Felhúzhatós játékautók.

Beküldő:btvbt


Felhúzhatós játékautók.

regény.



Találkozások.




Ragyogtak a csillagok az égen, egy felhő sem volt. Az időjárás kegyes volt a romantikához. Tamás, a harminc éves, fekete rövid hajú kifejezetten magas férfi becsukta szemeit és élvezte a nője nyelvcsapásait. Megállapította, hogy nagyon jól szív a csaj. A föld puha volt, amin a fiatal férfi állt, ugyanis nem rég lapátolták oda, valakit eltemetek azon a helyen. A szőke hosszú hajú, bögyös cica térdelt és szorgalmasan szopott. Egy bagoly repült a halottasház melletti öreg fenyőfára. Igazán kellemes nyári este . Mi lehet annál kellemesebb , mint mikor szopják a faszod egy friss síron a temetőben ? A szőke hajú nő erősen szopott, a fekete rövid hajú férfi kinyitotta a szemeit és mosolygott a világra. Már jó ideje minden reggel nevetéssel indítja a napjait. a nevetés megédesíti az életünk. Egyébként is a mosoly, a jókedv a lelkünk alaptermészete, és van akinek labda helyet inkább lyukérzéke van. A szőke csaj, rövid ujjú fehér pólóban volt és rövid szoknyában, készült az estére, bugyit nem vett fel.
- Nagyon jól szívsz.- mondta dicsérően Tamás
A csaj belenézett a fiú barna szemeibe és egy pillanatra mintha a sátánt látta volna. Olyan kecskefejszerűséget. De csak egy pillanatig tartott a látomás.
- Szívjál kurva. - mekegett a kecske.
Teltek, múltak a percek a csaj továbbra is szorgalmasan szívott. A bagoly elrepült a fenyőfáról, a holdat eltakarta egy felhő, sötét lett. A fiú érezte, hogy valami hozzáér a seggéhez, és tudta jól, hogy nem a csaj kezei. Mivel ő az egyik kezével a faszát, a másik kezével a tökét masszírozta. A fiatal férfi nagyon szerette ha szopás közben masszírozzák a tökét.
De akkor ki ért a seggemhez ? - Kérdezte és felsikoltott. Közben érezte, hogy elfröccsen, egy nagy adag gecit kapott partnernője. Egy pillanatra még az is felmerült benne, hogy mennyire ügyes a csaj, gyorsan elérte, hogy elélvezzen.
- Valaki hozzáért a seggemhez. Határozottan éreztem, hogy valaki hozzáért a seggemhez. - ismételgette Tamás bizonytalanul
- Lehet, hogy képzelődtél. - válaszolt a fiatal nő. És egy papír zsebkendővel törölgette a száját.
- Évikém, nem képzelődtem, egy hideg kéz hozzáért a seggemhez és ezt nagyon nem tetszik nekem. Olyan hideg volt a kéz, mintha már nem élne.
- Mint egy halott keze?
- Mennyünk ki ebből az átkozott temetőből.
A csaj kiköpte a maradék gecit. A fiú, visszapakolta a szerszámát a nadrágjába és elindultak a temető kijárata felé. Nem volt csukva a a kapu. A hold újra világított, már nem takarták el a felhők.
- Nézd meg a seggem, légy szíves, senki sincs az utcán. Lehúzom a gatyám, a telefonoddal tudsz világítani.
Éva megnézte a fiú seggét és felsikoltott,
- Mit látsz? - kérdezte Tamás aggódással a hangjában
- Egy horogkereszt van a seggedre tetoválva
- A fiú elsápadva megszólalt. - Akinek a sírján leszoptál, ő rajta volt horogkereszt tetoválás, épen a homloka közepén. Ott ahol golyó érte. Afféle falu bolondja volt és rosszkor volt, rossz helyen.
- Az ő szelleme visszajött csak azért, hogy tetováljon a seggedre.? - kérdezte Éva.
- Évikém, nem tudom a választ és nem szeretnélek megijeszteni rémlátomásokkal. - válaszolt Tamás. Majd átkarolta a csaj karcsú derekát és elsétáltak az éjszakában. A bagoly visszarepült a fára és kifejezéstelen szemekkel nézte a temetőt, egészen pontosan a sírt, ahol nem rég a két fiatal szexelt.
Tamás kinyitotta a szemeit és rögtön elöntötte a boldogság, csak álom volt a horogkereszt. Nem is volt olyan rossz álom elvégre jól leszívták. Biztos, hogy gecis lett az ágynemű. Idáig jutott a gondolataiban, mikor meg akart mozdulni. Felsikoltott nagy rémülettel és meg volt rá az oka: Húsz centiméteres manóvá zsugorodott össze.
- Mi a fene történt velem? - üvöltött Tamás
- Mi a fene történt? Mi a lópikula van? - Egyre hangosabban üvöltött, érezte, hogy a pánik eluralkodik rajta .
- Olyan magas vagyok mint egy nagyobb kanmacska, és a ruháim amik rajtam vannak szintén kicsik lettek. - Állapította meg.
Nagy nehezen lemászott az ágyról és nézte a szék, az asztal lábait. Észrevett egy bontatlan gumi óvszer csomagot, egy könyvet a szekrény alatt. Egy régi pendrive -ot is látott, azon vannak a régi barátnője képei. Mennyit kereste ezeket a dolgokat. A tükör előtt lehúzta a nadrágját és a tükörbe épített fényképezővel, lefotózta a seggét. Nem látott horogkeresztet a képen.
- Kérek sört - mondta és friss sör megjelent az asztalon. Az asztallábon felmászott, közben eszébe jutottak a testnevelés órák , az általános iskolai időszakából.
- Kisebb pohárba kérem a sört. - mondta. Kisebb pohár sör jelent meg, egy láthatatlan szalag vitte egyesen hűtőből az asztalra. Hanggal lehetett vezérelni. Az intelligens hűtő , az intelligens asztal, az intelligens ház, értett a szóból. Tamás , a sör elfogyasztása után. felmérte a helyzetét, annyi történt, hogy húsz centiméter magas lett. Vagy inkább alacsony. Abban a korban, amiben Tamás is élt, az intelligens robotok elvégezték az emberek helyet a munkát. És az emberek nem csak kényelembe érezték magukat, hanem kifejezetten nagy biztonságban is. Ön magukban vetett hitük hatalmas volt. Tamás ugyanolyan kényelembe maradt, 20 centiméter magasan, ugyanis az intelligens robotok ugyanúgy kiszolgálták. A technikai fejeltség , magabiztosságot adott az embereknek. A fiatal férfinak eszébe jutott, hogy este kimegy a temetőbe és megnézi a sírt, talán valaki információhoz jut. És lehet, hogy ott lesz az álomban szereplő Éva is. Egy nő az álmomból aki szeret szopni. Tamás egész nap sétált a lakásban, olykor filmet nézet és a csodálkozás egy pillanatra sem tűnt el az arcáról. Rendelt magának kicsi ruhákat. A nappaliban a szekrényében megjelentek a kívánt ruhák. Egy féregjáraton keresztül, kerültek oda.

Lassan lett este az idő tényleg relatív, tényleg nagyon lassan vánszorogtak a percek, az órák és Tamás. kétségbe esése egyre nőtt. - Talán, ahogy kicsi lettem, úgy újra nagy leszek, ebbe a gondolatba kapaszkodott, ez volt az utolsó mentsvára. És a tudomány, ma már nagyon fejlett. Hip- hop tudni fogják, hogy miért lettem manó? Ha egyáltalán megmutatom magam. lehet, hogy kifejezetten rossz ötlet lenne mivel kísérleteznének rajtam. - elmélkedett.
Végül csak eljött az este, sötét lett. Rendelt egy automata taxit a háza elé. A kocsit irányító mesterséges intelligenciát, abszolút nem fogja zavarni a mérete. Semmi sem zavarja. On - line rendezte az anyagiakat, cserébe a taxi odaviszi ahova kívánja. A háza bejárati ajtajához közel álljon meg az autó . Nagyon egyszerűen, kiment a házból és beült a kocsiba. Sikerült felkapaszkodni, egyáltalán nem volt magasan az autó küszöb. Az intelligens ház. miután észlelte, hogy Tamás nincs otthon, bezárta a bejárati ajtót és sorban lekapcsolta a lámpákat.
Taxizás csak pár percig tartott, kiszállt az autóból a temetőkapu előtt. Jól jött a sötétség és az eső is szemerkélt, nem valószínű, hogy bárki is lenne a temetőben. Senki sem fogja látni. Átbújt a kerítésen és egyenesen a sír felé gyalogolt. Friss sír volt. Pár napja volt a temetés, még nem volt lefedve. Pár koszorú volt rajta. - Az álmomban nem voltak koszorúk. - gondolta.
Önvédelmi fegyverkánt, paprika spray-t vitt magával, hátha jön egy macska és egérnek nézi. Tamás, csalódottan nézett körül, semmi szokatlant nem látott. Enyhe neszt halott nem foglalkozott vele, Tamás ha egér lett volna már menekülne, az állatok tudják, hogy a neszek, a zörejek veszélyt jeleznek.
Kifejezetten nagy patkány volt, okos szemeivel nézte Tamást, már akkor észrevette amikor a fiú átbújt a temető kerítésének a kapuján. Rögtön látta, hogy a kisember nem tud gyorsan futni, és nem tud védekezni ezáltal nagyon könnyű lesz elkapni.
A fiatal férfi tudta, hogy életveszélyben van. Ha rendes méretű lenne, akkor nem foglalkozna az állattal. Elvégre az ember a csúcsragadozó. A patkány meg csak patkány. Viszont ha 20 centiméter magasak vagyunk és egy patkány néz velünk farkasszemet, akkor jó esélyünk van arra, hogy mi legyünk az állat vacsorája. A pirospaprika, nem működött. A fiatal férfi nyomta és nem működött. A spray is kicsi volt, épen megfelelő méretűt kért és megjelent a konyha asztalon. Már küldte is a webáruház. egy féreglyukon keresztül, a lyukban molekulákra esett szét a spraydoboz a konyha asztalon újra összeállt, ez mid szép és jó. De működni, viszont nem működik. Tamás, tudta, hogy rövidesen megfog halni, érezte, hogy nincs menekvés. Nem haragudott a patkányra. Bele nézett az állat okos szemeibe és semmit sem látott.
A 20 cm magas férfi könyörgő szemmel nézet a patkányra majd egy reccsenést halott. Soha azelőtt ilyet nem halott. A patkány harapásának a következtében, a saját gerince törött el. Furcsának találta, hogy nem érez fájdalmat. A férfi élettelenül feküdt a földön. Az állat nem ette meg, egyszerűen ott hagyta a frissen hantolt sír mellett. És a halottak nem mozognak így a férfi is egy helyben maradt.
- Most nem vagyok éhes. - mondta egy mély férfi hang.
A földön fekvő 20 cm magas alak, a mondat elhangzása után kinyitotta a szemeit. Nem tudta, hogy mi történt vele, pár percig szótlanul nézet maga elé. A patkány eltűnt. Egy fekete színű mobiltelefont látott, ezen nagyon csodálkozott majd elájult. Eszméletvesztése idején, képek, hangok jelentek meg előtte, ugyanis a telefonkészülék felajánlotta a segítségét. Egy idősebb nő hangján. Félóra múlva eszméletéhez tért és eszébe jutott, hogy nem rég talált egy mobiltelefont, ideje lenne használni. ideje lenne valakitől segítséget kérni, mielőtt öngyilkos lesz. Bár semmi kedve a köztes világba jutni, ahol minden szenvedést, újra és újra át kell élni.
Abban az időben mikor az emberek bőre alá volt beültetve az internet és gondolati úton lehetett csevegni bárkivel és az egész világon . Nos ebben az időszakban nagy kuriózum volt, ha megszólalt egy telefonkészülék. Talán az utolsó készülék a föld nevű bolygón. És hol szólalt meg a mobiltelefon? Talán az utolsó padláson ahol még szanaszéjjel voltak dobálva a lomok a régi fényképek, ahol száll a por. És talán egy koszos könyv alatt, vagy az egyik sarokban még ott van a gyermekkorunk és a régi tv, újságok és egyéb lim lomok amik arra várnak, hogy megtalálják őket. Nagy véletlen , hogy ezen a padláson volt Véres Ildikó történelemszakos tanárnő. És ott volt a megszólaló mobiltelefon is a sok kacat alatt.
Ildikónak a telefoncsörgés miatt megváltozott az egész élete. Persze ezt akkor még nem tudta. Nyugdíjas volt már, nem rég volt az utolsó munkanapja a helyi középiskolában. A kollégái szerették a nyitottság és a jó humorra miatt. Mindig felkészült az órákra a lehető legalaposabban. A telefonon történő beszélgetésre viszont nem készült fel. Bár 75 évvel a háta mögött, épen elég tapasztalatot gyűjtött már.
Szóval meghallotta a telefon csörgését, és nagyon csodálkozott. Egyáltalán, hogy tudott a telefon akkuja életben maradni? Azért csak ment a hang után, félredobált jó pár újságot, könyvet. Meglepve tapasztalta, hogy egy pornóújságot is. És felvette a fekete színű készüléket, és rögtön megnyomta a zöld színű hívást fogadó gombot.
- Tamás vagyok! Segítene nekem? Félek, hogy újra bekap egy patkány. - mondta egy fiatal férfi hang.
Ildikó felvonta a szemöldökét és nem válaszolt. Nem hitt el semmit.
És a fiatal férfi hang folytatta.
- Egy sír mellett találtam egy telefonkészüléket, az utolsó reményem ez a hívás, véletlenszerűen beütöttem egy nyolcjegyű számot és ön vette fel a telefont. Félek az emberektől, a macskáktól, és a patkányoktól. Az emberek megfognak és kísérleteznek rajtam, az állatok pedig megesznek, egyikkel sem járok jól. Elnézést ha zavarom. Kérem, mondj meg, hogy zavarom - e? Ha igen, rögtön leteszem a telefont.
- Az én nevem Ildikó - válaszolt a nő és egy pillanat erejéig úgy érezte, hogy valaki megérinti a vállát. Jól eső érzés volt. Ildikó tudta, hogy egy szellem érintette meg. Soha semmiben nem volt még ennyire biztos. A napfénye beszűrődött a padlásra, pár rosszul elhelyezett cserép mellett a felkavarodó porban egy fiatal, fekete rövid hajú férfi arca jelent meg. Csak egy pillanatig tartott a látomás. Az arc súgta, hogy a telefonba beszélő valaki igazat mondd. Egy rakás fénylény van körülöttem , és mindegyik segíteni akar a telefonálónak. - gondolta a történelemszakos tanárnő.
- De ki lehet ő? Hogy tudna egy macska megenni egy férfit? Ez teljesen nonszensz.
De senki sem mondta, hogy az élet logikus.
A telefonáló folytatta - Szeretném ha ide jönnél és magaddal vinnél.
- Hol vagy most?
- A Győri Nádorvárosi temetőben.
- Én Győrben lakom. - Válaszolt a nő és érezte, hogy a sors és minden úgy akarja, hogy a manót magához vegye. Mert biztos volt benne, hogy egy manóval beszélget. Azon már nem is lepődött meg, hogy egy mese könyvet kinyitott a huzat a padláson, és egy aranyos manó integettet a mesekönyv lapjain.
- A híres öreg tölgyfa mellett vagyok, ahol Mátyás király is megpihent régen, mikor a szeretőjéhez járt. Csak viccelek, valóban a temetőben vagyok és úgy tűnik, hogy még élek. - tette még hozzá a férfi hang és letette a telefont.
A nő nézte a telefont és a mesekönyvet felvonta a szemöldökét. Talán a mesevilág és a valóság összeért? Talán a mese világ egy másik nagyon is létező dimenzió, amit a gondolatainkkal teremtünk meg, és ott élnek sárkányok, manók, tündérek, koboldok és sok más fura lény. Lehet, hogy az ő álmaik pedig mi vagyunk. - gondolkodott el.
Lesietett a padlásról - Egy taxit kérek félóra múlva a házam elé mondta a konyhában miközben itta a forró kávéját. Úgy tűnt, hogy a kávéscsészéhez beszél. Miután leadta a rendelést, elvette a mutató ujját a csuklójáról, így megszakadt a kapcsolat közte és a taxi diszpécser állomás közt.
A taxi állomáson a mesterséges intelligenciák rögzítették Ildikó kérését, hamarosan megfog érkezni a ház elé a robotautó, be kell ülni és meg kell mondani a címet. Igazán egyszerű és olcsó. A mesterséges intelligencia levette az emberek válláról a sok terhet, így az embereknek több idejük jutott a szerelemre, a szórakozásra. Nem kellet már bemenni a gyárba dolgozni. Sok minden egyszerű és olcsó abban a világban ahol már nagyon kevés mobiltelefon van . Talán már csak kettő készülék , azokon zajlott a rövid beszélgetés Ildikó és a különös férfi közt.
Finom volt a kávé, holnap már szombat lesz, és ugyanúgy nem kell menni dolgozni mint pénteken . A várható élettartam manapság már száznegyven év, így lesz időm megfejteni a titkot, hogy egy manó mit keress a mi világunkban? Neki a mesék világában van a helye. - elmélkedett Ildikó. Letette a kávéscsészét a konyha asztalára. - ideje indulni.
A falon egy naptár lógott. Be volt keretezve egy dátum, akkor lesz a vizsga, 3 évente vizsgázni kell minden 18 év feletti embernek a föld nevű bolygón. Az egész vizsga rendszert egy mesterséges intelligencia lazán lezavarja. Akik nem mennek át a vizsgán, nekik tanulni kell. De a következő vizsgáig még van 1 év, addig még sok víz lefog folyni a Dunán. De az idő olykor felgyorsul, máskor pedig lelassul.
Ildikó beült az autóba, rögtön elindult. Nézte az ismerős házakat. Nézte a várost, ahol gyermek kora óta él. Hamar oda ért a taxi a temetőhöz. A nőnek az volt az első gondolata, hogy kamu az egész és valaki becsapta. Valaki akinek még volt telefonja. Manapság már semmin sem lehet csodálkozni. Például azon sem, hogy Intelligens szopórobotok sorakoznak a boltok polcain.
Kinyitotta a temetőkapuját és a sírok közt sétálni kezdett. Már jóval elmúlt éjfél de egyáltalán nem zavarta, hogy későre jár. Abban a modern világban, amiben Ildikó is élt, már mindenre bőven jutott idő. Cseppet sem félt, az időjárás kellemes volt, a temető békés és nyugodt légkört árasztott, olyan hely benyomását keltette ahol jó megpiheni örökre.
- Szia. - szólalt meg egy vékony hang.
Ildikó lenézett a lába elé és egy kicsi embert látott, olyan 20 cm magas lehetett. A történelemszakos tanárnő hangosan felsikoltott. Majd alaposan szemügyre vette a manót. Fekete rövid haj, vékony testalkat, farmerkabát és fekete színű póló. A póló el volt szakadva és , mintha vérezne a kisember egyik karja.
- Negyven éve foglalkozom ezoterikával, volt időm sok tapasztalatot gyűjteni. És reményt gyűjteni, hogy csak játék az ön vezérelt autó, és a bőr alá ültetett internet és a vizsga. És az intelligens szopórobotok. - Mondta Manónak.
- Szép estét kívánok. - köszönt Tamás
A nő leguggolt és szelíd hangon megszólalt . - Szia! Az én nevem Ildikó, velem beszéltél telefonon.
- Tamás a nevem. - válaszolt a kisember.
Rád bízom a döntést, ölj meg, vagy bújtass el engem. Nem volt erőm öngyilkosnak lenni.- mondták manó égszínkék szemei.
- Miért lennél öngyilkos?
- Viccelsz? Hogy élhetnék én, egy selejt.
- Miért vagy ilyen kicsi?
- Rakj a zsebedbe, kérlek. Induljunk el hozzád, a nappalidban elmesélem. Itt még az öreg fenyőfának is füle van, és lehet, hogy Mátyás király szelleme itt van.
- De hiszen itt nincs tölgyfa.
- Attól még a füle itt lehet, manapság már semmin sem lehet csodálkozni. - mondta Tamás-
Az automata autó rövid idő alatt Ildikó háza elé ért. A manó a zsebében volt. Az egyik kezével el is takarta, ki van zárva, hogy bárki is láthatta. Otthon a konyhában ültek az asztal mellett és csevegtek. A manó igazából az asztalon foglalt helyet a kávés csésze mellett.
- Hogy lettél te ilyen kicsi?
- A temetőben hagytam a mobiltelefont. Talán más is megtalálja, tulajdonképpen egy csodakészülék, kicsit megdörzsöltem és segítséget kaptam tőled. Elnézést, a kérdésedre is válaszolok. Nos, ha én azt tudnám, örömmel elmondanám neked. Egyik reggel arra ébredtem, hogy 20 cm magas vagyok.. Lehet, hogy sokáig fogok élni, bár nem tudom, hogy a manóknál mennyi az átlag életkor. És te? A te életed? Már elnézést, hogy kérdezek tőled.
Ildikó felsóhajtott és mesélni kezdett. - Van egy húgom jelenleg börtönben ül, mivel, kész akarva bántott egy macskát, bár lehet, hogy baleset volt. Mindenesetre a macska gazdájának jó az ügyvédje. A bátyám pornószínész Floridában. Bár az intelligens szopórobotok miatt a pornóipar válságba került. Több rokonom nincs. Édesapám már rég elhunyt. Tanárnőként dolgoztam 50 évig. Pontosabban nem dolgoztam, tanítottam. Régebben károgó varjúnak neveztek, ma már semminek sem neveznek nincsenek barátaim Manapság kihalnak az emberi értékek, amik fontosak lennének pár egyének de a rendszernek nem . A rendszernek ami vizsgáztat - mondta Ildikó.
- Miért neveztek károgó varjúnak?
Megmozdult az asztal. Egész egyszerűen kicsit elcsúszott a padlón. Majd felrepült mint a rakéta. Az egész ház a fejtetőre állt. Hirtelen történt. Ildikó tudta jól, hogy földrengést élnek át. Földrengéskor mindig arra gondolt, hogy a földanya dühösen megrázza magát, mint akinek elege van már sok mindenből.. Miért fordul a fejtetőre a ház? És hogyan? Manapság már szakadozik a megszokott fizikai törvények által vezérelt világ, csúsznak össze a különböző tulajdonságú dimenziók, ezért történhetnek fura dolgok. Nem rég egy autó énekelni kezdett. Senki sem várná el egy járműtől, hogy emberi hangon elkezd énekelni, még is megtörtént a dolog. Vagy bútorok elfutottak, csupa bizarr dolog. Szétesik a megszokott világunk. A ház önműködő szerkezete hamar visszaállította az épületet. Sok minden összetört. Még jó, hogy Ildikó élete nem tört össze.
- Aludni kell. mindjárt hajnalodik. Holnap frissen folytatjuk az eszmecserét. Van egy vendég szobám, ott megtudsz pihenni. Olyan nagyon vészesen nem vagy kicsi, szerintem megtudod oldani a WC -t és a fürdést. A földrengés miatti kuplerájt, reggelre helyre hozza a ház rendet rakó programja.
Tamás jól érezte magát az est további részében. Örült, hogy nincs egyedül. Kicsinek kellett lennem ahhoz, hogy egy ember segítsen rajtam. Ez volt az utolsó gondolata mielőtt elaludt.
Délután ébredtek, megreggeliztek és úgy döntöttek, hogy sétálnak. Ildikó a szokásos módon zsebre vágta a manót és elindultak a szép napsütésben.
- Nem rég volt az utolsó munkanapom az iskolában. - mondta Tamásnak
Sétáltak a nap továbbra is hét ágra sütött. Láttak egy esernyőt fogó női árnyékot, de nőt sehol sem. Jót nevettek ezen a fura jelenségen. Tamásnak kényelmes helye volt Ildikó zsebében.
- Mesélnél nekem az életedről? - kérdezte a nő.
Tamás mesélni kezdett. - Hol kezdjem? Megszülettem. A szüleim elváltak, én apukámhoz kerültem. Őt elütötte a villamos. Anyukám nem foglalkozott velem, nevelőszülőkhöz kerültem. Voltak jó és rossz pillanataim. Lényeg, hogy senkim sincs egyedül élek. És most nem a blues zenész beszél belőlem. Hanem a realitás. Egyedül blues , ez a sorosom.
- Szereted a blues zenét?
- Nagyon. Az én élethelyzeteim meséli el. De nem akarlak untatni.
- Nem untatsz. Szívesen beszélgetek veled. Lehet, hogy lesz egy közös kalandunk. Meg kell tudni, hogy miért lettél kicsi? Annyi mindent kellene tudni.
Pár óra elteltével hazaértek a sétából. A nő adott enni Tamásnak. A kisember boldogan evett.
- Te szegény, jól megéheztél.
- A gyomrom is kicsi így nem kell sokat ennem.
- Megváltozott a világnézeted, hogy ilyen kicsi lettél?
- Igen. Abban, hogy utálom a macskákat, kutyákat, mivel meg akarnak enni. Mikor nagy voltam szeretem őket. Tudom, hogy semmit sem változtak, én változtam. Ez van. Utálom őket.
Az idős nő megértően bólogatott és imponált neki a manó őszintesége. Gyakran van így, hogy a nagyobb meg akarja enni a kisebbet. Egy fekete autó állt meg a ház előtt, fekete öltönyös férfi szált ki. Ildikónak rossz érzése lett, látta a fekete ruhás alakot, ahogy kitekintet az ablakon. Lehet, hogy temetkezési vállalkozó , és egyáltalán nem akar semmi rosszat. De továbbra is rossz érzést keltett az idős nőben a férfi megjelenése. Temetkezési vállalkozók egyébként is nagyon kevesen vannak, lassan a szerves élet átrendezi magát gépi életté. Talán Ildikó generációja az utolsó akik biológiai testben élik le az életük. A testből valókilépés után mi történik? Már nem misztérium ez, sikerült a tudósoknak egyértelműen bizonyítani, rájönni a dolog természetére. Ildikó látta, hogy a férfi a bejárati ajtóhoz közeledik, tehát beakar jönni. Hamarosan megfog szólalni a csengő.
A nő nem várta meg a csengőszót, kinyitotta az ajtót.
A férfi az ötvenes éveiben járhatott, tehát nagyon fiatal volt még. Illedelmesen bemutatkozott
- Nagy Béla vagyok, temetkezési vállalkozó. Egy nő telefonált a központba, hogy a fekete macskáját elütötte egy autó, ezen a környéken. Ön, látott valamit?
Nekem nincs macskám. - válaszolt Ildikó
- Akkor téves hívás volt, elnézését kérem. - mondta a férfi
- Semmi baj.
- Kérem, megkínálna egy pohár vízzel szörnyen szomjas vagyok.
Ildikó adott egy pohár vizet a férfinak.
A férfi vissza adta az üres poharat, majd elköszönt és a autójához indult.
A történelem szakos tanárnő hosszan nézett utána. Nem tetszett neki ez a kérdés a macskáról. Biztos, hogy nem temetkezési vállalkozó volt. A fekete macskák pedig már rég kihaltak. Elterjedt róluk az a vélemény, hogy balszerencsét hoznak, ezért módszeresen üldözni kezdték őket. Sokan fehére festették a kedvencüket. Ez azért elég szomorú dolog, de nagyon is reális, mert évek óta nem látott élő fekete macskát. Talán a húga ütötte el biciklivel az utolsót, amiért börtönbe zárták. Vajon ki lehetett a rejtélyes alak, és mit akart?
- Engem keresett. Egy titkos ügynök volt, el akarnak fogni, elnézést, hogy bajba kevertem, valószínű meg fognak ölni téged, miattam.
- De miért vagy te ilyen fontos?
- Én vagyok az utolsó manó. Ősidők óta, bujkáltunk az emberek házaiba. Végül a háziállatok, és a mérgek szinte teljesen kipusztítottak bennünket. Én vagyok a fajtám utolsó példánya.
- De nekem azt mondtad, hogy rendes nagy ember voltál és egyszer reggel úgy ébredtél, hogy manó vagy.
- Csak poénkodtam. Nem én vagyok az utolsó manó. És szerintem téged sem fognak megölni miattam.
Ildikó hosszú évek óta első ízben rágyújtott egy cigire. És eszébe jutott valaki, aki nagyon is vár ránk. Éhesen vár.




A tűz.




Ildikó húga ott állt a börtön kapujában és kívülről látta a kaput, nyolc hét elteltével szabad ember lett. Nyolc hetet kapott azért mert biciklivel áthajtott egy macskán, az állatnak nem lettek súlyos sérülései .Neki viszont eltörött mindkét lába. A lábai azóta már rendbe jöttek. Sétált hazafelé és gondolkodott a kirakatokban látott néhány szopórobotot és saját magát. Vállig érő barna haját, kék szemeit, vékony testalkatát. Nem lakott messze a börtöntől. A zárka ablakából rálátott a házára. Gyakran nézte a otthonát ami csak karnyújtásnyira volt tőle, és úgy érezte, hogy jobban szenved mintha a világ másik felén lenne. Ilyen az emberi természet, ami közel van nagyon fáj, ami messze van kevésbé . Eszternek a börtönben kialakult egy leszbikus szerelmei kapcsolata a cellatársával aki egy fiatal csaj. Mind a ketten tudták, hogy ha az egyikük kiszabadul a románcnak vége szakad. Úgy érezték, hogy locsolókannák és egymást locsolják, hogy ne hervadjanak el. Az utolsó együtt töltött éjszakájuk igazán romantikusra sikerült. Többször is eljuttatták egymást a csúcsra. Reggel aztán egy puszit adtak egymásnak, majd a pusziból nyelves csók lett. Eszter partnere egyik csókolódzás közben mondta meg a , hogy többszörös gyilkosságért van bezárva.
- Kiket gyilkoltál meg? - Kérdezte Eszter.
- Három macskát felkergettem a fára és nem engedtem őket lejönni. Legalább is a szomszédaim ezt vallották. Ezért 24 hét börtönt kaptam. Ha kiszabadulok, elköltözök jó messze, egy másik országba. Mondjuk Ausztráliába, nyitok egy saját bordélyházat és nagyon oda figyelek, hogy normális legyenek a szomszédjaim.
- Sok sikert szexpartnerem!
- Neked is sok sikert Eszter!
Így váltak el egymástól.
Eszter arra gondolt, hogy hiányzik neki a tűz és, hogy tulajdonképpen már szabad ember. Ahogy becsukódott a börtön kapuja a háta mögött, rögtön szabad lett. És nagyon hamar elfelejtette a szeretőjét. Már más érdekelte, egész más. Miután hazaért immár a konyha ablakon keresztül kinézet a kertjébe. Egy fekete rigót látott a madárka sétált a fűben majd felreppent, ahogy jött úgy el is tűnt. Észrevett egy ragadozó madarat és elmenekült, néha a legjobb megoldás felvenni a nyúlcipőt. Kezébe vet egy csomag gyufát, elővett egy szálat és megnyújtotta, nézte ahogy ég. Elképzelte, hogy Győr lángokban áll és ez a képzelet izgalomba hozta. A tűz látványától szexuális izgalmat érzett. A párja nem rég öngyilkos lett. Leugrott egy magas fáról. Bár a rossz nyelvek szerint a szomszéd kurva tangabugyiját felfújta a szél és a férfi önzetlenül le akarta venni. Csak hát vékony volt a faág és az emberek a macskákkal ellentétben nem a talpukra esnek és nem élik túl a zuhanást. Eszter tulajdonképpen már a párját is elfelejtette, a gondolatai egy dolog körül jártak. Ez a dolog pedig a tűz volt.
A nő úgy érezte, hogy egyre gyorsabban halad lefelé egy lejtőn, élvezte a lefelé suhanást, Pontosan tudta, hogy a benzintartályos autóval felfogja locsolni a város főterét, majd rágyújt egy cigire. Jó terv ugye? Ilyen megzabolázhatatlan gondolatok kavarogtak a fejében, még arra is gondolt, hogy vajon a szomszéd kutya miért ugat állandóan? Kezdetben remélte, hogy abbahagyja az ugatást, de rájött, hogy erre semmi esély nincs. Ugatni fog a dög az idők végezetéig, sőt még azon is túl. Meg kell locsolni a várost benzinnel, hogy el ne száradjon. Mivel úgy döntött, hogy fel fogja gyújtani Győr várost, tehát szüksége lesz egy tartály kocsira. Már aznap délután ott állt a kocsi a kertvárosi házának az udvarán. Úgy gondolta, hogy hajnalban szépen meglocsolja a város főterét, utcáit, házait benzinnel, ahogy a virágokat szokták a közmunkások majd rágyújt egy cigire és eldobja. Ha valakinek feltűnik a benzinszag akkor az illetőt is lelocsolja. Szép nagy lángokkal el fog égni a város.
Bosszút kell állni azért amiért oktalanul börtönbe zárták, ugyanis nem ő nem ölt meg egy kibaszott macskát sem. De talán nem is a bosszú vezérelte, inkább csak a lángokat akarta nézni. Olyan rég nem látott már nagy lángokat, kielégülésre vágyott. A tűz látványa fogja kielégíteni. A hülye bátya meg bassza a kurvákat Floridában. Ildikó nővére pedig élvezze a nyugdíjas éveit. Mindenki tegye ami jól esik. A kertes házának elég nagy az udvara befért az autó. Ott állt egyenlőre még üres tartállyal, de ami késik nem múlik, fel lesz töltve.
Mindenképpen benzint akart venni, sokkal jobban ég mint a gázolaj. Több száz liter benzin rendelése sem okozott gondot, jött egy tartály autó és a munkások átfolyatták a benzint Eszter kocsijának a tartályába. A nő adott borravaló. Csak két napra volt szüksége ahhoz, hogy egy tartálykocsi, több száz liter benzinnel az udvarán álljon. Szép világ, bármit meglehet venni pénzért. Kinézett a konyhája ablakán. Észrevetette, hogy nem ugat a szomszéd kurva kutyája, a nő biztos volt benne, hogy az állat érzi, hogy holnap nagy tűz lesz. Szerencsére nem tud beszélni az a dög.



2



Ildikó füst szagra ébredt fel, és arra, hogy az automata oltó készülék sikeresen küzd a lángokkal közvetlenül a háza előtt.
- A ház automata tűzoltó készüléke bír a lángokkal. - mondta Ildikó nyugodtan.
Nézte a lángokban álló várost és biztos volt benne, hogy a húga keze van a dologban. És egy szokatlan érzése kerítette hatalmába. Örült a tűznek, a megtisztulást látta benne. Természetesen az automata városi tűzoltó berendezések hamar eloltották a tüzet. Nagy anyagi kár nem is keletkezett, senki sem halt meg.
Eszter a közeli pacsirta hegyről nézte a lángokat. Pacsirtának nevezték a hegyet, ami tulajdonképen egy nagyobb domb volt csupán. Éles sziklákkal az oldalában.
- Vajon tudok repülni, akár a pacsirták ? - kérdezte magától és abban a pillanatban megcsúszott és lezuhant a mélységbe. Pár másodpercnyi zuhanás után a teste egy sziklának csapódott.
Egy férfi hangot halott, nem értette tisztán, hogy mit mond. Később már tisztába értette. - Fogd meg a kezem kihúzlak
- Hol vagyok? - kérdezte Eszter
- Az indiánok földjén, én vagyok a nagy indián varázsló.
- Tényleg?
- Nem, csak hülyülök. a valóságban vagyunk.
- Tényleg?
- Igen, tényleg. Elmondom az igazat, láttalak, hogy lezuhansz a Pacsirtáról, rögtön ide futottam és segítettem neked. Láttam, hogy nagy szerencséd volt és nem roncsoltad szét az egész tested. Vannak gyógynövényeim, azokkal betakartalak.
- Mennyi idő volt mindez?
- Három nap.
- De szörnyethaltam, nem?
Az indián nem válaszolt.
Eszter újra kérdezett.
- Eddig nem a valóságban hanem szimulációban, éltem?
- Igen. De nem csak te, mindenki.
- Jó tudni. És te honnan tudsz erről?
- Én készítettem a szimulációt. - mondta az indián és mosolygott.
- Te nagyon ügyes vagy.
- Egy kupac lószar és köztem semmi különbség nincs. És utálom a macskákat - fejezte be az Indián.
- Szeretnék hazamenni.
- Nem mehetsz haza.
- Fogva tartasz?
- igen.
Az indián nézte Esztert. 170 cm magas vékony testalkat nő, vállig érő barna hajjal, körte alakú mellek. Íme a nő aki a rendszer ellen fordult, az embertelen rendszer ellen. A gépemberek ellen, aki kihasználva a mesterséges intelligencia tudását, leuralják az egész bolygót. Valami szerintük szent és nemes cél érdekébe. Kigyomlálják aki hülye, aki erőszakos. Való igaz, hogy katonásság, rendőrség nincs. Akik átmennek a vizsgán ők többnyire békés emberek. De ez mesterséges dolog, aminek jó vége nem lehet. Ami mesterséges elromolhat és el is romlik. A természetes dolgok is csúszhatnak félre de ott van újabb esély, ugyanis mindig utat tör magának az élet. Még a betonba is gyökeret tud verni a virág.
Az indián később rakott egy tábor tüzet és már a tűz fényében nézte Eszter gyönyörű kék szemeit. A nő a tüzet nézte.
- Holnap felmegyünk a hegyre. - mondta az Indián.
- Leszbikus vagyok. - válaszolt Eszter.
Egyre sötétebb lett, megjelentek az égen a csillagok.
- Hol vagyunk most? Te normális vagy?
- Nem vagyok normális. - válaszolt az Indián.
Eszter szótlanul nézte a tüzet. Az indián pontosan úgy nézett ki ahogy az indiánokat a legtöbb ember elképzeli, a fején toll dísz, vad bőrökből készült , színes, szarvas motívumokkal díszített ruhát viselt. Széles övvel, egy tőrrel az oldalán. A arca a tűzfénynél, markánsnak, férfiasnak tűnt a nő számára.
- Elkészült a vacsora. - mondta az indián.
A nő próbálta a gondolatait rendezni, közben észrevétlenül elaludt.
- Postázták a kérdőíveket. Minden 18 éven felüli embernek a föld nevű bolygón. A rendszer bonyolult volt de a számítógépek megoldották a feladatott, mindenkihez eljutottak a kérdések. Kivétel nélkül mindenkihez. Az emberek remegő kézzel nyitották ki a borítékot, benne volt egy papír és rajta 3 kérdés. azokra kell válaszolni. de milyen kérdés lehet egy olyan világban ahol szabadon áramlik az információ? Minden információ szabad, bárki hozzáférhet. Kérdések amikre válaszolni kell, egyszerű kérdések, mennyi öt meg öt. A válasz : tíz. Egyszerű kérdés. Ha valaki nyolcat válaszol akkor jönni fognak érte és elviszik és többet nem jöhet vissza. Eszter is megkapta a 3 kérdést, elővett egy öngyújtót és meggyújtotta a papír lapot, amin a kérdések voltak - Basszátok meg a kérdéseiteket . - mondta és nézte a lángokat. Szerette a tüzet, néha úgy gondolta, hogy előző életében boszorkány volt, akit nem meglepő módon elégettek egy máglyán. Talán van lélekvándorlás és kapott még egy testet , hogy éljen a föld nevű bolygón. Miért nincsenek a boltok polcain az intelligens szopórobotok mellett, intelligens nyalórobotok is? Itt az ideje elmondani, hogy egy nőknek kifejlesztett intelligens nyalórobot van a zsebében. Elégé meredek dolog, de jóval kevésbé meredek gondolat, mint a szimuláció amiben talán az egész föld nevű bolygó, minden élőlényével benne van, még is hogyan? - kérdezte Eszter, majd felriadt az álmából.
- Nyalórobottal álmodtam.
- Mondani akarok neked valamit.
- Hallgatlak. De egy nyalórobot van a zsebemben, elővehettem?
- Szabad akaratod van.
- Hogy varázsoltál ide vacsorát? Sehol egy bolt?
- A szándékom által. - válaszolt az Indián.
Eszter jóízűen ette a vacsorát, ami kenyérből és pirított szalonnából állt.
A férfi egy kis szalonnát tűzött egy botra és a parázsló tűt fölé tartotta.
- Egyébként mi a neved Indián? Az én nevem Eszter.
- Kilenc.
- Ez a neved, hogy kilenc? Ez egy szám és nem név.
- Nyugi csak hülyülök. A nevem: István és utálom ha Pistának vagy indiánnak szólítanak.
- A kurva életbe, meg fognak bennünket találni. -. mondta Eszter
- A kibaszott hatalom? - kérdezte István.
- Odaát megterveztem a jelenlegi életem. Jóval tudatosabb voltam , mint jelenleg vagyok. Csak ezzel tudom magyarázni , hogy ennyire keserű sorsot választottam magamnak. Természetesen az értelmét nem tudom. Lehet, hogy sosem fogom megtudni. A kurva életbe - mondta Eszter.
- Köztem és egy kupac lószar közt semmi különbség nincs - válaszolt István.
Jó estét kívánok. Málna a nevem. Világvége vihar volt a falumba, ezért keveredtem ide. Ide ülhetek közétek? - Kérdezte egy fiatal csaj, aki megjelent. Eszter és István tábor tüze mellett.
- Honnan kerültél ide? - kérdezte Eszter
- István vagyok, ő a foglyom Eszter. Esténként megszoktam erőszakolni. Ülj le, neked is jut vacsora.
- Köszönöm. - mondta Málna
- Szóval , hogy kerültél ide? - kérdezte újra Eszter.
- Leestem egy gyümölcsfáról . Ez volt a poén, Ahogy már mondtam, világvége vihar által, kerültem ide. Szívesen mesélek nektek a vacsoráért cserébe. Írónő vagyok, szeretek mesélni.
- A nap lenyugodott a szürkületben egyre nagyobbak lettek az árnyékok, enyhe déli szél fújt.
Málna folytatta.
- Akkor még Nikoletta volt a nevem, egy kétszintes épületben menekültem az üldözőim elől. Abban az épületben férfi és női öltözők voltak, berohantam az egyik férfi öltözőbe, az üldözőim utánam jöttem. Kiugrottam az ablakon, hatalmas szerencsém volt, egy autóra estem , nem törött el semmim. Futottam ahogy bírtam, találtam egy biciklit, próbáltam gyorsan tekerni, hátranéztem és nem láttam az üldözőim. Szerintem hagytak futni, nem tudom, hogy miért? Egy erdőben laktam évekig, gyakorlatilag a vadonban, gyümölcsöket ettem. Idővel megtanultam vadászni és halászni. Kisebb emlős állatokat, madarakat lőttem a csúzlimmal. rájöttem, hogy kell tűzet csiholni. Télre építettem magamnak kunyhót, gyűjtöttem fát, tudtam tüzelni. Később találtam egy barlangot, ott még inkább biztonságban éreztem magam . Kövekből raktam kályhát magamnak, belülről agyaggal béleltem ki. A füst a kunyhó tetején távozott. egy vas csövet találtam az erdőben, az lett a füstelszívó cső. Tudom mindez hihetettekül hangzik, és, hogy kik elől menekültem? Nos a hatalom emberi elől, a vizsga lapot ugyanis összetéptem.
- Mi is összetéptük. - vetette közbe Eszter
Málna teli torokból üvöltött. - Te jó ég egy manó. Sok novellát írtam a manókról. Érdekes, hogy nem jó ismerősként üdvözöltem a látomásom, hanem halálra rémített.
- Nincs itt manó, csak képzelődtél. - mondta Eszter.
Málna végül megnyugodott és kezet nyújtott Eszternek.
Eszter fogta Málna kezét és nézte a tűzet és maga elképzelte a börtönbéli szexpartnere hamvas punciját. A nő lassan elaludt és álmodott. Később felnézet.
Málna, gépiesen felállt leporolta a szoknyáját és rakott a tűzre. Dobott rá pár száraz fát, hirtelen hatalmas fáradtság lett úrrá rajta. Hogy lesz képes átkelni a sivatagon, ha a tűzrakás is kifárassza. És, hogy jutott eszébe a sivatag?
- Kurva régen írtam könyvet. Sok gondolat kavarog a fejemben, jó lenne leírni őket.
- Én pedig kurva régen szeretkeztem. - válaszolt Eszter.
Az indián vajon hova tűnt? - Kérdezte Málna.
- Utálja ha indiánnak nevezik. István a becsületes neve.
- Egyébként te tényleg író vagy?- kérdezte Eszter.
- igen. - válaszolt Málna.
- Pista, hova a picsába tűntél el? - üvöltötte Eszter.
- itt vagyok, csak láthatatlan voltam. Ugyanis láthatatlanná tudok válni. Tetszik nektek a valóság? Ne válaszoljatok most. Kérlek ne is szóljatok közbe. Szeretnék valami elmondani nektek. rendben?
A nők nagyokat bólintottak.
- A valóság úgy néz ki mint egy nemzeti park, vannak hegyek, síkságok, fű, állatok. És élnek erre felé, manók, sárkányok, tündérek, baszószörnyek. Tőlünk nagyon messze van egy királyság. Egy királynő uralkodott abban a királyságban, de elrabolta egy sárkány . A királynőnek szimpatikus lett a sárkány. Így hát neki adta a fele királyságát. Szóval zajlik a valóságban is az élet.
- Eszter közbe vágott. - A baszó szörnyeknek nevük is van?
- Igen, ők a Basszandorok.- válaszolta István.
- És, hogy néznek ki?
- Mint egy nagy fasz.
Sötét lett, a hold elbújt egy felhő mögé. Szomorúság telepedett rájuk. Hiábavalónak érezték a létezést. Olyan feleslegesnek és értelmetlenek tűnt minden. Ráadásul nagy faszok és kószálhatnak a környéken, akik baszni akarnak.





Másnap reggel össze szedték magukat és elindultak. Eszter már örült, hogy Málna csatlakozott hozzájuk, vidám kis csaj, Vörös rövidke tüsi hajával, kis, apró cickók . Vékony termett. Vajon, vannak leszbikus hajlamai?
- Milyen jellegű könyveket írsz?
- Romantikus horrort. - Később hozzátette, hogy szeret utazni és az utazási élményeit írja le, kicsit kiszínezve azokat. És halvány fogalma sincs, hogy a világvége vihar, hogy rakta a Pacsirta hegy mellé. Érzése szerint a pokolban van.
Málna, egyedül élt, fiatal volt mikor meghalt az édesanya, már kicsi korától önállóan kellett élnie. Albérletről albérletbe vándorolt és közben kínozta a múltja. Nem tudta, hogy miért emlékszik rá, miért kínozza az emlék? Azt viszont nagyon jól tudta, hogy nem képes kiverni a fejéből. Egy kínzás jelenetsora gyakran visszatért, egy ablakban áll, kinyílik mögötte egy szekrényajtó és nincs bátorsága kiugrani az ablakon, a szekrényben megszólal egy hang. - Segíttek választani téli kabátot?
Málna kinézz az ablakon és látja, hogy nyár van. Akkor miért téli kabátot akar ajánlani a hang, és ki ő? Miért nem kapunk választ sok kérdésre? Miért nem? Miért hagyta el a szerelme. Balázs a jóképű fogtechnikus. Kivel előszót r az interneten írt sokat, majd személyesen találkoztak, már az első találkozás az ágyban végződött Különleges éjszaka volt, hullámvasúton ültek, fogták egymás kezét az ágyban és mosolyogta mikor elöntötte őket az eufória. A férfi vitt magával valamilyen szert és bevették. Málna számára ismeretlen volt a szer, de megbízott a férfiban, akivel életében először találkozott személyesen így hát bevette az anyagot. Utána várták az eufóriát, több órán keresztül nevettek, röhögtek. Majd szeretkeztek, előröl, hátulról előröl. A férfi így akarta és Málna nem ellenkezett. Akkor még Nikoletta volt a neve.
- Niki, szeretlek,. mondta Balázs és kiugrott a negyvenedik emeletről, mikor földet ért rögtön szörnyet halt, az anyag miatt elvesztette a realitás érzését és biztos volt benne, hogy tud repülni. Minden olyan gyorsan történt, Niki nem tudta megakadályozni, hogy kiugorjon. igazából nem is akarta megakadályozni, örült, hogy vége lett a randinak és félt, hogy a férfi esetleg tud repülni.
Málnának a felkavaró gondolatai, meglepő módon úgy hatottak, mint az enyhe szellő.
- Ti is érzitek, ezt a kellemes szellőt? - kérdezte
A többiek bólogattak
Élezték ahogy a szél fúj, legalább felfrissül a levegő.
Eszter felvonta a szemöldökökét és úgy mondta. - Ez a szél egyre erősebb. Ez kibaszott erős szél. - jegyezte meg Eszter
És már attól kellett tartaniuk hogy feldönti őket.
- Sajnos a pusztában nincs egy zug ahova bebújhatnánk a szél elől. pedig milyen jó lenne. De legalább a hatalom térfigyelő kamerái sem látnak bennünket és a bőrünk alá ültetett nyomkövetők sem működnek itt a pusztában. Mást nem tehetünk kapaszkodjunk egymásba. - mondta Málna.



3
A nyugdíjba vonuló tanárnő a konyha asztal mellett ébredt fel, úgy tűnt, hogy elbóbiskolt egy Indiánról álmodott aki létrehozta a szimulált világot. De ahogy az anya mondaná, ezt kell szeretni ami van. És abban halunk meg, amiben születünk. Benézet a hűtőbe úgy döntött, hogy kolbászt fog sütni. Tamás a konyhaasztalon ült és nézet kifelé az ablakon. Tamás az ablak üvegben látta, hogy Ildikó összeesik, rögtön odaugrott az idős nő mellé. - Mi történt? - kérdezte
Ildikó lehunyt szemmel feküdt. Tamás egy piros vérző pontot látott a nő fehér blúzán, tehát meglőtték, egy mesterlövész egyszerűen lelőtte. Nyilván a hatalom embere. Tamás dühöt érzett . A nő arca fölé hajolt, érezte, hogy lélegzik,bár nagyon gyengén. - Manó vagyok, de nem tudok varázsolni, - mondta , és meglepve tapasztalta, hogy bár napok múltak el, de a tűz szagát még mindig érezni.
Ildikó kinyitotta a szemeit.
- Hogy kerültem a földre?
- Valaki rád lőtt.
- Akkor most jól jött a golyóállómellény, a töltény nem tudott belefúródni a testemben. Ildikó levetve a mellényt és valóban benne volt a lőszer.
- Te aztán mindenre gondolsz.
Tamás elbújt az asztal alá. Lihegett nehezen vette a levegőt és szomjas is volt. Ez nagyon kínos dolog, főleg annak a fényében, hogy esélye sincs vízhez jutni. Mit lehetne tenni? Töprengett. Kikukucskált az asztal lába mögül, egy férfi a konyhaasztal mellett ült és itt a sörét. A korsó eredeti Burgenlandi, akaratlanul is eszébe jutott, hogy mikor nagy volt ő is szerette a sört. Teltek, múltak a percek. A sörhöz idő kell. Nagyon lassan egy örökkévalóságnak tűntek a mozdulatai ahogy a szájához emelte a korsót. Tamás nem bírta tovább kifutott az asztal lába mögül, úgy ahogy az egerek szoktak, gyorsan, hangtalanul. A férfi észrevette és vissza öklendezte a sört. - Mi a fasz ez? - üvöltötte. A fiú egy egérlyukba futott be rémülten tapasztalta, hogy nem túl nagy a lyuk. A férfi a lyuk előtt térdelt. Közben Tamás megtapogatta a falat a legnagyobb meglepetésére beomlott és egy egészen hosszú alagutat látott maga előtt. Nem habozott , rohant ahogy bírt. Eszébe jutott, hogy ha egérrel, vagy ami még rosszabb patkánnyal találkozik, akkor neki biztos, hogy vég lesz. Egér szagot érzet, de rágcsálót nem látott. Viszont látta Ildikót feküdni a nappali frissen lerakott járólapján, meglőtték, de golyóálló mellényt viselt. Tamás felriadt az álomból. De, hogy a francba aludtam el , egy ilyen helyzetben? Ildikót lelövik, én pedig elalszok?

Ildikó sepert a konyhában. A tv be volt kapcsolva.
- De hogy bírtad elviselni a lövést, a golóálló mellény nem ad teljes védelmet.
- Jók a génjeim. apu nem sajnálta a pénzt a génkezelésre a születésem előtt.
- Így már érthető, így már tiszta minden. De a zsebedben van egy élő manó, aki én vagyok. Ez elégé zavaros.
- Ismerem a hatalmat, muszáj felkészülni, nem tehetünk mást. De most szöknünk kell, minden perc drága, ha életben akarunk maradni, összepakolni sincs időnk. Taxit sem hívhatunk. futnunk kell . Hála a modern orvostudománynak, már a születésem előtt kivették belőlem a hibás géneket és olyan embert alkottak, aki száznegyven évig jó egészségben fog élni és bírja a futást. A pusztábban nem fognak ránk találni és nincs is messze a puszta. Győrhöz kifejezetten közel helyezkedik el. - Jelentette ki Ildikó
Tamás, szinte mindig Ildikó zsebében volt, egyszerűen ő nem tudott olyan gyorsan futni mint a nő, így jobb volt a zsebben lenni. A nap hét ágra sütött élvezték a jó időt és elfelejtették, hogy milyen évszak van. Hamar kiértek Győrből, a Pacsirta hegy felé futottak, azon túl már a puszta terült el. Tamás vette észre a farkasokat, öt farkast látott, meglepődött, hogy milyen vastag a bundájuk. Rövidesen Ildikó is észrevette az állatokat.
- Talán nem bántanak. Bár történelemszakos tanár vagyok, de nem értek az állatokhoz.
- Kedves Ildikó, tulajdonképpen, hogy képzelted el, hogy futva menekülünk? A hatalom emberei lazán elkapnak bennünket.
- Az erdőben van egy faház, ott lakik a világ határőre, ha három kérdésére jól tudunk válaszolni, akkor átmehetünk egy szigetre ami még a pusztánál is nagyobb védelmet ad. Oda nem tudnak utánunk jönni, 40 éve foglalkozom ezzel. Bízz bennem.
- Ne haragudj, de ezt nehezen hiszem el.
- Én, is nehezen hiszem el, de gondolj arra, hogy már összefolynak a dimenziók, fura dolgok történek. A farkasoknak sem itt lenne a helyük, hanem az állatkertben. Csak akkor bántanak ha éhesek - jegyezte meg Ildikó bizonytalanul.
A farkasok egyre közelebb értek, felborzolták a szőrüket. Ildikó körülnézett, nem látott semmit, csak a sivár tájat, még egy fa sincs a közelbe. Önkéntelenül is elmosolyodott arra a gondolatra, hogy felmásznak egy fára. Nevetséges néznének ki, de talán nem halnának meg. Azonban fa nincs. És az állatok egyre közelebb érnek. A farkasok olyan 20 méterre voltak tőlük szürke farkas. Vicsorogtak, morogtak és egyre közelebb értek. Ildikó elképzelte, hogy az egyik farkas felugrik és átharapja a torkát. A következő pillanatban egy ugró farkast tátott maga előtt. Akkor történt. Egy indián férfi jelent ne Ildikó és a farkas közt, az állatok elcsendesíttek és mint a jól idomított kutyák lefeküdtek. Ildikó szólni akart az indiánnak , de nem látta, ahogy jött, úgy eltűnt.
- Ezekbe az állatok ami ütött? - kérdezte Tamás
- Ildikó rájött, hogy csak ő látta az indiánt, úgy döntött, hogy nem szól róla. A farkasok mint a jól nevelt kutyák továbbra is feküdtek.
- Most mitévők legyünk?
- Akár meg is simogathatjuk őket. - mondta Ildikó és megsimogatta az egyik szürke farkast, az állat megnyalta a nő kezét.
- Jól jönnek a farkasok ha megtámadnak bennünket. - mondta a nő és örült a nem várt őrségnek.
Tovább indultak az állatok mellettük sétáltak, a nap továbbra is ragyogott az égen. Négy szürke farkassal kiegészült a csapat. Sétáltak tovább egy jobb világ felé, egy élhetőbb világ felé, ahol nem kell vizsgázni. Helikopter hangját halottak, szeretek volna elbújni, de nem volt hova, egyszerűen nem találtak egy jó rejtekhelyet. Gépfegyverek hangját halotték, tehát lőnek rájuk. . Ildikó nézte a helikoptert és látta, hogy lezuhan, biztos volt benne, hogy az indián segített rajtuk. Farkasok magasan repültek végül eltűntek. Ildikó hosszasan nézett utánuk. És úgy gondolta, hogy ahogy közelednek a világ határőréhez úgy egyre furább dolgokat fognak tapasztalni. A repülő farkasok is furák. Senkinek sem lehet róluk mesélni, mert hülyének néznék. Fájt a feje, fájtak a lábai kimerült volt és éhes. Körbe nézett örült, hogy nincs egyedül. A manó a zsebében a társa volt. Nem volt hát egyedül. És volt még az indián is. Akit csak ő lát. Mentek előre, akárcsak egy légiós regényben dacolva a hirtelen feltámadó hideg széllel. Úgy érezték ha megállnak meghalnak. Tamás felkiáltott látok egy faházat, még a kéménye is fűstől, talán kapunk élelmet. Új erőre kaptak és elindultak a faház irányába, a ház ahogy közeledtek hozzá egyre nagyobb és barátságosabb lett. A kéménye pedig tényleg füstölt.
Hamar oda értek a házhoz. Ildikó bekopogott a ajtón. Semmi mozgást nem halottak bentről és az ajtó sem nyílt ki.
A függönyök el vannak húzva így nem tudunk benézni, de a kémény füstöl, talán még is csak itthon vannak. - mondta Tamás
Pár perc elteltével kinyílt az ajtó, egy negyvenes éveiben járó férfit pillantottak meg. Béla vagyok, a világ határőre. - mutatkozott be a férfi. Majd így folytatta. - Kerüljetek beljebb, szörnyű ez a szél.
Bátran bementek a faházba, kellemes hangulatú hallba jutottak, a kényelmes fotelekbe leültek előtte levették a kabátjukat, végre meleg éreztek.
Sorban mindenki bemutatkozott. Béla nem rémült meg Tamás méreteitől.
-Egy manó van a zsebemben. - mondta Ildikó, ezután Tamás felugrott az asztalra. A történelem szakos tanárnőnek feltűnt, hogy Béla cseppet sem csodálkozik azon, hogy egy 20 centiméteres alak van a konyha asztalon és beszél.
- Kértek forralt bort? - kérdezte Béla
Mindenki bólogatott
Miután kényelembe helyeztük magunkat, jó lenne ha elmesélnétek, hogy mit keresek itt a világvégén?
- Nem tudtuk, hogy a világvégén vagyunk. - jegyezte meg Ildikó
- Világvége vihar volt. A szél miatt vagytok itt, összecsúsztak a dimenziók, felkavarta a szél, nem a faleveleket, hanem a dimenziókat. Az összes dimenzió egy térben helyezkedik el. Nem értitek? Nem baj. Fontosabb, hogy megtapasztaljátok. Mindenki aki erre jön bejön a kunyhómban és elmondom neki, hogy innen tovább lehet menni egy szigetre. Ez a dolgom ezért kapom fizetést. Afféle határőr vagyok.
- Sokan jönnek erre? - kérdezte Ildikó
- Nem sokan. - válaszolt Béla.
- Kitől kapod a fizetésed?
A faház felemelkedett és repült. Ildikó vette észre mikor kinézett az ablakon. - Vajon hova repülünk? - kérdezte
Egyikőjük sem csodálkozott azon, hogy repül a faház. Elvégre a felkavarodó, egymásba fonódó dimenziók fura jelenségeket hozhatnak létre. A megszokottól nagyon eltérő dolgok is történhetnek.

Nyolc helikopter repült. Katonai helikopterek, egyenesen a faház irányába A rotorok hangját hallotta Tamás és egy másik hangot is. Rakéta hangját. A rakétát azért lőtték ki, hogy lelőjék a faházat. . Az idő lassan telt Ildikó számára. Úgy érezte, hogy megállt az idő. Az egész életét végig gondolhatja addig amíg becsapódik a rakéta. Lepergett előtte az élete. Újra átélte, hogy üldözték, újra átélte, hogy kiugrik az ablakon. Félelmet érzet. Félt a haláltól. És, nem tudta, hogy egy másik ember emlékeit éli át. A rakéta becsapódott és apró törmelék maradt csak a faházból. Fűrészpor amit messze fújt a szél. A helikopter visszafordult és eltűnt. Vitte a fűrészport a szél , magasra felkapta.


Az indián felült a lovára és elvágtatott a lenyugvó nap fényében. Az idő nélküli világban ugyanakkor a mozgás világában. Az emlékek súlya alatt nehéz volt élni, de nem lehetetlen. Ildikó tüzet rakott és nézte a lángokat. Nézte a történelmet. Nézte a saját múltját. Majd körbe nézet és mosolygott, az ő saját világában volt, minden az ő teremtése. - Ildikó felriadt az álomból , újra az indiánnal álmodott. Felriadt és eszébe jutott, hogy nem rég lőttek rájuk egy rakétával. Hogy élte túl? Hol van egyáltalán? Talán a pokolban?

Körbenézett megállapította , hogy egy hotel szobában van. A szoba úgy mozgott,mintha hajón lennének. Oldalra nézett és látta, hogy Tamás mellett ül.

Tamás, el volt szomorodva
- Miért vagy szomorú? - kérdezte Ildikó
- Hogy kell ódát írni? Létezik egyáltalán ilyen műfaj, hogy óda? Egyszer már gondolt rá, hogy ír, a kedvenc pornó színésznője alakításait dicsérte volna, viccesen, lazán. Csak annak van értelme amiben van öröm. Még a legnagyobb drámákban is kel, hogy legyen öröm. Elnézést, hogy untatlak az ökörségeimmel. - mondta Tamás


A fekete ruhás alakok a hotel szoba csukott ajtaján jöttek be. Olyanok voltak mint a sűrű gomolygó fekete füst, azért hellyel, közel emberi alakzatot vetek fel. Egyre közelebb értek. Ildikó kezébe vett egy seprűt, a szoba sarkában pillantotta meg, közönséges cirokseprűnek tűnt. A seprű fehér fényt árasztott, úgy nézett ki mint ha egy lézersugár törne elő belőle. Ildikó nem ijedt meg , a sugarat egyenesen a fekete füstemberekre irányította. Biztos volt benne, hogy az indián babrált a seprűvel, így segít. A segítség nagyon jól jött ugyanis egyre több feketeség tűnt fel. Tamásnak úgy tűnt, hogy osztódnak, egyre többen és többen vannak. Amelyiket érte a lézerfény, akkor úgy tűnt, hogy a szél elfújja a füstöt. Ildikónak csak egy seprűje volt, nem bírta az összes ellenségre irányítani , biztos voltak benne, hogy csap perceik vannak hátra

- Az élet oszt kellemetlen lapokat, és ez ellen semmit sem tehetünk. - mondta Tamás.
Ildikóban hirtelen feltámadt a harag. Miért kell neki ennyi ökörségeket hallgatni? Mindig közbeszól ez az idióta. Ráadásul humorérzéke sincs. Savanyú mint az uborka. Ilyen a Tamás. A nő dühétől a fehér fényű lézersugár erősebben tört elő a seprűből.
Egy négyárbocos hajóval fogunk átkelni a tengeren. Én tudom irányítani a hajót, és úgy gondolom, hogy belőletek jó matróz lesz. - mondta az Indián, határozottan.
- Hogy kerültem ide? Nem rég szállodai még a szobában, boszorkányként használva egy seprűt harcoltam a fekete füstemberek ellen. Most meg olyan érzésem van, mintha hajón lennék. Ne mondjatok semmit. Tudom a szél és a dimenziók, a felkavarodás, összefonódás. Elvégre mostanában gyakori a világvége vihar.
Mikor lesz már vége a világvége viharnak és mikor lesz már nyugta az embernek? - kérdezte Ildikó
Látta az Indiánt a hajó korlátjának támaszkodott, tolldísz volt a fején. És úgy nézett ki mint egy sült bolond. Olyan érzése volt, hogy tudatos álomban van része. A nap felkelt és hétágúra sütött. A tenger végtelenek tűnt. Volt ebben a végtelenségben, valami megnyugtató. Csak a vizet látták és a kék eget, szárazföldet nem.
Tamás felkiáltott - Föld!
Elérték a part közeli vizet, leengedték az egyik csónakot, látták, hogy nagyon praktikus módon van berendezve mivel van benne evező is. Egy vastag kötélen lemásztak a csónakba és evezni kezdtek. Pontosabban csak Ildikó evezett. Tamás a biztonságot jelentő zsebből nézett kifelé. A csónak megfenekeltet a homokos parton. Tamás kiugrott és furán érezte magát. Tapasztalta, hogy visszanyerte eredeti magasságát.
- Ezen a szigeten, nem vagyok manó. - jelentette ki örömmel.
Ildikó egyetértően nagyot bólintott a fejével. És örült, hogy értelmes tőmondatot halott. És nem látta a hajót sem a csónakot, szóval eltűntek, és a néha megjelenő Indián barátja sem mutatkozik. Viszont a sziget valóságosnak tűnik. És hál Istenek véget ért a világvége szél. Már nem fonódnak egymásba a dimenziók, minden a helyén van . A hőmérséklet kellemes, a nap süt. Egy fiatal férfi is a rendelkezésére áll, aki nem rég még manó méretű volt, most meg akkora mint egy kosárlabdázó. Szóval minden oka meg van az örömre. Még akkor is ha a szájában érezte a sós tengeri levegőt, szédült.
- Szép szál legény vagy. Gyere fedeztük fel ezt az átkozott világot.

Gyümölcsfákat láttak, pár fácán repült. És láttak füstöt ami tábortűz füstjének tűnt. Arra vették az irányt.
Ildikó és Tamás egyre csak mentek a sziget belsejébe. Egyre több gyümölcsfa tűnt fel. Egy réten sétáltak, a távolban hegyeket láttak, de jobban érdekelte őket, hogy ketten ülnek a tábortűz mellet. Egy Indián és egy fiatal csaj. Izgatottak lettek, az első emberek akiket látnak a szigeten. Ildikó, szaporázta a lépteit és próbált egyenletesen lélegezni , bár a szíve nagyon hevesen vert. Az enyhe déli szél a tenger sós levegőjét hozta. Zöld lombkoronájú fák jelentek meg . Pontosan úgy nézett ki a hely, mintha egy park lenne, még a fű is le volt szépen nyírva. Madarak énekét hallotta. A nap szikrázóan sütött, felötlött benne a gondolat, hogy milyen érdekes, hogy a sziget pont olyan mint a megszokott világunk. Habár meglepetések biztos, hogy fogják érni.
- Szép napot kívánok!. - köszönt Ildikó.
- Kellemes szép napot kívánok!- köszönt Tamás is.
- Üdvözöllek benneteket. - válaszolt a tábortűz mellet ülő férfi, aki Indián jelmezt viselt.
Málna a fiatal csaj mosolyogva köszönt.
Kezet fogtak egymással.
- Véres Ildikó, történelemszakos tanárnő vagyok.
- István vagyok. Gyűlölöm ha Indiának vagy Pistának neveznek. Egyébként Ildikó, párszor megjelentem neked.
- Tudok róla.
- Málna vagyok, édes és picikét szőrös. - mondta Málna és nagyot nevetett.
- Akkor epilálnod kell. - mondta István. Majd hozzátette. - Ehhez a művelethez szükséged lesz egy borotvára és egy vibrátora. A vibrátor azért kell, hogy ne unatkozz amíg epilálsz.
- Tamás vagyok. Nem rég manó méretű voltam, most rendes méretű vagyok.
Málna picit hosszabban Tamáson felejtette a tekintetét. Majd zavartan elkapta.
- Üljetek le biztos elfáradtatok. - mondta István
- Sőt még tengeri betegek is lettünk a hajón. - jegyezte meg Ildikó.
- Azt hiszem, hogy sok mindenre kíváncsiak vagytok, például arra, hogy, hol vagytok most? A Basszandorok szigetén vagytok, én gyakran járok itt . Nyugodjatok meg ide, soha nem jönnek utánatok az üldözők. A sziget pontosan úgy néz ki mint egy gondosan ápolt park. -Tájékoztatott István.
- Jó ezt hallani. - mondta Ildikó. És nem hitte el István szavait.

- Ezen a helyen teremteni tudunk a gondolataink erejével. Elmagyarázom, ha érdekel.
- Érdekel
- Málna, például egy vibrátora gondol, akkor a vibrátor megjelenik a kezében.
- És ha arra gondol, hogy egy felrobbanó kézigránát van a kezében? - kérdezte Ildikó
- Akkor semmi sem jelenik meg. Nem tudunk ártani magunknak ilyen direkt módon, hogy kézigránát megjelenjen.
- Miért nem?
- Így van programozva a sziget. - mondta István, olyan hangsúllyal ami jelezte, hogy részéről lezárja ezt a témát.
Szótlanul nézték a tüzet. Pár percnyi hallgatás után, István megszólalt. - Induljunk. Ne kérdeztétek, hogy hova.

Sétáltak kellemes erdei ösvényen. Elértek egy erdőhöz. Akácfákat láttak és kifejezetten magas fákat, felül elterülő, esernyőhöz hasonlító lombkoronával. Nem tudták ezeknek a fáknak a nevét, sosem láttak még ilyet.
Széles ösvényen haladtak, a napfénye átszűrődött a fák lombkoronáján, patakcsobogást hallottak.
- Szomjas vagyok. - jelentette ki Ildikó.
Letértek az ösvényről, pár fa között áthaladva oda értek a kristálytiszta patakhoz.
- Most, hogy fogunk inni? - kérdezte Tamás.
A többiek már javában a szájukhoz emelték a kezük. A fiatal férfinak rögtön beugrott, hogy csupán egy pohárra kell gondolni és megfog jeleni a kezében. Meg is jelent, egy üveg pohár, jóízűen ivott a patakból.
- Korsó sör sem jelenhet meg a kezemben, úgy tűnik nem szereti a sört aki a szigetet programozta. - Vélekedett Tamás.
Senki sem reagált a szavaira. Visszasétáltak az ösvényre.
Málna nagyot kiáltott. - Egy sellőszerű lényt láttam a fák között. Azt hittem, hogy sellők csak a tengerek szigetein vannak, ott próbálják a gyanútlan hajósokat elcsábítani.
- Vannak szárazföldi, erdei sellők is. Nem kell velük foglalkozni, ha nem engedjük meg akkor ránk sem nézhetnek. - Válaszolt István.
- És ha valaki enged a csábításuknak, akkor vele mi történik? - kérdezte Tamás.
- Leharapják a farkát.
Tamás, Málna mellett sétált. A fiú úgy látta, hogy egy fejjel magasabb mint a fiatal lány.
- 30 éves vagyok- mondta Tamás.
- Én, 29. válaszolt Málna.
- Hogy kerültél ide, kedves Málna?
- Kérlek ne nyálasodj, nem vagyok kedves. Romantikus regényeket írok, de a nyáladzást még sem szeretetem. Hogy kerültem ide? Ha én, azt tudnám. Arra emlékszem, hogy egy fehér macska kifutott elém, mikor görkorcsolyáztam. Láttam az állaton, hogy festékszóróval van lefújva és valójában fekete, ezen annyira elgondolkodtam, hogy neki mentem egy fának. A fa tetejéről a fejemre esett egy 50 kg - os cementes zsák. Mielőtt megkérdeznéd. Nem, nem tudom, hogy hogyan került oda a zsák. A következő emlékem, hogy sétálok a Pacsirta hegy mellett. Majd az indián és egy világvége vihar által ide kerültünk a szigetre. Volt velünk egy harmadik nő is. Eszter volt a neve. Ő eltűnt.
- Eltűnt az Indián is . - jelentette ki Ildikó.
- Vagy csak láthatatlan lett. - vélekedett Tamás.
- Érzésem szerint, valahol máshol fontosabb dolga akadt. Mindenesetre menyünk tovább az ösvényen. Aki szomjas kérhet egy limonádét, kipróbáltam működik. Remélem, nem a húgom az a bizonyos Eszter aki eltűnt. - mondta Ildikó.
Tamás keze véletlenül hozzáért Málna kezéhez a csaj nem rántotta el, pár pillanatig a kezük összeért. És mindketten egy rózsaszín felhőt láttak a fejük felett. - Hm, mindketten ugyan arra gondoltunk. - mondta Málna és próbált közönyös arcot vágni.
Ildikó nézte a fiatalokat és a saját fiatalsága jutott eszébe. Rég volt. Egy szép nyári napon ismerkedett meg a párjával. Egy strandon. A férfi odalépet , azzal, hogy látom egyedül vagy, bekenhetem a hátad? Ildikónak tetszett a férfi határozott fellépése, szó, szót követtet. Lángost ettek, söröztek, az estét pedig az egyik közeli panzió szobában töltötték el. Egy évvel később összeházasodtak. Gyermekük nem született,Ildikó nem akart gyereket. A párja elfogadt a a döntését. Nagyon hosszú időt adott neki a sors egymás mellett. Azon a végzetes napon is kora reggel ment horgászni a párja, ez már abban az időszakban volt, mikor az embereknek nem kellet már bejárni dolgozni. A robotok dolgoztak. Szóval jól indult az a nap is. Aztán egy fekete macska esett a férfi fejére, és elesett a motorral, nem viselt bukó sisakot, a járda segélyben beütötte a fejét, ez végzetesnek bizonyult. Voltak vizsgálatok, próbálták kideríteni, hogy a fekete macska, honnan zuhant ki? Egyáltalán, mit keresett a levegőben? A városban egy helyen nem voltak térfigyelő kamerák, épen ott ahol a baleset történt. És szemtanúk sem voltak. A vizsgálat azzal az eredménnyel zárult le, hogy a macska. Nagyot ugrott, valamitől megijedt. Ez az eset is tovább növelte a fekete macskák elleni gyűlöletet.

Málna elővett a zsebéből egy tükröt és megnézte magát. Fiatalos arc, rövid, tüsi vörös haj. Szexis csaj mosolygott a tükörben. - Mit keresek én itt? - kérdezte Málna, szavak nélkül egy sóhajtással. Senki sem felelt. A nap sütött, lassan sétáltak, ha szomjasak voltak limonádéra gondoltak és megjelent a kezükben. Málna, több nagy sikerű regény szerzője volt. Pár történetéből, film született, illetve színdarab. Szépen ívelt felfelé az írói karrierje. - Ezt az eszelős kalandot biztos, hogy meg fogom írni. - mondta.
A mellette sétáló Tamás nem válaszolt.
Málna figyelte a fákat a napot és kíséretezett azzal, hogy mi jelenik meg a kezében? Kért már vibrátorokat, azok megjelentek. Kézigránát nem jelent meg. Kés sem jelent meg. Egy csokor vörös rózsa megjelent. Megállapította, hogy aránylag értelmesen van programozva a sziget és a hasznos, szép dolgok megjelenek, az ártó dolgok pedig nem. Persze egy konyhakés is nagyon hasznos, ha például kenyeret akarunk felszelni.
29 éves vagyok, még előttem áll az élet. Vajon, hogyan fogok innen visszajutni az én valóságomba? - kérdezte önmagától.
Tamás, egykedvűen sétált. Eszébe jutott egy fésű, megjelent a kezében. Megfésülte magát. A fésű eltűnt. Vajon hol lehet az indián? Újra és újra ez jutott az eszébe.
A szüleire gondolt, meglepődött ezen, hogy ők jutottak az eszébe, hiszen nem is ismerte őket, párszor látta őket, az árvaházban pedig sosem látogatták meg. Azért művelt, illem tudó lettem, csak mikor a farkam feláll az eszem megáll. - vélekedett.
- Mint minden férfinak. - tette hozzá Málna.
Tamás, arra tippelt, hogy a fiatal csaj hallja a gondolatait. Ezen az átkozott szigeten nincsenek titkok. A titkok fontosak elkísérnek bennünket egy életen át, őrizzük őket, bár tulajdonképpen a titkok sem fontosak, a legfontosabb dolog mindenki előtt nyitva állnak..
- Mi? - kérdezte Málna.
- Hányas méretű melltartót viselsz Málna, ez a legfontosabb. - vetette oda dühösen Tamás. Zavarta a csaj az elmélkedésében. Gyorsan bocsánatot kért, - Ne haragudj, hogy a melltartódról beszéltem. Zavart vagyok, nem tudom, hogy miért vagyok ezen a szigeten?
- Értem. - válaszolt Málna. És arra gondolt, hogy Tamás a szülei miatt zavart, a feltörő emlékei miatt és nem a sziget miatt.
- Milyen állatok élnek ezen a szigeten? - kérdezte Ildikó.
A kérdés elhangzása után rögtön megjelent az indián.
- Szia Pista, megjöttél. - poénkodott Ildikó.
- Válaszolok. Mivel ez a Basszandorok a baszószörnyek szigete. Pár szó a Basszandorokról. Hogy néznek ki? Macska termetű élőlények, méreteikhez képest hatalmasra megtud nőni a faszuk, akár egy méteresre is. Ez a hatalmas fasz a pszichológiai fegyver, aki meglátja, főleg ha nőstény , jéggé dermed a látványtól. Így a Basszandorok el tudják kapni, egyébként mindenevők, Ha nem jut nekik hús, akkor a füvet is lelegelik, vagy gyümölcsöket esznek. Voltak már Basszandor átnevelési programok. Próbálták őket arra rávenni, hogy térjenek át a teljesen vegetáriánus életmódra. Ez a program azonban kudarcot vallott. A programban résztvevő nők sem érezték jól magukat, a hatalmas, ágaskodó faszok látványától.
- Nem hangzik túl biztatóan. - vélekedett Ildikó.
- Ugyan, ti már nem szűz lányok vagytok, egyszerűen nem kell megijedni a nagy faszoktól és akkor semmi kellemetlenség nem érhet.
- Most hova sétálunk? - kérdezte Ildikó.
- A királynő kastélyához. Ő egy afféle természet tündér, ő uralkodik a sziget állatai és a Basszandorok felett, semmiben sem korlátozza őket. A


Tetszett ez a szex történet? A véleményed számít!
Tetszik (95)        Nem tetszik (97)



Szólj hozzá a chaten, ha beszégetni szeretnél a történetekről!

Szólj hozzá!

Neved:

Hozzászólás:

Írd be a képen látható számot:

Ezt a szex történetet 15717 X olvasták el.