotta Anna, és elélvezett. A combjaim között rángott, az ujjaim a csípőjén mélyen markoltak.

Én is elmentem ? mélyről, őserőből. Hangosan, őszintén. Nem tudtam már magamban tartani semmit.

Noémi mögém simult, a mellkasomra feküdt, a mellbimbója a hátamnak nyomódott.

? Ez? ez most tényleg te voltál ? suttogta.
? És rohadtul imádtam.

? Érintésjáték ? 5. fejezet: Ketten maradva

? A sátor csendes volt. Az erdő még csak ébredezett. Odakintről halk madárcsicsergés szűrődött be, a sátorponyva alatt áttört a reggel fénye ? tompa, aranyszínű derengés.
Noémi mellettem feküdt, egy leheletnyit hozzám simulva, mintha egész éjjel így aludt volna. A haja kócosan omlott a párnára, a bőre meleg volt, a vállán apró szeplők csillantak meg a napfényben.

A takaró alatt mezítelen testünk összeért. Éreztem a mellét a mellkasomon, a combját az enyémhez simulva, és azt a különleges reggeli puhaságot, amikor nincs sietség ? csak vágy és jelenlét.

A kezem lassan, figyelmesen csúszott végig a derekán. Nem markoltam, nem kerestem semmit. Csak érezni akartam. A bőre alatt ott lüktetett az élet, a testmeleg, a vágyakozó nyugalom.

Ő is mozdult. A szemei még félig csukva voltak, de az ajkai elmosolyodtak.
? Jó reggelt ? suttogta, miközben az ujjai a mellkasomon körözni kezdtek.

? Még nem akarok beszélni ? válaszoltam halk nevetéssel. ? Csak? érezni téged.


A kezem a hasára siklott, majd lejjebb. Finoman, figyelve a reakcióit. A puncija már most meleg volt, kissé nedves, mintha a teste már régen tudta volna, mire készülünk.
Amikor megérintettem, egy apró sóhajt hallatott. Nem volt kérés benne ? inkább egyfajta elfogadás, hogy itt és most minden mozdulat egymásért van.

Az ujjammal köröztem, lassan, ritmus nélkül ? csak a finom feszülést, a reagáló izmokat figyelve. A másik keze közben a combomra simult, majd feljebb vándorolt, a farkamhoz. Megmarkolta, nem erősen ? inkább csak jelezte, hogy ott van. Hogy együtt mozdul velem.

A tekintete már nyitva volt. Lágyan nézett rám, mintha most nem szerepet játszanánk ? csak két test lennénk, két ember, akik egymást akarják.

? Kérlek, ne hagyd abba ? suttogta, miközben a lábát széjjelebb csúsztatta.

A fejem lehajolt, a nyelvem végigsimított a nyakán, a kulcscsontján, majd lejjebb haladtam a mellkasára. A mellbimbója már kemény volt, és amikor a számba vettem, megremegett alattam.

A csípője lassan mozdult, az ujjaim még mindig finoman köröztek a csiklóján. A teste lassan nyílt meg, mint egy virág, amit nem siettetni lehet ? csak figyelni és engedni.

? Imádom, ahogy hozzám érsz ? mondta halkan. ? Nem csak a bőröm, hanem mindenem reagál rád.


? Érintésjáték ? 5. fejezet: Ketten a vízben

? A reggel végül teljesen kibontakozott. A fák között áttörő napfény melegítette a sátrak előtti füves részt, és minden nesz olyan volt, mintha a világ újraindult volna.
Noémi a vállamra dőlt, meztelenül, a hálózsákot hanyagul maga köré csavarva, de nem úgy, hogy túl sokat takart volna.

? Fürödjünk egyet ? mondta egyszer csak. ? Tiszta vagyok, de... piszkosan érzem magam tőled.

? Ez bók? ? nevettem.


? Még szép. ? És már állt is fel.

A közeli tó nem volt messze ? tíz perc séta talán. Noémi nem vitt magával semmit, csak egy vékony kendőt dobott maga köré, amin keresztül szinte mindent látni lehetett. Én sem siettem az öltözéssel. Egy törölközőt magam köré tekertem, és mentünk.

A tó partja elhagyatott volt. A víz mozdulatlan, tiszta, zöldes árnyalatban csillogott a reggeli napfényben. Körülöttünk csak fák, csend, és az a furcsa szabadság, amit egy meztelen test adhat.

Noémi letette a kendőt, és lassan belegázolt a vízbe. A feneke feszesen mozdult, combján csillant a harmat.
? Gyerünk már, ne nézz így.
? Most nem vagyunk sátorban, Szilveszter. Itt bárki megláthatna.
A hangjában volt valami csintalan.

Én is beléptem. A víz hűvös volt, de kellemesen simogatta a bőrt. Mikor elértem Noémit, már nyakig elmerült, és a mellei épp csak kilátszottak a felszínből.

? Fogadjunk, hogy most is kemény vagy ? súgta. ? A víz alatt.

? Próbálom leplezni.


? Ne tedd. Inkább mutasd meg.

A kezem a víz alatt megtalálta a csípőjét. A víz miatt mintha könnyebb lett volna minden mozdulat. Megemeltem kissé, közelebb húztam magamhoz. A mellkasunk összeért, a combjai a csípőm köré fonták magukat.

A puncija forró volt a hűvös vízben. A farkam közé simult. Még nem hatoltam belé ? csak ott voltunk. Mozdulatlanul. Vágytól feszülten.

? Csak egy pillanat, és itt, most? ? kezdtem.

? És mi van, ha valaki épp most érkezik?


Ekkor hallottuk meg a levelek zizegését.

Egyszerre néztünk a part felé.

Anna állt ott. Egy pólóban, bugyiban, a karjában törölköző, a hajában még félig alvás.
Megállt. Nézett ránk. A szája elnyílt, majd elmosolyodott.

? Reggeli show? ? kérdezte halkan, és letette a törölközőt.
? Ne fáradjatok, csak csatlakozom.

?
?? Érintésjáték ? 6. fejezet: Meztelenül a fényben

gt Anna letette a törölközőjét, majd szinte gondolkodás nélkül kibújt a pólóból, és ledobta a bugyiját is. A reggeli fényben a bőre szinte világított ? és közben úgy jött be a vízbe, mintha mindig is így fürdött volna.

? Na, na! ? kiáltott Noémi, amikor egy hullám fröccsent az arcába. ? Ez támadás volt!

? Hát persze ? nevetett Anna. ? Ha ti ketten a tó közepén nyomjátok, nekem valahogy be kell szállni, nem?

Szilveszter közben próbálta megőrizni a méltóságát, de Anna olyan ügyesen fröcskölte telibe, hogy egy pillanat múlva már a fejéről is csöpögött a víz.

? Most jössz te! ? kiáltott fel Noémi, és Anna felé ugrott, két kézzel löttyintve vizet a mellkasára. A lány felsikoltott, és már el is kezdődött a vizes háború.
A három test csúszott, siklott, összekeveredett a hullámokban, és a nevetésük visszhangzott a tópart fái között.

Anna hirtelen megcsúszott egy kövön, és pont Szilveszter karjaiba zuhant.
? Kösz, hogy elkaptál ? suttogta nevetve, miközben a teste hozzá simult. A mellbimbója épp a vállához ért.

? Nem akartam, de túl jól estél ? válaszolta Szilveszter játékosan, de a keze azért a derekán maradt.
Noémi odaugrott, és hátulról átkarolta őket.

? Hármas ölelés ? mondta. ? És aki elsőnek elpirul, az veszít.

A három test meztelenül simult össze. Csak a víz választotta el őket, meg néhány centi.
Anna volt az, aki először nem bírta ki ? egy félmosollyal lehajtotta a fejét, és halkan megszólalt:
? Basszus, ez most túl jó.

A következő pillanatban Noémi hátulról befröcskölte, mire Anna felsikított és víz alá merült.

Szilveszter Noémira nézett ? vízcseppek csillogtak a szempilláin, a bőre selymes volt, a mellei félig a víz alól kibukkanva mozdultak a légzésével.
Egy csepp megindult a nyakán, végigcsorgott a kulcscsontján, és a mellbimbójáig ért.

? Tudod, hogy ez jobban izgat, mint az egész sátoros éjszaka? ? kérdezte halkan.

? A szabad ég alatt minden jobb ? suttogta Noémi. ? És még csak most kezd melegedni.

Anna épp akkor bukkant fel újra, és a nyakuk mögé csapott egy újabb adag vízzel.

? Akkor most fürdés van vagy előjáték?! ? kérdezte vigyorogva.


?? Érintésjáték ? 6. fejezet: Csöndes testek

gt A tóvíz már simogatásnak tűnt. Nem frissítőnek, nem vadnak ? csak langyos kéznek, amely körbeölel.
A játék után kifáradva, kuncogva húzódtunk ki a partra. A fű puha volt, pár helyen még harmatos, máshol melegre száradt.
Noémi törölközője megint előkerült, de most nem takart el semmit. Csak leterítette, és ráfeküdt hasra.

Anna mellé csúszott, oldalra fordulva, a fejét Noémi vállára ejtette. A melle finoman simult a hátához, a combja pedig a másik combjára.

Én csak néztem őket egy ideig. A két meztelen test egymásba fonódott. Nem szexuálisan, nem direkt ? csak jelenlétből, valami különös, puha kötődésből.

Aztán melléjük feküdtem. Noémi a kezem után nyúlt, összekulcsolta az ujjait az enyémmel. Nem szólt, csak mosolygott.

A nap melegen sütött ránk. A madarak halkabbak lettek. Az idő lelassult.

? Milyen fura, hogy nem vagyunk belekényszerítve semmibe ? mondta Anna. ? Se a sátorba, se szabályokba, se szerepekbe.

? Mégis ? szóltam halkan ?, valahogy úgy érzem, most vagyunk a legkötöttebbek.
? Ti rám csavartatok valami láthatatlan fonalat, és? kurvára nem akarok belőle kiszabadulni.

Noémi felnevetett. A nevetése meleg volt, mint a bőre.
? Képzeld el, mi lenne, ha mindenki így kapcsolódhatna másokhoz. Nem kérdés, nem kényszer, csak... test a testhez, szív a szívhez.

Anna ekkor megcsókolta Noémi vállát. Egy apró, hálás csók volt.
Aztán hozzám fordult, és az ujjával végigsimított a mellkasomon.
? Most épp úgy érzem, meg tudnék halni ebben a pillanatban. És boldogan.

Csend lett. De nem üres csend ? inkább olyasmi, amit együtt hozunk létre.
Lassú légzés, napfény az arcokon, bőr a bőrön.


? Érintésjáték ? 7. fejezet: Az éjszaka, amikor mindenki mindenkié
A sátor belsejében puha félhomály uralkodott, de a testekben már perzselt a sötét.
A három hálózsák egyetlen összegubancolt fészekké vált, benne három meztelen testtel, három ziháló lélekkel.

Szilveszter a hátán feküdt, és csak figyelte, ahogy Noémi lassan fölé mászik. A lány meztelen volt, mozdulatai súlytalanok, tekintete égő. Térdre ereszkedett a fiú csípője fölött, kezével végigsimítva a mellkasát, majd a hasát, le egészen a combjáig.

? Most nem játsszunk. Most élünk ? suttogta.
Anna a jobb oldalukon feküdt, lábait maga alá húzva, nézte őket, ujjai finoman cirógatták a saját belső combját, majd Szilveszter vállát.

Noémi lassan ráereszkedett Szilveszterre. A teste forró volt, nedves és lüktető. A behatolás pillanata lassú volt és mély ? mintha minden előző mozdulat csak előkészület lett volna ehhez. Szilveszter felsóhajtott, kezei Noémi csípőjére simultak, ahogy ritmust vettek.

? Istenem, annyira érzed ? lihegte Noémi. ? Mindenhol bennem vagy?

Anna ekkor odahajolt, és megcsókolta Noémi száját. A két lány teste összeért Szilveszteren, mozdulataik új harmóniát kerestek. Anna keze Noémi mellét markolta, ujjai köröztek a kemény bimbón, majd lecsúsztak a csiklóhoz, ahol Szilveszter mozgása újra és újra megfeszítette Noémi testét.

A fiú érezte, ahogy a két test közrefogja, ahogy Noémi remegni kezd rajta, ahogy Anna sóhajtása a nyakába lehelt forróságként csapódik.

Mikor Noémi elélvezett, a teste ívbe feszült, a körme végigkarcolta Szilveszter mellkasát. Sikítása elnyomott minden mást. De nem álltak meg.

Noémi kicsúszott belőle, Anna pedig már a helyén volt.

? Most én vagyok a tiétek ? mondta halkan. ? Ketten egyszerre.

Szilveszter hanyatt feküdt, Anna fölé került, de Noémi mögé térdelt. A fiú lassan belé hatolt, miközben Noémi csókokkal borította Anna hátát, majd ujjait óvatosan vezette be a másik puncijába, az együttmozgásuk olyan pontos volt, mintha egyetlen testből indultak volna.

Anna sikoltva élvezett el, két kézzel kapaszkodva a hálózsákba, combjai reszkettek, a hüvelye lüktetve szorította Szilvesztert.

? Benned akarok lenni, míg csak bírom ? suttogta a fiú.
? Akkor maradj ? felelte Anna, és mozdult újra.

Ezután hármas ölelésbe fonódtak. A testek egymásra simulva mozogtak, csókoltak, ujjaztak, falták egymást. Orális játék, mellkörzés, csiklók összeérintése, és még több, amit csak testbeszédként lehetett értelmezni.

A végén egyszerre jött el mindhárom test. A lihegésük egyetlen hanghullámban olvadt össze.

Csend lett. A testek egymáshoz tapadva, verítékben, sóhajokban pihenve.

?
Érintésjáték ? 7. fejezet: Amit elmond a csend

A sátor belsejében reggeli fény szűrődött át a ponyván.
A testek összefonódva pihentek ? nem kimerülten, inkább megtisztulva.
Anna Noémi hajába fúrta az arcát, Szilveszter keze Noémi csípőjén pihent, ujjai félig összefonódva Annáéval.

Senki nem szólt egy darabig. A csend most nem kínos volt ? inkább békés.

Végül Noémi törte meg a hallgatást:

? Olyan, mintha a világ most először lenne csendes bennem.

Szilveszter rámosolygott.

? Mert már nem kell keresned, ki vagy. Csak hagyod, hogy legyél.

? Ezt tőled tanultam ? felelte a lány. ? Te nem akartál semmit. Csak jelen voltál. És ebben volt valami? felszabadító.

Anna halkan nevetett a takaró alól.

? Vicces, de én azt hittem, hogy én vagyok a visszafogott közületek. A néma. Aki csak figyel. Aztán észrevettem, hogy én is formállak titeket. Minden mozdulatommal.

? Mert hatással voltál ránk ? bólintott Szilveszter. ? Én?
(töprengett egy pillanatig)
?én úgy éreztem magam ebben a hétben, mint egy vászon.
És ti ketten festettetek rám. Minden egyes érintésetekkel valamit rajzoltok belém, ami korábban nem volt ott.

Noémi átfordult a hátára. A tekintete üres volt ? de nem hideg, inkább végtelen.

? Azt hiszem, beleszerettem beléd ? mondta Szilveszter felé. ? De úgy, hogy nem félek, ha te mást is szeretsz. Ha őt is.

Szilveszter bólintott.

? Én is így. Benned nyugodt vagyok. És benne meg? valami mély béke van. Olyan, amitől el tudom hinni, hogy létezhet többféle szeretet.

Anna közben lassan felült. Nem volt benne szomorúság. Csak valami érettség, amit alig ismertek még.

? Én nem szerelmes vagyok belétek ? mondta. ? Hanem hálás.
Ez az egy hét? megmutatta, hogy nem kell félni a vágytól.
Hogy nem kell egyedül lenni ahhoz, hogy önmagad legyél.

Csend lett. A reggeli fény egyre erősebben világította meg a ponyvát. Madarak csipogtak odakint.

Noémi halkan megszólalt:

? Mi lesz most?

? Az, amit akarunk ? felelte Szilveszter. ? Lehet, hogy visszamegyünk a városba. Lehet, hogy más irányba fordulunk. De ezt a hetet? ezt senki nem veheti el tőlünk.

Anna közelebb hajolt hozzájuk, és a homlokát az övékhez érintette.

? Ez a hét? ez mi vagyunk. Mindannyian. Együtt.
És bármikor lehunyom a szemem? emlékezni fogok.

Három test. Egy burok. Egy emlék.
Nem birtoklás, nem ígéret ? csak igazság.
És talán ez a legtisztább szerelem mind közül.



Tetszett ez a szex történet? A véleményed számít!
Tetszik (0)        Nem tetszik (1)



Szólj hozzá a chaten, ha beszégetni szeretnél a történetekről!

Szólj hozzá!

Neved:

Hozzászólás:

Írd be a képen látható számot:

Ezt a szex történetet 2 X olvasták el.