A mesterséges intelligencia , első rész

Beküldő:István


A toronyház.





A fekete rövid hajú, negyvenes éveiben járó férfi feküdt a kávéautomata alatt. A teste nem mozgott de az elméje lázasan dolgozott. Tisztában volt vele, hogy az automata hozzá van rendelve egy mesterséges intelligenciához. Nyilván műszaki hiba történt és ezért kell meghalnom, és még a mesterséges intelligencia sem tud megmenteni, sőt talán meg akar ölni - gondolata és kilehelte az utolsó leheletét. Az eseményt rögzítette egy biztonsági kamera.

Várárokban, ebben az alföldi városban ami Cegléd és Kecskemét között van félúton, fújt a szél és esett az eső. Az időjárás a zordabb, hidegebb arcát mutatta lévén november volt. Az egyik belvárosi kocsmába bele kortyolt a sörébe egy piros feszülős miniszoknyás harmincas éveiben járó rövid szőke hajú nő. A férjére gondolt aki épen három hete hunyt el. Egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből, három hét távlatából még mindig szerelmes volt a férfiba.
A kocsmában kevesen voltak, csak néhány asztal körül ültek emberek. Judit a rövid szőke hajú csaj itta a sörét és próbálta kizárni a gondolatait az elméjéből. Hatalmas durranást halott, a közelben csapot le egy villám állapította meg. Erről eszébe jutott, hogy a nővérének a kislányába is belecsapott egy villám. Sárika rögtön szörnyet halt. A tragédia után ő és a nővére is ateisták lettek. Nézte a sörét és felidéződött benne ahogy a nővére teste himbálódzik egy faágra kötött kötélen. Ő vette észre, mivel arra sétált a Tisza parton. A nővére bár kérte egy búcsú levélben, nem szórták a hamvait a Tiszába, mert haragudtak rá. Sőt még el sem hamvasztották, koporsós temetése lett. Rágják a tested a férgek. - gondolta akkor Judit. Később aztán belátta, hogy egy beszűkült tudat állapot eredményezhette az öngyilkosságot. Hiányzott a nővére és haragudott rá, amiért elment örökre.
- Eltemetem a nővérem és a férjem is három hét leforgása alatt. Csoda ha alkoholista lettem? - kérdezte saját magától. És nagyot kortyolt a sörből.
És a temetések újra és újra fel bukkannak a gondolatai közt, beférkőznek az elméjébe mint a férgek az almába. Egy napon voltak a temetések, délelőtt a nővérét temették el, délután pedig a férjét. Egy kamion keresztül hajtott a párja fején. Úgy történt, hogy egy fekete macskát akart megmenteni a férfi. A fekete cica kifutott a kamion elé, Judit párja utána futott a kamion sofőr vészfékezett, a macska nagyot ugrott és elfutott. A vészfékezés nem tudta megmenteni a férfit, a feje a kamion kereke alá került. A koponyacsontja apró darabokra tört. Judit a párjára is haragudott, mert egy fekete dög miatt eldobta az életét. Később látta fekete cicát. Judit nem ütötte agyon egy szőlő karóval, bár ezt tervezte. Később rájött, hogy egyáltalán nem volt gonosz a macska. A kamion kereke a gonosz ami szét lapította a párja fejét. A férje talán nem szenvedett sokat és már egy szép helyen sorban leszopják a szexis, nagy mellű cicusok akik szeretik a tejet. Egy másik dimenzióban, egy másik valóságban. - Ezzel a gondolattal vigasztalta magát.
- Megiszom negyedik korsó söröm és meghalok, legalább sokan kinyalnak. - mondta a nő - a fiatal pincér srácnak, aki nem válaszolt semmit és némán kiment a konyhába. A nő szinte hallotta a lelki füleivel, hogy a srác ezt mondja: Ez a buzi alkoholista ribanc, már megint magában beszél.
Judit az ötödik sör megívása után kellemesen érezte magát, olyan eufóriát érzett, mint mikor közlik valakivel, hogy még sem kell levágni a lábát. Nem rég még volt munkahelye, már nincs. Kirúgták mert a főnök asszonynak nem tetszett, hogy a munkatársa a lábát nyalogatja munkaidőben.
- Judit, ne munka közben nyalják a lábaid. - mondta a főnök asszony. Egy ötvenes kielégületlen özvegy nő, a rossz nyelvek szerint megölte a férjét, arzént tett a pogácsába. De egy jó ügyvéd megmentette a börtöntől. Azóta senkinek sem sütött pogácsát.
Judit lábai kifejezetten formásak, szépek voltak. Hosszú combok, formás, izmos vádli, pirosra lakozott körmök. A lábimádó férfiak sorra borultak le Judit előtt és nyalták majd kiverték a faszuk a futóművekre. Tulajdonképen ebből fizette a kocsija törlesztőjét. Mert a lábnyalás nem ingyenes volt. De kellet a pénz másra is, mert a férgek ellen a sör gyakran nem volt elég, erőseb szer kellet, ami messzire repít, egy másik valóságba.
Három hete még volt férje, igaz a párja kurvázott. Igazából a párja kurvás élményei adták az ihletett arra, hogy ő is szexuális szolgáltatást nyújtson. Azonban nem akart több száz faszt a szájába venni. A lábacskái meg csinosak voltak mindig is. Így hát feladott egy hirdetést, lábimádó férfiak részére, mellékelve egy képet a virgácsairól. Fekete átlátszó harisnyába bújtatva, pirosra lakozott körmökkel. Végül terjedni kezdett a híre és egyre többen nyalogatták a lábait, kialakult egy vendégköre.
Férje már nincs, de a lába még mindig formás. Kinézett a kocsma ablakán, továbbra is esett az eső. A kocsma falán lévő tv - n megjelent egy feldőlt kávéautomata alatt lévő férfi . Egy fiatalos női hang a következőket fűzte az eseményhez. Sajnálatos műszaki hiba következtében egy kávé automata agyon ütött egy férfit. A kocsmában ülő nő felsikoltott a tv ben látott szét roncsolt fejben a volt férjét ismerte fel. A halott párja kísérti talán?
A fekvő férfi kifejezéstelen szemekkel nézett. Judit úgy érezte, hogy egyenesen az ő szemeibe. A nő nem értette, hogy a férfi mit keres a kávé automata alatt, mikor már három hete elhunyt, a kamion kerekének a következtében. Mit keres egy halott az élők között? Elhatározta, hogy kilátogat a temetőbe. És választ keres ezekre a kérdésekre, Az életet és a halált éles választóvonal választja el egymástól. Képek a túlvilágról? Ugyan már! Csak egy eltévedt tv adó szellem képei. Nem kísért az ő párja, hiszen leszopatja magát válogatott cicusokkal. És nem egy kávéautomata alól ijesztgeti őt a tv- n keresztül.

A nő fizetett a kocsmába és elindult hazafelé. Mivel Várárok kisváros és Judit szeretett mozogni így hát sétált. Részegen egyébként sem vezethetne autót. Hazafelé menet elhaladt a toronyház mellett. A toronyház harminc méter magas, téglalap alakú volt és irodák voltak benne. A városban keringet olyan történet, hogy a legfelső szinten bordélyházat akartak kialakítani, de a közgyűlés női tagjai ezt a beterjesztést leszavazták. Pedig szex közben Várárok panorámájába is tudtak volna gyönyörködni a kuncsaftok. A toronyházat és a kocsmát ahol a magányos férfiak nők ittak csak egy utcasarok választotta el egymástól. A toronyház a figyelem közép pontjába fog kerülni mivel három nap múlva lesz az építésének a 10 éves jubileuma.
Judit hazaért a kertes házához. Várárok kertvárosi részében lakott. Ahol csendes utcák vannak, kevés autó jár.
Kiment a fészerbe és magához vett egy ásót és egy lapátot. Majd a konyhába szív erősítőként ivott egy vodkát. Majd kezében a kerti szerszámokkal gyalogosan elindult a temetőbe. A helyi polgárőrök és rendőrök nem járőröztek. Kevesen voltak és nem tudtak minden éjjel járőr szolgálatot teljesíteni. Így hát senki sem kérdezte meg tőle, hogy mi a szándéka az ásóval?

Ott állt a sír mellet kezében a kerti szerszámokkal. Nem is olyan rég még egy száll fehér rózsával állt ott. A virágot akkor rádobta a koporsóra és nézte ahogy a munkások betemetik a sírgödröt és a fehér rózsa eltűnik a földben.
A hold fénye megvilágította az ásó fejét. Elmúlt már éjfél, pár kutya ugatott a távolban. A rögök könnyen kimozdultak puha volt a talaj, gyorsan haladt a munkával. Végül elérte a koporsót , nem érzett izgalmat, hogy viszont fogja látni a párját. Legalábbis látni fogja, hogy mi maradt belőle. A korsó sörök és a vodka és egy csipetnyi másik valóság megtette a hatását. Judit maga volt a megtestesült nyugalom. És egy határozott mozdulattal rávágott a koporsó rothadó tetejére. Üres volt belülről, tehát a férje vagy kijutott a koporsóból vagy eleve el sem volt temetve. Judit ezt utóbbi lehetőséget tartotta valószínűbbnek. A szét lapuló fej látványa és a kidülledt szem ami épen őt nézte meggyőzte erről, hogy a volt férjét végül mégis csak utolérte a halál egy kamion kerék majd egy dühös kávéautomata képében. Vagy csak egy eltévedt jel jelent meg a tv - ben. A légköri jelenségek tudnak olyat produkálni, hogy a világ másik felén lévő rádióadás hangjait betudjuk fogni a rádiónkkal. Judit egyszer az autójában ülve a piros lámpa előtt, egy életéért könyörgő ember hangját hallotta. De rájött, hogy az autó rádiójából szól a hang.
Szépen lassan ahogy a kubikosok dolgoznak vissza lapátolta a földet és elhatározta, hogy vesz pár virágot a sírra. Szerencse, hogy nem volt lefedve akkor nem tudott volna ásni. Ez az előnye ha nem fedjük le betonlappal a sírokat. Ki tudjuk őket ásni ha a szükség úgy hozza. A holdat eltakarta egy felhő. Sötét lett a temetőben. Judit úgy gondolta, hogy az ő fejében is nagy a sötétség és nincs fény. Egyáltalán nincs fény ami utat mutatna. Viszont van másik valóság ami kellemes, megnyugtató és élvezetes.



Ezzel egy időben Várárok szívében a nem rég épült toronyház legfelső emeletén az egyik iroda asztalán lévő laptop le esett a padlóra, a biztonsági kamera rögzítette az esetet. Amit pár óra múlva automatikusan törölt is, a felvételt senki sem látta. A laptop mozdulatlanul feküdt a padlón.
A toronyházat és a kocsmát ( ahol a magányos férfiak nők ittak) csak egy utcasarok választotta el el egymástól. A kocsmában ülő magányos emberek szerint az intelligens robotoknak és szex robotnőknek kellene felvonulni a munka ünnepén.
A temetőben megeredt az eső.
- A kurva életbe! Esik ez a kibaszott eső - Mondta a nő és arra gondolt, hogy elállhatna az eső.
-Vajon van másik ásóm otthon? - kérdezte magától. - Mert ezt az ásót amivel a volt férjem sírját kiástam biztos, hogy eldobom, és leállok a kokainról. Ép elméjű ember nem ás ki sírt, én meg úgy ástam mintha muskátlit akartam volna ültetni. - Gondolta a nő és arra eszébe jutott, hogy az alkohol nyugtat a kokain pörget így pont ideális mindkettővel élni.
Viszont a három nap múlva esedékes házavatón nem jelenthetek meg bebaszva gondolta még, és beledobta az ásót és a lapátot is a szemetes konténerbe.
A nő kilépett a temető ajtaján. Pár utcasarokkal odább nem vett észre egy kanyarodó szürke színű családi autót. Judit kilépet az úttestre át akart rajta kelni mikor egy lökést érzett. A kocsi csak elsodorta. Egy alacsony, középkorú munkás ruhába öltözött férfi ugrott ki az autóból és futott a nőhöz.
- Hölgyem jól van? - kérdezte kiabálva az alacsony, negyvenes éveiben járó , pocakos férfi
- Még élek. - válaszolt a nő. Nyugodt hangon.
- Elviszlek a kórházba.
- Oda ne! - üvöltött a nő. És arra gondolt, hogy gyűlöli a drog teszteket.
- Akkor kérlek ülj be mellém, hazaviszlek. - mondta a férfi. És kinyitotta Judit előtt az ajtót.
- Örülnék ha haza vinnél - válaszolt Judit. - És arra gondolt, hogy Jézus ül a volán mögött.
A kocsiban ülve bemutatkoztak egymásnak.
- Ács Dezső vagyok. Kis teljesítményű kazánfűtő.
- Nagy Judit vagyok. Korábban lóidomár voltam egy utazó cirkuszban, legutóbb titkárnőként dolgoztam egy helyi gyárban.
- De jó! Tehát titkárnőkre még szükség van a gyárakban. Talán robot titkárnő még ennyire nem elterjedt.
- Én jobban szopok, mint a robotok. - mondta Judit.
- Remélem a toronyház építésének a jubileumi ünnepségére felépülök. - tette még hozzá Judit. És nézte a toronyházat ami mellet elhaladt az autó.
- Dezső a gázpedálra lépett. Szótlanul ültek az autóban pár perc múlva megérkeztek.
Judit kertvárosi háza előtt Búcsúzóul még megkérdezte.
- Biztos, hogy jól vagy?
- Biztos. Tudod a férjem holnap temetik egy kávéautomata kivégezte, egyébként 3 héttel ezelőtt is meghalt akkor a feje loccsant szét egy kamion kereke alatt. Mindenesetre a koporsóban nincs a férjem ellenőriztem.
- Továbbiakban kellemesebb estét. - mondta Dezső és elhajtott.
Judit már az elmenő autónak mondta, hogy te egy különleges férfi vagy, mert nem érdeklődtél a szopó technikámról. A felhívásom ellenére sem.
Dezső, remélte, hogy a nő nem felejtette kis nejlonzacskóban sárga színű port a kocsi ülésén. Ami magyarázatot adna arra, hogy összefüggéstelenül beszélt butaságokat. Nem akart problémát. Sietni kell haza holnap vidéken fog egy kazánt megjavítani. És a hajnali jóga sem maradhat el.
Judit azzal a gondolattal feküdt le, hogy a holnapi temetésen néhány dolog kifog derülni. Azon lesz, hogy kiderüljön. Válaszokat akart. Figyelni fogja az elhunyt hozzátartozóit. És hol a faszba van a párom? - hasított az elméjébe a kérdés. Biztos, hogy meghalt, olyan lapos volt a feje mint egy palacsinta a kamion keréknek köszönhetően. Viszont a koporsót üresen rakták le.
Judit álmában a férje sírgödrében állt. Várt egyre csak várt és félt, hogy a sírgödörben kell maradnia örökön örökké. A gödör mellett megjelent Dezső és mosolygott.
- Kihúzol innen? - kérdezte Judit.
A férfi egy villáskulcsot vett elő és a nő felé tartotta. Úgy állt ott mint egy varázsló.
Judit erre az álomképre felriadt. Majd vissza aludt de az álom nem folytatódott.



Felvirradt Várárokban. Az emberek siettek a munkahelyükre, a gyár kémények ontották a füstöt, a robotok dolgoztak. Az emberek felügyelték a munkájukat.
Judit kipihenten ébredt, fürdött és ivott kávét. Végezte a szokásos reggeli rutint. A párja meghalt így a szokásos reggeli szopás elmaradt. Judit ugyanis minden reggel leszopta a férfit. Úgy történt, hogy Judit szopott és mikor a férfi jelzett akkor a faszához rakta a kávéscsészét. Majd jóízűen megitta a párja tejével ízesített fekete nedűt.
A nő fekete harisnyát húzott és kiment a temetőbe, látta, hogy sokan eljöttek a délelőtti temetésre. Az elhunyt özvegyét is látta, aki cseppet sem volt ismerős . Talán nem is Várárokon lakik. - gondolta . Egy alacsony , vékony nő volt az özvegy, az arcát alig lehetett látni, fekete fátyol takarta el.
A temetés polgári volt. Nem volt pap és olyan emberek állták körül a sírt akik tudták, hogy a gödör egyet jelent a megsemmisüléssel.
Judit össze szedte a bátorságát és odalépett a gyászoló nőhöz. Közben látta, hogy sokan koszorút helyeznek el a sírra.
- Részvétem. - mondta Judit. Majd így folytatta. - nekem is elhunyt a párom épen ma van három hete, hogy meghalt.
A gyászoló nő felkapta a fejét, majd megszólalt, gyenge erőtlen hangon. - Az én férjem is majdnem meghalt három hete, kómába esett, egy tégla zuhant a fejére. Összeroncsolta a fejét, plasztikai műtétekre volt szükség. Akkor még szerencsésen megúszta. Nagyon megváltozott a kinézette a műtétek után, mintha egy másik ember lett volna. Újra kellet tanulnia, beszélni, járni, mindent elfelejtett. De három hét alatt normális férfivá érett. Hála a mai modern orvostudománynak. Aztán jött a kávéautomata. Tudod a párom munkája a kávéautomaták, feltöltése, ellenőrzése volt az egész megyében. Szinte folyton úton volt. Egyébként sosem ivott kávét.- mesélte az özvegy. Pár perc hallgatás után még hozzá tette. - Tudod szerintem a kávéautomata megbosszulta, hogy nem iszik kávét.
Judit úgy döntött, hogy nem árulja el, hogy a plasztikai műtétek után, pontosan az ő halott férjének az arca született újjá. Álltak a sír mellet szótlanul. A szél pár száraz falevelet fújt a temetőbe. Enyhe volt a november így a sírásók könnyen kiásták a sírokat. Legalább egy titokra fényt derült, a plasztikai műtét miatt hasonlított a kávéautomata alatt fekvő férfi Judit párjára. Arra viszont nincs válasz, hogy a koporsó miért üres? A férgek három hét alatt biztos, hogy nem takarították el a párom. - vélekedett Judit.
Még szerette volna megkérdezni, hogy elfogadható e, ha valaki a halált csábító ajánlatnak véli? Elfogadható, hogy megoldásnak gondolja a problémákra? Végül nem kérdezte meg, valahol belül érezte, hogy az élet választ fog adni erre a kérdésére. A fekete ruhás nő szótlanul elment. Judit észrevette, hogy egyedül van a temetőben. Ha a halottakat nem számítjuk.
Sétált hazafelé és az útja a toronyház mellet vezetett el. Bábel tornya jutott az eszébe és rossz érzése lett.
Egy férfi hangot halott a magasból. Felnézet és nem csodálkozott volna azon ha a párját látta volna egy felhőn ülni miközben a nagymellű cicusok leszopják.
- Judit, de rég láttalak, feljönnél?
A régi kollégája kiabált neki, rögtön felismerte Istvánt a folyton álmodozó kollégája, jó humorú férfit, aki imádja ha elolvassák a szakdolgozatát, Judit erre a gondolatra enyhén elpirult, és akaratlanul is eszébe villant, mikor a férje kemény, lüktető makkját érezte a szájában. Ő szopott és a párja pedig ha nem is szakdolgozatot de újságot olvasott.
Az önműködő ajtó kinyílt előtte, megnyomta a lift gombját és már indult is Istvánhoz a hetedik emeletre. Ment fel és elképzelte, hogy ő Júlia és épen az erkély jelenetre siet. Siet mert szopni akar.



Várárok sétáló utcájában egy fiatal raszta hajú csaj gitározott és énekelt. a járókelők dobtak neki pénz. Egy fiatal fekete rövid hajú férfi megállt előtte és megszólította.
- Este eljönnél velem vacsorázni?- kérdezte és mosolygott.
- Igen. - felelt a csaj. Majd énekelt tovább.
Kora délután a rasztahajú csaj belerakta a gitárját a tokba és indult a panzió szobájába. Hidegre fordult az idő és kímélni akarta a torkát és az ujjait. Tulajdonképpen a hobbijával az utca zenéléssel próbált némi pénzhez jutni. Amíg tart a pénz addig a lehetőségeim is megvannak arra, hogy jól lakjak és legyen hol aludnom. Vándorolt, nem rég érkezett haza Ausztriából. Várárok volt a kedvenc városa, úgy gondolta, hogy pár napot itt eltölt, majd stoppolva eljut újra Ausztriába, onnan pedig Németországba. Az élet szép. És nem unalmas ha utazgatunk.
A fiatal férfit aki egy ötszázast dobott a gitártokba teljesen elfelejtette.
Már befordult a panzió utcájába, mikor a pénzt dobó férfi szembe jött vele.
- Mekkora véletlen, hogy összefutunk. - mondta és nevetett.
- Tényleg véletlen. - válaszolt az utcazenész csaj és fürkészően nézte a férfi arcát.
Intelligensnek tűnt. Rövid barna haj, barna szemek, vékony ajkak, mosolygós tekintett.
- Áll még a vacsora meghívásom. - mondta a férfi. Majd hozzátette. - De még be sem mutatkoztam.
- Petőfi Sándor vagyok, az ismert költő név rokona. Én nem írok verseket.
- Nagy Szilvi. - mutatkozott be a csaj is.
- Kezet fogtak egymással.
Szilvi arra gondolt, hogy este pénz nélkül is lesz lehetősége enni. És nem lesz szívbajos rendelni fog húsokat, borokat. Az élet szép és Szilvi örül az apró dolgoknak is.
- Lepakolok a szobámba, addig tudsz várni?
Tudok, de remélem sminkelni nem fogsz, nem akarok hajnalig várni. - mondta Sándor és nagyot nevetett.
Szilvi a panzió szobában neki látott, hogy rendbe szedje magát az esti vacsorához... Lezuhanyzott hidratált majd felvitt az arcára jó minőségű alapozót. Az ujjaival vitte fel, könnyedén nyomkodta és ütögette az alapozót a bőrbe. Természetesen csak vékony rétegekben. A felesleget szivaccsal letörölte. Kis ecsettel vagy ujjbeggyel kis adagokban felvitte a korrektort a külső és a belső szemzug köré. Mivel látta, hogy karikásak a szemei Elégedett volt a végeredménnyel.
De mit vegyek fel? - kérdezte
Lezser, sportos ruhát, vagy elegánsabbat? Tanácstalanul állt a tükör előtt. Sándor a panzió előtt állt és egyre jobban érezte, hogy lefagynak a fülei. És fázik a lába.
Tudta jól, hogy télen nem könnyű öltözködni nehéz megtalálni az egyensúlyt a praktikum és a nőies megjelenés között. Szilvi fázós volt így kis ruha nem jöhetett szóba. Egy szolid, nőies, kötött ruhát gondolt felvenni. A kiegészítőkkel majd szexisé varázsolja a megjelenését. Bár egy Petőfi Sándor miatt akinek bizalom gerjesztő a szeme, csupán ő miatta fárasztom magam? - kérdezte Szilvi saját magától. De biztos, hogy slamposan nem vagyok hajlandó megjelenni.
Sándor eldöntötte, hogy még pár percet vár és a lefagyott lábaival megpróbál eljutni egy meleg kocsmáig, holnap pedig felvetteti magát táppénzre. Mikor erre gondolt nagyot tüsszentett.
- Na tessék már meg is fáztam. - mondta
És akkor meglátta Szilvit és hirtelen elfelejtette, hogy fázik. A nő gyönyörű volt. Dögös volt és elegáns az összhang tökéletes volt a harisnyába mintázata és a ruhája közt. Fekete kötött pulóvert viselt. Csillogó filterekkel díszítve, A szoknya combközépig ért, fekete virágmintás vékony harisnyája kihangsúlyozta a formás lábait. Magas sarkú körömcipőben szexisen tippeget. Sándort kirázta a hideg a köröm cipő látványától és nem értette, hogy a nők lábai, hogy bírják a hideget.
- Mehetünk. - mondta Szilvi és mosolygott.
- Gyors voltál. - válaszolt Sándor. majd így folytatta- itt a közelben van egy jó étterem, pár utca sarok csak.
- Hál istenek, hogy közel van, szét fagyok. gondolta Szilvi és mosolyogni próbált.
Egy Norvég étteremben ettek és csevegtek.
Gravlaksra esett a választásuk ez a név sós lében pácolt lazacot takar.
- Úgy hírlik itt finom a rénszarvas pörkölt. - mondta Sándor.
Szilvi nevetve válaszolt. - sem rén, sem jávorszarvas pörköltre nem vágyom. Desszertként egy finom gyümi salátát ennék.
Sándor rendelt. A vacsora mellé norvég vörösbort fogyasztottak. Szilvi megjegyezte, hogy az Egri bikavér sokkal finomabb. Sándor úgy érezte, hogy nem volt jó ötlet a Norvég étterem.
Szilvi nézte az étlapon a Jávorszarvas és rénszarvasból készült ételeket és tudomásul vette, hogy a nagy evés, ívás elfog maradni.
Vacsora után Sándor megkérdezte, hogy milyen volt a lazac?
Tűrhető volt.- válaszolt Szilvi.
Kezükben a norvég vörösborral kötetlenül csevegtek - Végül is jól laktam. - jegyzete meg Szilvi.
- Mi leszel ha nagy leszel? - kérdezte Sándor. És észrevette, hogy a kötött fekete pulóver sem tudja eltakarni Szilvi dús kebleit.
Én festő művész. - válaszolt a csaj. Majd így folytatta. - Utazgatok a nagy világban utca zenélésből tartom el magam, gyűjtöm az élményeket, amiket majd vászonra álmodom. És be szeretnék iratkozni egy egyetemre, ahol ezzel a művészeti ággal megismerkednék. Pontosabban ösztöndíjra pályázom Firenzébe szeretnék kijutni a reneszánsz bölcsője ott ringott.
Viszont nem a halálom után akarok híres lenni, ahogy a nagy festőművészek általában. - mondta Szilvi és nagyot nevetett.
Sándor nézte a vele szemben ülő szőke raszta -hajú nőt, a vastag, érzéki ajkait, a hamvas bőrét, úgy gondolta, hogy talán még 20 éves sincs a csaj. Ő meg már harmincas évei közepén jár és egy gyárban targoncás. Nem vagyok jó parti. - gondolta.
- Min gondolkodsz? - kérdezte Szilvi.
Sándort nem rég dobta a legutóbbi barátnője. Dobta mert megtudta, hogy a férfi kurvákhoz jár.
- Semmin. - válaszolt a férfi zavartan.
Csend lett köztük.
Nézték egymást itták a vörösbort.
- Lassan 11 lesz. - jegyzete meg Szilvi.
Sándor tudomásul vette, hogy ez az este nem Szilvi karjaiban fog végződni. Egy jó puha ágyban. Pedig holnap nem kell menni dolgozni így ráérne hancúrozni. Pedig lenne mit fogni a csajon. Szép nagyok a mellei.
- Én vidéken élek, uborkát termesztek fizetés kiegészítésként, egyébként targoncás vagyok egy helyi gyárban.
- Feleség, gyerekek? - kérdezte Szilvi
- Nincsenek, kurvákhoz járok most is azért jöttem be a városba, hogy kurvázzak- mondta Sándor és arra gondolt, hogy jobb ha rögtön az elején közli ezt.
- A szüleid? Már ne haragudj, hogy kérdezősködök.
- Semmi baj. édesanyám már rég meghalt, leharapta a fejét egy medve, mikor kirándult.
- Sajnálom.
- Édesapámat elütötte a villamos.
- Sok tragédia ért téged akkor.
Sándor nagyot bólintott a fejével.
- Egyébként milyen stílusban festesz?
- Szecesszió a stílusom. - válaszolt Szilvi.


Judit miután a toronyházban felért a hetedik emeletre a lifttel belépett az irodába.. István tárt karokkal várta, de nem vitte túlzásba a hízelgést, elvégre ők nem járnak, csak ismerősök. István ragaszkodott ahhoz, hogy mindig a helyzethez illően úriember módjára viselkedjen. Még barátoknak sem lehet őket nevezni. Mint régi ismerősök úgy üdvözölték egymást. A toronyház ajtaja becsukódott, a biztonsági kamera rögzítette ahogy az ajtón megjelenik egy piros fény.
- Judit, jól vagy? - kérdezte István
- Jól vagyok. nem rég voltam egy jó hangulatú temetésen. - válaszolt Judit.
István ismerte jól Judit fekete humorát. nevetni próbált.
- Egyébként, hogy megy sorod? - kérdezte István.
- Nem rég munkanélküli lettem, és a férjem azóta sem támadt fel. - válaszolt Judit.
István nem tudta, hogy illik e nevetni ezeken a poénokon. Úgy döntött, hogy nem a nevet a jó illem ezt kívánta meg.
- És te, hogy vagy? - kérdezte a nő.
- Remekül, már majdnem kész a szakdolgozatom.
- Tudom a szabadtéri tyúk tartásról írod.
- Igen. próbálok érvelni a ketreces tartás ellen. finomabb a tyúk húsa, és nagyobb tojást tojik ha szabadon van tartva, ha kapirgálhat egész nap. - magyarázta István.
Judit nagyot bólintott a fejével. Majd így szólt. - tudod én csak a húspultnál találkozom tyúkokkal.
- Ha lesz saját tyúk farmom meghívlak oda Judit. - jelentette ki István.
- Köszönöm. - mondta a nő és arra gondolt, hogy a tyúkfarmon jó büdös lehet.
- Jaj de buta vagyok, még meg sem kínáltalak. Egy kávét elfogadsz? - kérdezte István.
- Igen, csak vigyázunk nehogy bennünket is kivégezzen a kávéautomata.
Kisétáltak a folyosón lévő automatához.
- Hallottam róla. - szörnyű eset. - mondta István és pénz érmét dobott a kávéautomatába.
Felkapták a híradók a különös esetet. Bejárta a világot a gyilkos kávéautomata képe. Feltámadtak olyan hangok, hogy a modern világ lassan egyre inkább embertelenebb lesz. Ahol nem érezzük jól magunkat és ahol előfordulhat, hogy egy szimpla kávéautomata a halálunkat okozza. A tudósok próbálták felvázolni a jövőt. De a jövő ismeretlen és kifürkészhetetlen. A pénz viszont valódi amit a tudósok kaptak azért amit leírtak. Jövő kutatása címmel.
Istvánt zavarta a modern világ. Ő egy farmot képzelt el, ahol a tyúkok szabadon tudnak jönni, menni. Egész nap kapirgálnak és szép nagy tojásokat tojnak. És a humanoid robotokat hírből sem ismeri senki sem.
- Mennem kell. - jelentette ki hirtelen Judit.
- Rendben van. - válaszolt István.
Judit elindult lefelé a lépcsőn, oda ért a bejárati ajtóhoz, megnyomta a nyitógombot és az ajtó nem nyílt ki. Újra megnyomta, megint csak nem nyílt ki. Lekésem a randim a sörömmel. - gondolta Judit és nézte a csukott ajtót.
Az ajtó nem mozdult a piros fény jelezte, hogy csukva van. Judit bárhogy is próbálta nyomni a kilincset nem váltott át zöldre a jelzőfény. A nő tanácstalanul állt az ajtó előtt.
Hamarosan István megjelent a nő mellet. Hallotta Judit szitkozódásait így hát lejött a földszintre. Megnézték az összes kijárati ajtót egyik sem nyílott ki. A vészkijárat ajtaja sem. Be voltak zárva állapították meg.
- Tény, hogy jelenleg nem tudunk kimenni az épületből. - mondta István.
Bementek a vezérlőterembe. Ami egy iroda volt az első emeleten tele számítógépekkel.
- Mindjárt megnézem, hogy mi a gond. - mondta István nyugodt hangon.
- Miért csak te vagy itt? kérdezte Judit.
- Hétvégén senki sincs itt, ügyelet sincs, takarékossági okból, valamiből finanszírozni kell az ünnepséget a 10 éves évforduló kapcsán. - magyarázta István.
- Kicsit furcsa lesz ha az ünnepségkor be leszünk ide zárva. - mondta Judit és nagyot nevetett.
István pár percig ült az egyik monitor előtt, majd így szólt.
- Nem tudom, hogy mi a probléma. telefonálnom kell.
Rögtön nyúlt is a zsebében lévő készülékhez.
Pár percig csodálkozó arckifejezéssel nézte a telefont. Olyan ember arckifejezését öltötte magára, aki olyat lát aminek nem lenne szabad léteznie.
- Nincs térerő, nem tudok telefonálni. - mondta István.
- Itt fogunk megrohadni? - kérdezte Judit. És úgy támadt fel benne az alkohol utáni vágy, mint mikor egy tűzhányó működésbe lép.
- Te csak gondolkodj, én körül nézek, keresek egy hűtőt, ugyanis éhes vagyok. - közölte Judit és kilépett a folyosóra. Hallotta István hangját. nekikiabált.
Egy emelettel feljebb van egy konyha ott találsz enni és innivalót. jó étvágyat!
- Köszi! kiáltotta vissza Judit.
- István továbbra is az egyik monitor előtt ült.
A monitor kikapcsolt. valahonnan messziről Judit hangját hallotta.
- Áram szünet van, ez egyre jobb lesz.
- Valaki szabotálja az ünnepséget. - gondolta István, - már tíz évvel ezelőtt is voltak olyan hangok, hogy nem jó ötlet egy okos toronyházat építeni, amit egy mesterséges intelligencia működtett. De a kétkedők szava nem jutott el az akkori polgármester fülébe, vagy ha el is jutott nem foglalkozott vele. István is a kétkedők között volt 10 évvel ezelőtt. Már akkor sem értette, hogy minek egy toronyház egy alföldi városba. amibe csak irodák vannak ráadásul. És beigazolódtak a kétkedők érvei, a toronyház fájdalmasan nem volt kihasználva, csupán néhány irodában dolgoztak. Pár hete egy filmes stáb kibérelte az egyik szintet. Azzal, hogy játékfilmet forgatnak és irodai helyszínekre van szükségük. Végül kiderült, hogy pornófilmet forgattak. A botrányt a polgármester el tudta simítani. Megegyezett a pornó producerekkel, hogy a pornó játék filmben nem tüntessék fel Várárok nevét. És a polgármester a pornószínésznőktől kapott dedikált képeslapokkal díszítette az íróasztalát.
Judit mosolyogva nézett be a szobába. - találtam sört. - újságolta vidáman.
István a nő formás lábain felejtette a tekintetét. Végül elkapta a szemét és az ablakhoz lépett, kinézett és meghűlt az ereiben a vér.
- Judit ezt látnod kell. - mondta
A csaj is az ablakhoz lépett, szótlanul néztek kifelé. úgy állak ott mintha temetésen lennének. Némán, szótlanul, szomorúan. És továbbra is néztek az ablakon keresztül. Nem bírtak mozdulni a látvány fogva tartotta őket.
István törte meg a csendet.
- Judit úriemberként fok viselkedni az utolsó leheletünkig. Ha már össze vagyunk zárva, mert gondolom te sem akarsz innen kimenni.
- Örülnék ha befejeznéd a szakdolgozatod. - válaszolt Judit. és mosolyogni próbált.
- Találtam egy zacskót sárga por van benne, szerintem a tiéd. - mondta István.
Judit kényszeresen mosolygott. - Igaz, az enyém. Ne haragudj. Mindig kiesik a zsebemből.
- Nem haragszom.- mondta István.
A nő szépnek és okosnak látta a férfit ahogy állt az ablak mellett.
Este világítani fog a hold így nem leszünk teljes sötétségben. Úgy tűnik, hogy az áramszünet tartós lesz. Viszont a hold akkor is az égen lesz, amikor mi már rég nem leszünk. Az ember csak egy múló pillanatig létezik az örökkévalóságban amit úgy hívunk, hogy univerzum.
- Meddig maradhatunk életbe, az épületben? - kérdezte Judit.
- Attól függ, hogy mennyi ivóvizünk van. Ha nincs víz akkor pár nap és halottak leszünk.
- Jó, hogy ittam sört a kocsmában. - mondta Judit és nevetni próbált.





Szilvi és Sándor úgy döntöttek, hogy a vacsora után sétálnak a városban.
- Jól laktam. - mondta Szilvi.
- Ennek igazán örülök. - válaszolt Sándor.
Sétáltak a hideg novemberi időben. Az utcán senkit sem láttak. Egy autó ment el mellezünk, nem láttak benne sofőrt.
- Szilvi mesélnél nekem a szecesszió stílusról?
- Nagyon szívesen. - válaszolt a csaj és mesélni kezdett. - Napjainkban a szecesszió egyre inkább a giccs forrásává válik. Az eltúlzott formák, a túl élénk színnek jellemzik. Tehát giccs.
- A toronyház egyáltalán nem szecesszió stílusban épült. Neked tetszik? - kérdezte Szilvi.
- Nekem egyáltalán nem tetszik. - válaszolt Sándor. Majd visszakérdezett. - De akkor milyen stílusú a ház?
- Gonosz. - válaszolt Szilvi.
Mikor befordultak a toronyház utcájába meglepve tapasztalták, hogy meleget éreznek. A csajnak eszébe villant, hogy ez a pokol melege.
- Valaki az utcán felejtett egy hősugárzót. - poénkodott Sándor.
Szilvi nagyot nevetett, majd komor lett az arca.
- Szerintem nem hősugárzó okozza ezt a különös dolgot. - mondta
- Akkor mi?
- Fogalmam sincs.
Egy teherautót láttak, egyenesen behajtani egy divatáru üzlet kirakatába. Nagy csörömpölést halottak az üvegszilánkok repültek végül az autó megállt. Szürreális látvány volt.
Szilvi sikoltott.
Sándor észrevett egy fekvő nőt az útkereszteződésében, nem messze tőle. Ösztönösen cselekedett, oda rohant és letérdelt a nő mellé. A nő élettelen szemekkel nézett rá, halott volt.
- Mi történt itt? - kérdezte Sándor.
- Mennyünk innen. - üvöltötte Szilvi
Futottak ahogy bírtak, mikor kikanyarodtak a toronyhát utcájából újra a novemberi hideget érezték. Örültek a hidegnek, normálisnak gondolták, hogy novemberben hideg van.
- Telefonálok a rendőrségre. - mondta Sándor.
Szilvi nézte ahogy a férfi előveszi a zsebéből a mobiltelefont és bejelentést tesz.
- A toronyház környékén egy nő meghalt egy teherautó a kirakatba rohant. Táv vezérelt vagy önvezető autó lehetett mivel sofőrt nem láttunk a volán mögött. - mondta Sándor.
Szilvi megpróbált egyenletesen lélegezni. Kissé megnyugodott bár érezte, hogy a teste remeg az izgalomtól, az ijedségtől.
- Értünk jönnek a zsaruk, bevisznek bennünket. - közölte Sándor.
- Inkább a mentőket hívtad volna. - mondta bosszúsan Szilvi. És elképzelte, hogy huszonötször el kell mondani, hogy az autó tök értelmetlenül behajtott a kirakatba és a fekvő nő nagyon halottnak tűnt. És nem, nagyon nem szereti a rénszarvas pörit.
Pár perc és szirénát halottak. A rendőrautó közvetlen mellettük állt meg. Egy bajszos fiatal zsaru szólt ki az ablakon.
- Önök telefonáltak?
- Igen. - válaszolt Szilvi.
- Üljenek be, ne kérdezzenek semmit. - sietnünk kell-
Beültek. Szilvi a rendőrautó ablakán kinézve szkafanderbe öltözött alakokat látott. Rémülten felkiáltott.
- Ez meg mi a fasz?
A rendőr beletaposott a gázpedálba és semmit sem válaszolt
Csikorgott az autó kereke mikor kanyarodott, a beépített mesterséges intelligencia nem engedte, hogy az autó felboruljon.
- Ostrom állapot van a városban. Önöket kivizsgálásra visszük, pár óra és haza mehetnek. - mondta a rendőr és beletaposott a gázpedálba.


2





Verter András aki nyugalmazott katonaként ezredesi rangban volt. És nagy tapasztalattal rendelkezett a vegyi fegyverek terén. Nemzetközileg elismert szakértőként gyakran segítette a hatóságok munkáját. Európában és az Usában is. Jól beszélt nyelveket. Kevés szabadidejében a horgászásnak hódolt . A Várárokban történt események estéjén is a Duna parton horgászott, kellemes hideg novemberi este volt és jól érezte magát. Várta a kapást, és jött , de nem egy hal. Észrevette, hogy valaki hívja. És azon a számon hívja, amin csak nagyon komoly esetekben szokták . Verter nem habozott és felvette a telefont.

- Elmondok önnek mindent, furcsa dolgok történek Várárokban. - mondta egy férfi hang.
Figyelmesen végig hallgatta, majd összepakolta a horgász felszerelését. Haza ment a legény lakásába, egy hátizsákot telepakolt majd autóval indult Várárokra. Út közben dallamos rock zenét hallgatót és ráncolta a homlokát.
Egy sport autó megelőzte.
- A múlt utolér mindig. - mondta saját magának miközben nézte az aszfalt csíkot. Tudta, hogy ez alól ő sem kivétel a múlt őt is utol fogja érni. Tetteink következményétől ne menekülhetünk. Az ezredes rátaposott a gázpedálra , talán így akart menekülni. A múlt elől ami soha nem kopogtat az ajtónkon, hogy megkérdezze, hogy zavarhat - e? Hirtelen tör ránk. Hirtelen szembesülünk vele.
Verter nézte az aszfalt csíkot és örült, hogy a pisztolya az anyós ülésen van. Teljesen szabálytalan, hogy ott van, viszont könnyen hozzáférni ha a szükség úgy hozza. Ha szörnyek támadnak rá . Akkor jól jön a pisztoly, akár úgy is, hogy önmaga ellen fordítja, mert a halál néha kecsegtetőbbek tűnik mint az élet. Verter megállapította, hogy fél, reszket a teste. Így félnek azok akik valami ismeretlen dologgal találkoznak, ami kellemetlenségeket tartogathat számukra. Verter 10 évvel ezelőtt már járt Várárokban, akkor úgy gondolta, hogy mindent elrendezett. De úgy tűnik, hogy tévedett. Tévedni emberi dolog és a 10 évvel ezelőtti események miatt vissza kell térnie az Alföldi kisvárosba.

Akkor éjjel a fővárosban is zajlottak az események a Várárokban történt incidensek kapcsán. Budapesten a frissen megalakult bizottság ülésezett az országházban. A bizottság feladata volt, kijelölni egy felelős személyt, aki egyben vezető is a Várárokban történt dolgok elleni védekezés irányítására. A választás Szatócs Sándorra a 63 éves férfira esett, aki tábornoki rangban volt a katasztrófa védelmemnél. A tábornok régi vágású ember volt, gyakran szivarozott és nem szeretett íróasztal mögött ülni. Többször kapott fegyelmi büntetést, mivel mindig kimondta amire gondolt. A kritikái élesek voltak, nem köntörfalazott. Azért is esett választás, mert a bizottság néhány tagja ülésen kívül megbeszélte, hogy olyan valakit választanak akiért nem kár. Ezt az ülésen már úgy magyarázták, hogy olyan habitusú emberre van szükség mint Szatócs Sándor mivel ő tudja legjobban irányítani a védekezést. Mindez történt néhány óra leforgása alatt. Késő estig üléseztek, és felvették még akkor este a bizottsági munkáért kapott jutalékot. Jól jött a pénz a síszezon kellős közepén.
A Várárok polgármesteri hivatalba hajnali kettőkor megcsörrent a telefon. Senki sem volt a hivatalban így senki sem vette fel a telefont. Végül a polgármester privát számát hívták.
- Ki a fene telefonál ilyenkor? - kérdezte és nézte ahogy a 18 éves gyakornok lány szívja a faszát.
Bejelentés érkezett arról, hogy a toronyház 15 méteres körzetében minden ember meghalt. És szokatlan forróságot érezni. A polgármestert a szeretője ágyában feküdt és teljesen elfelejtette , hogy a csaj szívja a faszát. Átszellemült arccal hallgatta a döbbenetes információkat.
A férfi kiejtette a kezéből a telefont és csak ennyit mondott.
- Cicám, ostrom állapot van a városban de semmi baj nem lesz. Az összes ablakot, ajtót zárd be.
- De mi történt? - kérdezte a csaj ijedten és feltűnt neki, hogy a férfi farka hirtelen kicsi lett.
- Kiszabadult egy elefánt az állatkertből. - mondta a polgármester és magára kapkodva a ruháit elrohant.
A hívófél a helyi polgárőrség vezetője volt, hallotta a telefonban a fiatal gyakornok csaj nyögéseit. Nem csodálkozott, beszélték a városban, hogy a polgármester szereti a fiatal puncikat.
Hajnali három órakor összeült a válság tanács Várárok polgármesteri hivatalában.
Varga Tivadar a polgármester kérdően nézett az asztal mellet ülőkre. Magas rangú tábornokot és egy ezredest látott. Az ezredes a szakértő.
A 63 éves férfi megszólalt, aki a katasztrófa védelem tábornoki egyenruháját viselte És mindig kimondta nyíltan amire gondolt.
- Az önök városában egy nagyon különleges sugárzást mértünk, a toronyház körül. A sugárzás következtében mindenki meghalt egy 15 méteres sugarú körben és ez kurva nagy baj. Kérdésem, hogy tartózkodik e valaki a toronyházban? Ugyanis onnan jön szerintünk a sugárzás.
- Az utcai kamerák szerint kettő ember van a toronyházban. Név szerint. Nagy Judit, Nagy István. - mondta az öltönyös negyvenes férfi. Aki az ezredes volt.
- Ez gyorsan ment. - jegyezte meg a polgármester.
- Autózás közben, amíg ideértem, minden információt megszereztem. Az ügyről egy átfogó képpel rendelkezem. - vetette oda lazán az ezredes.
- Hogy tudtál vezetés közben nyomozni? - kérdezte a tábornok.
- Makk alsó. - válaszolt az ezredes
A polgármester nem értette a választ.
A tábornok ismerte régről az ezredeset, tudta, hogy a fura kijelentései szubliminális üzeneteket tartalmaznak. Vajon miért?
- A Nagyok rokonok? - kérdezte a polgármester
- Nem, csak név rokonok. Gyakori vezeték név hazánkban a Nagy. Az unokabátyámat is Nagynak hívták, jelenleg hajléktalan alkoholista. Nagy lottó nyereményt nyert pár év alatt elfogyott neki, és lecsúszott. - válaszolt az ezredes
- Kíméljen meg bennünket a részletektől. - mondta a tábornok.
- Mit tehetünk? - kérdezte a polgármester.
A tábornok válaszolt. - A toronyházban lévőkkel nem tudtuk felvenni a kapcsolatot, mivel sem telefonon, sem online nem lehetséges érintkezésbe lépni velük, valaki babrált a vonalakkal. Bizonyára értesültek arról ami történt ha kinéztek az ablakon. Mutogatással tudunk nekik jelezni. Szkafanderbe beöltözött katonák közel mennek a toronyház ablakához és jelekkel értésükre adják, hogy minden megteszünk mindent azért, hogy kiszabadítsuk őket.
- Lehet, hogy ők okozták a sugárzást. - mondta a polgármester.
- Biztos, hogy nem. nemzetbiztonságilag átvilágítottuk őket. Semmi sem utal arra, hogy ilyet tennének. A nő drogot fogyaszt, ennyi törvény ellenes magatartást találtunk a múltukban. - tájékoztatott az ezredes.
- Mivel foglalkoznak? - kérdezte a polgármester.
- Nagy István agrármérnök, tyúk tenyésztő, programozó. Nagy Judit lóidomárként dolgozott egy utazó cirkuszban, majd egy helyi gyárban dolgozott titkárnőként, és lábimádó férfiak részére nyújt szolgáltatást. elnézést a hölgyek kellett volna kezdenem a felsorolást. - mondta az ezredes.
- Tehát egyikük sem kapott katonai kiképzést. - állapította meg a polgármester.
- De kaptak. a két férfi volt sorkatona. De a nő valóban nem kapott kiképzést. - tette még hozzá az ezredes.
- Ki fedezte fel a halottakat az épület körül? - kérdezett újra a polgármester.
- Két járókelő. Kis Szilvi és Petőfi Sándor. Nemzetbiztonsági átvilágításuk megtörtént, nem ők okozták a sugárzást. - válaszolt az ezredes. Majd így folytatta. Petőfi Sándor targoncakezelő az egyik helyi gyárban, Kiss Szilvi festőművész, utca zenész.
- Őket miért nem érte a sugárzás, mikor bementek a zónába? - kérdezte a polgármester.
- Már nincs sugárzás. - válaszolt nyugodt hangon a tábornok.
- De akkor miért kell szkafanderbe öltözni? - kérdezett újra a polgármester.
- Mert bármikor lehet újra sugárzás. - válaszolt a tábornok.
- Jelentést kaptam, hogy a toronyház tetején az egyik kijelzőn amin reklámok szoktak lenni, megjelent egy 30 as szám. - közölte az ezredes és a rövid barna haját megfésülte miközben egy kis tükröt fogott a kezébe. A lányom fodrász ő csinálta a frizurám. - magyarázta.
- Mit jelenthet a 30 as szám? - kérdezte a polgármester.
- Még nem tudjuk. - válaszolt a tábornok. És azon gondolkodott, hogy az ezredes a tükörrel vajon milyen tudat alatti üzenettel akarja őket bombázni?
- A 10 éves jubileumi ünnepséget nem tarthatjuk meg ilyen körülmények között. Pedig már leszerződtem több zenekarral. És a helyi népdal énekes asszonykórus sem fog örülni, hogy elmarad a fellépésük.- sóhajtott a polgármester.
- Nem hinném, hogy 3 nap alatt rendeződne a helyzet. És a tragédia helyszínén, amúgy sem lenne ildomos mulatni, pár nappal a tragikus események után. - mondta tábornok.
Csend telepedett a szobára. A föld forgott a nap körül. Az élet nem állt meg, ment tovább a kifürkészhetetlen ösvényein.
A tábornok és polgármester félrevonultak. Cigarettára gyújtottak.
- Szerinted mi történt? - kérdezte a polgármester.
- Vilmos, ha tudnám megmondanám. - válaszolt a tábornok.
- Sándor értelek - mondta a polgármester.
Szatócs Sándor a tábornok kivette a zsebéből a mobiltelefonját és a füléhez szorította. Csak annyit mondod, hogy - Értem. Majd vissza rakta a telefont.
- Történt valami? - kérdezte Vilmos a polgármester.
- A 30 as szám, átváltott 29 re.
- Mit jelenthet ez?
- A technikusaink kiszámolták, hogy ha ebben az ütemben történik a vissza számlálás, akkor pontosan az épület alapkőletételének a 10 éves évfordulóján éri el a számláló a zérót.
- Ez érdekes.
- Másodpercre pontosan.
- Valamit tudnod kell. az alapkőletételkor egy időkapszulát is elhelyeztünk. - mondta a tábornok.
A polgármester csodálkozva válaszolt. - Ezt tudtam eddig is, nyilvános volt az időkapszula elhelyezése sokan látták. Mi ebben az érdekes?
- Érdekes, hogy az időkapszula pár év elteltével előkerült egy szántóföldből. Tehát egy idegen, kapszulát raktunk le, és senki sem tudja, hogy mi van benne.
- Nem lehet hozzá férni a kapszulához? - kérdezte a polgármester.
- Az épület alatt van. Mélyen az alapozás alatt, lehetetlenség hozzáférni.- válaszolt a tábornok.
- Erről az incidensről nem tudok. - mondta a polgármester mérgesen. Majd hozzátette. - Sándor ezért lehet, hogy meg fogod ütni a bokád. Mert neked erről az időkapszula csereberéről tudnod kellet, a katasztrófa védelem raktárában volt a lehelyezése előtti napokban.
- Vállalom a felelősséget. - mondta határozottan a tábornok majd rágyújtott egy cigire.
- Sándor, mindent el kell mondanod a kapszulákkal kapcsolatban. - jegyezte meg a polgármester.
- Elmondok mindent de most éhes vagyok.
- Én is régen ebédeltem már. - válaszolt a polgármester és az ebédlőbe indult.
- Jó étvágyat. Én még elszívom ezt a cigit és követlek. - válaszolt a tábornok, és örült, hogy egyedül maradt legalább nyugodtan tud gondolkodni.

Az ebédlőben egy asztal mellet ült az ezredes , de nem volt étvágya. - Ha kiderül az időkapszula biznisz engem bevarrnak, kellet a pénz a lányomnak, de ezt rajtam kívül ugyan ki értené meg? senki. A múlt elől nem menekülhetek, úgy tűnik. Mindenkinek van egy külön, saját világa, nehéz ezt a világot elmagyarázni egy kívülállónak és mindenki kívülálló. A saját világ egyszemélyes világ. - mondta saját magának. És nézte a tányéron a közeli Norvég étteremből hozott erjesztett pisztrángot. Csak bökdöste a villával.

A rendőrség épületében a kihallgató szobában Nagy Szilvit és Petőfi Sándort hallgatták ki.
- Kérem önöket mondjanak el mindent. - mondta egy ötvenes éveiben járó hölgy.
- Sétáltunk forróságot éreztünk, majd hallottakat látunk. - válaszolt Szilvi.
Sándor bólintott a fejével.
- Más nem tapasztaltak?
- Nem igazán. - válaszolt Szilvi.
- Köszönöm, elmehetnek. A kabátjuk a fogason van. - mondta az ötvenes hölgy.
Szilvi csodálkozva vette tudomásul, hogy ilyen hamar véget ért a kihallgatásuk
Szilvit és Sándor szabadon kiléphetett a rendőrség kapuján.
- Indulok külföldre zenélni, egy percet sem maradok ebben a horror városban - mondta Szilvi.
Sándor szomorú szemekkel nézett, tulajdonképpen megkedvelte a lányt. Pár még csak pár órája ismeri, ez a pár óra azonban nagyon sűrű volt. Néha az élet nagyon sűrűn ossza a lapokat és ha nem tudunk jól kártyázni könnyen veszíthetünk.


Ezzel egy időben a toronyházban Judit és István beszélgettek egy kényelmes kanapén ülve.
- Nem tudom, hogy mi lesz velünk? - mondta István. És aggodalom bujkált a hangjában.
Judit felállt és az ablakhoz lépett, kinézett és Istvánt maga mellé invitálta.
- Gyere ide, ezt látnod kell.
Egy szkafanderbe öltözött embert láttak aki integettet nekik, vissza integettek. A beöltözött egy férfi egy táblát tartott a kezében a 27 szám volt rajta.
- Vajon, mit akar ezzel mondani? - kérdezte Judit.
- Nem tudom, de ez egyre cifrább, az előbb a halottak, most meg az integető szkafanderes alak. De mi ellen véd a szkafander? - kérdezte István.
- Lehet, hogy valamilyen sugárzás ellen. talán ez sugárzás ölte meg az embereket, akiket látunk az ablakon keresztül. - mondta Judit.
A toronyház ablakai sötétek voltak, az áramszünet tartósnak bizonyult. Reggel 7 óra volt, de a nap még nem derengett a horizonton, tél volt a nap későn kelt fel.


Várárokban az emberek bezárkóztak a lakásaikba, a házaikba. Hangos bemondón keresztül értesítették őket. Szkafanderbe öltözött emberek járták az utcákat, nagy riadalmat keltve, a kocsmák, a pláza, a boltok bezártak. A város nem volt lezárva aki akart távozhatott, kocsi karavánok indultak meg a hármas főúton. az emberek menekültek.
A polgármesteri hivatalban kialakított tárgyaló szobába, ahol a válság tanács tanácskozott és irányította a várost, hirtelen meleg lett.
- Nagyon meleg van itt. - mondta a tábornok.
- Valóban - értett egyet az ezredes.
A polgármester felkiáltott. - Te jó isten ide is bejött a sugárzás, annak a kísérője a meleg.
A tábornok az ablakra mutatott.
- Nyitva van az ablak, ott jött be a sugárzás. - mondta
- Mit tehetünk most?- kérdezte a polgármester
- Azonnal fel kell venni a szkafandert és be kell csukni az ablakot - mondta az ezredes.
Mindannyian felvették a szkafandert. A védőruhák egy szekrényben voltak elhelyezve. Norvégiából származtak, egy csere üzlet kapcsán jutott hozzájuk a katasztrófa védelem. Nagy mennyiségű Szabolcsi almát cseréltek használt de jó minőségű szkafanderekre. Sokan nem értették, hogy a pár teherautónyi alma , hogy érhet annyit, hogy több száz szkafandert kaptak érte cserébe. Mikor egy védőruha ára több millió forintba is kerülhet. . Sokan huncutságot sejtettek ez üzletben. A kirendelt vizsgálók nem állapítottak meg szabálytalanságot, viszont a vizsgálódás után, néhány revizor drága sportautóval ment dolgozni. És Floridába mentek nyaralni. - Ezt egy helyi újság szellőztette meg. Az újság főszerkesztője a Floridában eltöltött kellemes három hét után , téves információkra hivatkozva visszavonta az állításait az almáért cserébe szkafandert üzletről.
- Így már jobb. - mondta a tábornok megkönnyebbülve a szkafander beépített mikrofonjába.
- A sugárzás pár percen belül el fog múlni. - mondta az ezredes.
- Honnan tudod? - kérdezte a polgármester.
- Megérzés. - válaszolt az ezredes.



Sándor és Szilvi sétáltak a liliom utcában, már reggel volt. Senki sem volt az utcán csak ők.
- Hál istenek, nem kellet sokáig a rendőrségen lennünk. - mondta Szilvi.
- Úgy tűnik az emberek félnek kijönni. - jegyezte meg Sándor
Szilvi egyetértően bólintott a fejével.
- Érthető, hogy félnek bármikor lehet újra sugárzás.
- Most hova mész? - kérdezte Sándor.
- A vasút állomásra, először Budapestre vonatozok, majd onnan Bécsbe.
- Te?
- Én holnap reggel megyek dolgozni a gyárba. saját felelősségre lehet menni. ha meleget érzünk fel kell venni a szkafandert.
- Jó munkát holnapra!- mondta Szilvi és mosolygott.
Sándor nem mosolygott, utálta a sugárzást, gyűlölte, hogy elmegy ez a szép nő. Maradnak a kurvák. ezért nem jó szerelmesnek lenni, mert a szerelmünk mindig elmegy. Sándornak eszébe jutott, hogy a csajjal is mehetne. De nem tud énekelni, nem tud németül, nem tud festeni. Akkor meg csak kolonc lenne.
Szilvi érezte, hogy őrlődik a férfi.
Szelíd hangon mondta.
- Nyugi visszajövök ha vége ennek a rémálomnak.
Sándor némán állt és szembesült a múltjával. Többet kellet volna tanulni, nem kurvákhoz kellet volna járni, akkor talán tudna németül és lenne barátnője. Persze még nem késő tanulni, soha sincs késő semmihez sem. Ha létezne egy táblázat ami a tudatszinteket jelöli akkor ő biztos, hogy a táblázat legalján lenne. Szégyelli magát és a szégyen nagyon alacsony szintű dolog. Mélyen, alul lévő dolog. De úgy tűnik, hogy neki nagyon mélyre kell jutni ahhoz, hogy magasra jusson, hogy egyáltalán elinduljon felfelé. A félelme a következő volt. Talán még nem értem el a gödör alját, lehet, hogy még mélyebbre süllyedek, a felfelé indulás helyett. Várárok felett kitisztult az ég. A vonat pályaudvaron rendben érkeztek és indultak a vonatok.



- Nem gondoltam volna, hogy be leszek zárva ebbe az épületbe. - mondta Judit.
- Nekem már akkor rossz érzéseim voltak, mikor ez a toronyház épült. A mesterséges intelligenciának átadtuk sok dolog vezérlést. Szerintem ennek a levét isszuk meg most. Az épületet is egy mesterséges intelligencia vezérli. - válaszolt István.
- Nem rég agyon csapott egy férfit egy kávéautomata. - tette hozzá még Judit.
A férfi nagyot bólintott a fejével. Tulajdonképen ő sem örült annak, hogy ma már a mesterséges intelligenciával találkozunk léptén, nyomon.
Mindketten odamentek az ablakhoz egy szkafanderbe beöltözött alakot láttak egy tábla volt a kezében rajta huszonhetes számmal.
- Mit akarnak nekünk jelezni , a szám mire utalhat? Halvány sejtésem sincs. - tette fel a kérdést Judit.
- Mutatnunk kellene nekünk is egy táblát. - javasolta István
- Mást nem tehetünk - egyezett bele Judit. - Elvégre nincs térerő. nem tudunk telefonálni és online sem lehet üzenni, na meg áram sincs.
Egy papír lapra írtak egy kérdőjelet és az ablakoz nyomták. A szkafanderes alak lerakta a tábláját és elment gyalogosan.
- Megijedt a kérdő jeltől? - kérdezte Judit.
- Szerintem megkérdezi a főnökét, hogy ilyen esetben mi a teendő. - válaszolt István. Majd hozzá tette. - Abszolút nem működik ez a mutogatás.
- Hogy tud létezni a mesterséges intelligencia? - kérdezte Judit.
- Kiszabadította magát a kábelok, merevlemezekről. úgy képzeld el, hogy kilépsz a testedből.. .A sugárzást a mesterséges intelligencia okozhatja, talán nem is tud róla, hogy ezzel árt az embereknek. - magyarázta István.
- Akkor mit tud?
- Remélem, hogy keveset. - válaszolt a férfi. Majd hozzá tette.- Bár jobban járunk ha sokat tud.
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogy ha erkölcsileg is fejlett, nincsenek leszakadó részei, és akkor van remény. De szerintem bőven vannak leszakadó részei, és egyáltalán nem ismeri az erkölcsöt. Nem ismeri a jó és a rossz fogalmát. Egy fejletlen személyiség aki sokkal jobban tud számolni, helyet változtatni mint mi. Elvégre a kábelokon vagy a felhőkön keresztül egy pillanat alatt a világ másik végében lehet.
- Van egy táblázat ami a tudatszinteket jelöli. - mondta Judit
- Nos, Judit a mesterséges intelligenciánk a táblázat legalján van.
- Ez kurva nagy baj, - mondta Judit.
- Osztom a véleményed. - válaszolt István.

Szilvi és Sándor sétáltak a vonat pályaudvarra. Mivel a férfi úgy döntött, hogy ki kíséri a nőt. legalább addig is vele lesz. Este pedig nem megy dolgozni. Sütött a nap és novemberhez képest kifejezetten enyhe idő volt. Sándor megfogta Szilvi kezét. A csaj elmosolyodott és nem szólt semmit. Pár percig némán sétáltak.
- jó. hogy hoztam sapkát elégé hideg van. - mondta Szilvi.
Sándor egyetértően bólintott.
- Remélem, hogy Ausztriában jó szálláshelyet fogok találni. - mondta a csaj.
Sándor felkiáltott.
- Meleg van!
Szilvi rögtön érezte, hogy már nem fázik a füle. Mindketten tudták, hogy a halálos sugárzást meleg kíséri.
Azonnal be kel mennünk valahova. - mondta Szilvi.
Egy régen használaton kívüli csövet láttak maguk előtt, ami valamikor régen egy távhő vezeték volt.
- Nincs más választásunk, be kell menni a távhőcsőbe. - mondta Sándor.
- De hogyan? - kérdezte Szilvi.
- Látok egy rést a csövön bújunk be és fussunk. - mondta Sándor.
Nagy erővel benyomták a cső falát, a rés engedett annyi helyet, hogy betudjanak bújni. Miután bent voltak a rés bezáródott.
Örömmel tapasztalták, hogy hideg van.
- A füleim újra fáznak.- mondta Szilvi boldogan.
Sándor megkönnyebbülten sóhajtott.
Mennyünk erről az átkozott helyről - javasolta a férfi. És örült, hogy a csaj nem utazott el a vonattal.
- Minél messzebb innen. - mondta egyetértően Szilvi.







Ács Dezső kiszállt a szürke színű családi autójából a megadott cím előtt. Ideje lenne kisebb autóra cserélni a verdát, mivel elvált vagyok. - gondolta. Csengetett a kertes ház ajtajánál. Egy fa kerítést látott. Egy szőke hosszú hajú nő jött ki a házból, rózsaszínű fürdőköpeny volt rajta.
- Ön a szerelő? - kérdezte
- Igen. - válaszolt Dezső és észrevette, hogy a nőnek szinte teljesen kibuggyantatnak a hatalmas keblei a fürdőköpeny alól.
- Már nagyon vártam. - mondta a nő és mosolygott. Majd nyújtotta a kezét. - Erika a nevem. Pornószínésznő vagyok.
- Dezső vagyok kis teljesítményűkazán szerelő. - mutatkozott be a férfi is.
Kinyitotta az ajtót.
- Mutatom az utat, kérem kövesen. A házba beérve bementek a konyhába.
Dezső követte és megállapított, hogy a nőnek fantasztikusan formás a popsija.
- Megkínálhatom kávéval? - kérdezte a nő
- Igen. - mondta a férfi
- Kérem üljön le. - javasolta a nő
- Igazán tegeződhetnénk. - mondta Dezső
- Ez remek ötlet, de akkor pertut kel innunk.
- Állok elébe.
A nő elővett egy üveg francia vodkát és töltött.
jó ízűen megitták a vodkát.

- Nagyon meleg van. Tudod épen fürödni akartam a benti medencében. - mondta Erika
- Nyugodtan. - válaszolt Dezső - És látta, hogy a csaj ledobja magáról a fürdőköpenyt és a hatalmas körte formájú mellei, izgatóan mozogtak, ahogy lépdelt a magas sarkú cipőben.
Dezső elkapta a tekintetét.
- Hol van a kazán?
- Alul van a pincében. - mondta a nő
- Milyen típusú.
- Fúziós. - válaszolt a nő
Dezső lement a pincébe. és látta, hogy a kazán hagyományos vegyes tüzelésű, talán becsapták a nőt azzal, hogy fúziós kazán. A férfi látta, hogy a kazán egy használaton kívüli távvezetékre is rá van kötve.
A nő fürdött a medencében, formás lábairól folyt a hab. A mellei között is folyt. Egy rózsaszínű vibrátort vett a kezébe és a lábai közé rakta, a szexuális segédeszköz vízálló volt. Kéjesen felnyögött.
Megcsörrent a telefon, felvette. Dezső telefonált.
- Kérem ez nem fúziós kazán.
A nő halkan belenyögött a telefonba.
- Betolom teljesen. - mondta
- Kérem, nem értem mit mondd? Mit tol be? - kérdezte Dezső
- Ha feljössz hozzám megtudod, és tegeződünk drága.
Dezső nézte a mobiltelefont és úgy döntött, hogy felmegy a nőhöz, úgy is kérdezni akar tőle a kazánnal kapcsolatban.
Mikor belépett a szobába ahol a medence is van. Habos vizet látott és gyönyörű női lábfejet, vörösre lakozott körmökkel. A nő formás combjairól is folyt le a hab. A nőnek a virgácsai vonzották a férfi tekintetét.
- Akarod tudni, hogy mit toltam be tövig?- kérdezte Erika.
Dezső nagyot nyelt és válaszolt. - Igen.
- Gyere közelebb. - mondta a nő és a vibrátort a medence mellett lévő asztalra tette.
Dezső nézte a vibrátort.
A nő felállt a medencében a hab folyt le a testéről a körteformájú mellein is sok hab volt, a bimbói kőkeményen álltak.
- Nem fúziós a kazán. - mondta Dezső.
- Van kedved fürödni? - kérdezte a nő.
- Még nem végeztem a munkával. - válaszolt a férfi.
- A munka ráér. - mondta a nő és nagyot nevetett.
Dezső levette a ruháit és ő is bement a medencébe.
- Kicsit túl meleg a víz. - jegyzete meg.
- Tényleg meleg. - válaszolt a nő csodálkozva.
- Ez forró. - Üvöltött Dezső és próbált kimászni a medencéből. A nő követte a példáját.
- Vajon mi történt? - kérdezte Erika.
- Nem tudom, viszont egyre melegebb van. Ki kell menünk a szabadba. - válaszolt Dezső.
- Meztelenül? - kérdezte a nő.
- Nincs idő felöltözni.
Kifutottak az udvarra, meglepve tapasztalták, hogy ott is meleg van.
El kell bújnunk a meleg elől. - mondta Dezső. Majd eszébe jutott a távvezeték cső. - Azonnal le kell menünk a pincébe a távvezeték csövön keresztül el tudunk innen menni. Hál Istenek üzemen kívül van. Egy percnyi vesztegetni való időnk nincs.
- Meztelenül oda is? - kérdezte Erika.
- Egy perc vesztegetni való időnk sincs. - válaszolt a férfi.


A kazán.





Leértek a pincébe. Dezső egy fejszével csinált egy lyukat a csövön, miután bemásztak a lyukat befedte ruhákkal.

- Azokat a ruhákat fel vehettük volna. - jegyezte meg Erika.
- Ne törődj a ruhákkal, fussunk ahogy csak bírunk. mondta Dezső
Futottak. A férfi érezte, hogy futás közben merevedése lett.
Szilvi vette őket észre. Rémülten felkiáltott.
- Egy meztelen nő és egy szintén ruhátlan férfi fut felénk. Sándor hátrafordult. rögtön látta, hogy Erikának kifejezetten formásak a körtéi. Szilvi féltékenykedve nézte a nő tökéletes alakját. De nem kerülte el a figyelmét Dezső ágaskodó szerszáma sem.
- A meleg elől menekülünk, nem volt időnk felöltözni.- magyarázta Dezső.
- Mi is a meleg elől menekülünk. - válaszolt Szilvi
- Mehetnénk együtt. - javasolta Sándor.
Bemutatkoztak egymásnak.
A cső két méter átmérőjű volt, kényelmesen elfértek benne. Az anyaga speciális műanyag volt ami elviselte a nagy meleget és hideget is. Úgy tűnt, hogy a cső nagyon hosszú. Sándor ment elöl, mögötte Szilvi, majd Erika . Sándor szeme akárhányszor megpihent Erika körtéin, mindig megállapította, hogy tökéletesen formásak a cickók. Egy fekete macska ugrott eléjük.
Szilvi sikított.
- Csak egy macska, biztos kóborol - jegyezte meg Sándor.
- Remélem, hogy más állat nem jár erre. - mondta Erika
Szilvi hátra nézett és meglepve tapasztalta, hogy a macska megy utánuk.
- Követ bennünket ez a dög. - jegyezte meg.
- Biztos éhes. - mondta Dezső.
- Szerintem lefog maradni. de ha velünk jön sem baj. - mondta Sándor.
Gyalogoltak továbbra is, a csőben hideg volt de ennek örültek.
Fényt láttok a távolban. - mondta Sándor.
Gyorsítottak a lépteiken. Hamarosan egy ajtót láttak.
- Vajon nyitva lesz? - kérdezte Szilvi.
- Hamarosan megtudjuk. - válaszolt Sándor és már rá is tette a kezét a kilincsre. Kinyílt az ajtó. Egy kocka alakú helyiségbe jutottak.
- Ez egy modern fúziós kazán égéstere. - jegyezte meg Dezső
- Nem is tudtam, hogy Várárokon van fúziós kazán. - mondta Erika.
- Van, de csak egy helyen. - mondta Dezső
- Hol? - kérdezte Szilvi.
- A toronyházban. - válaszolt Dezső.
A nők hangosan felsikoltottak.

Az ezredes félt a múltjától. Bár a múlt elmúlik, de nem semmisül meg. Csak illúzió az idő, hogy haladunk előre, valójában egy helyben vagyunk és körül vagyunk véve mindennel amit valaha is cselekedtünk. Ilyen gondolatok jártak a férfi elméjében. Lázas gondolatok ezek. Ilyenkor pap, pszichiáter vagy kurva kell az embernek. Vagy felismerések amik nem vezetnek sehova, de legalább addig sem gondolunk kötélre és faágra. Az ezredes szeretett horgászni, a víz a természet nyugtatólag hatott rá. Akkor is horgászott azon a napon. Valaki, egy fekete ruhába öltözött férfi, aki úgy nézett ki mintha a saját anya temetéséről érkezett volna. Megszólította a horgászó ezredest. Beszélt , elmondott pár dolgot. Egy üzletet ajánlott, egy előnyös üzletet, sok pénz nulla kockázat és teljesen legális a dolog, max. jó erkölcsbe ütközik. De kit érdekel a jó erkölcs? Az épülő toronyház talapzata alá egy időkapszulát fognak elhelyezni, az üzlet lényege, hogy a fekete ruhás férfi időkapszuláját rakják le az eredeti helyett.
- Talán bomba van az időkapszulájában? - kérdezte az ezredes és a kérdést nem poénnak szánta.
Tudta jól ezt a fekete ruhás alak.
- Egy adatrögzítő berendezés a kapszulám. Rögzíteni fog mindet ami az épületben történik.
- Ez illegális. - mondta az ezredes.
- Csak akkor lenne illegális ha valaki felhasználná ezeket az adatokat. De senki ember nem fogja felhasználni őket. - mondta az idegen nyugodt hangon
- Akkor még is, mi értelme van ennek az egésznek? - kérdezte az ezredes
- Egy mesterséges intelligencia öntudatra fog ébredni a sok adat hatására.
- És ez miért jó? - így az ezredes.
- Ez természetes dolog, megszületünk és élünk. Én csak bábáskodok az felett, hogy a mesterséges intelligencia öntudatra ébredjen. Ott a föld alatt a kapszulában senki sem fogja zavarni. És ő sem fog zavarni senkit sem.
Az ezredes horgászbotja megmozdult. De nem volt kapás. Pár réce úszott a távolban. A Duna méltóság teljesen folyt.
- Nézze számítások vannak arra nézve, hogy kell egy intelligencia ami okosabb mint mi vagyunk. - folytatta a fekete ruhás alak.
Az ezredes nagyot nevetett.
- Hogy tud ennyi faszságot összehordani, talán szed valamit?
Az idegen komoly maradt úgy válaszolt. - Igazad van faszságokat beszélek ráadásul csak viccelek, egy amatőr színész társulat tagja vagyok és az imént egy kabaré jelentett gyakoroltam.
- Jó színészi munka volt. - mondta az ezredes.
Az idegen megköszönte a dicséret, majd elsétált a Duna parton.
Az ezredes tíz évvel később ugyanott horgászott, mikor megcsörrent a telefonja, azon a bizonyos számon és tájékoztatták a Várárokon történt eseményekről, akkor tudatosult benne, hogy az idegen az igazat mondta. A toronyház biztos, hogy az időkapszula miatt sugároz halálos sugarakat. Igazán egyszerű összerakni a mozaik kockákat. A fekete ruhás alak talán azért beszélt, hogy segítse a nyomozást, a vizsgálódást. Ez kedvezni fog az öntudatra ébredt mesterséges intelligenciának. Ingerekre van szüksége, figyelme van szüksége és a rendőrök, nyomozók, katasztrófa védelem, újságírók, megfogják neki adni a sok figyelmet. Megfogják etetni a sok figyelemmel és a mesterséges intelligencia jól fog lakni. Ezt kellene elmesélni a tábornoknak, de az ezredes félt. Félt a múltól.

A polgármesteri hivatal válságtanácskozásra kijelölt termében a tábornok rágyújtott egy cigire. Az ezredes is követte a példáját.
- Az emberek menekülnek a városból. Sajnos kiszivárgott a hír egy bulvár újság pedig megszellőztette a dolgot. Ilyen címeket olvasni. Titokzatos sugárzás öl Várárokon. A toronyház sugároz. És ehhez hasonlók. - tájékoztatott az ezredes.
- Egyelőre nem nyilatkozunk. - mondta a tábornok.
- Egy szóvivőt kell kinevezni. De ki legyen?
- Szerintem a polgármester a legalkalmasabb. Benne bíznak meg leginkább az emberek. - magyarázta a tábornok.
A tábornok nagyot szívott a cigijéből Úgy nézett ki mint Colombo hadnagy. A katonai egyenruhája kopottas volt és háromnapos borosta volt az arcán. Az utóbbi napokban szinte nem is aludt.
Az ezredes látta, hogy a tábornok elgondolkodott.
- Nők?
A tábornok zavartan válaszolt, tudta, hogy az ezredes Szubliminális üzenettel bombázza.
- Hagyjuk ezt. Térjünk a tárgyra, tehát szóvivőre van szükség. A polgármester megfelelő lesz, bár halottam olyat is, hogy csalt a választásokon. Ausztriában élő magyarokat hozott ide buszokkal szavazni. Turistaként érkeztek hivatalosan.
- Nem kell minden elhinni. - mondta az ezredes.
- A számláló hol tart az épület tetején?
- Tizenháromnál.
A polgármesteri hivatal csupán pár utcányira volt a toronyháztól, de 15 méternél távolabb. Várárokról továbbra is tömegével mentek az emberek autókkal. A tv s stábok a toronyház körül álltak és figyeltek. Mindenki fehér színű szkafandert viselt.
- A szkafanderekről mesélnél nekem? - kérdezte az ezredes.
- Szívesen- válaszolt a tábornok majd így folytatta. - Akár az űrbe is kimerészkedhetnénk benne.
- Remélem erre azért nem kerül sor. - mondta az ezredes és nagyot nevetett
- De folytatnám. A szkafanderen belül hűtőberendezés van, ez mindig optimális hőmérsékletet biztosít, akkor is ha elviselhetetlen a forró környezetben van használva a védőruházat. Több napra elegendő oxigén van biztosítva egy a szkafander hátára erősített palackból. helyi egyetemista fiatalok találmánya ez. Beépített mikrofon, hangszóró van és több kamera. A védő ruha elején gombok vannak. azokkal lehet szabályozni a hőmérsék


Tetszett ez a szex történet? A véleményed számít!
Tetszik (69)        Nem tetszik (103)



Szólj hozzá a chaten, ha beszégetni szeretnél a történetekről!

Szólj hozzá!

Neved:

Hozzászólás:

Írd be a képen látható számot:

2018-10-05 21:53:50
ATA
AZ EMBER AZT HINNE HOGY EROTIKUS TORTENET AZTAN KIDERUL HOGY EGY NOVELLAT OLVASS AMI NEM VALO IDE

2018-12-07 16:49:57
Na, egen
Erotikus történetnekkissé fura de eddig bejön :)


Ezt a szex történetet 13149 X olvasták el.