Leszbikus erotika

Beküldő:colette


Huszonnégy éves koromig úgy éltem, mint egy átlagos heteró lány. Tizennyolc évesen vesztettem el a szüzességem, az egyetem alatt is volt néhány kapcsolatom, a fiúkkal a szexet élveztem, eszembe nem jutott volna, hogy lányok iránt érdeklődjek. Aztán úgy alakult, hogy az egyetem befejezésekor nem volt állandó partnerem: bár az évfolyamtársaim nagy része akkor már a későbbi férjével járt, az aktuális szingliség egyáltalán nem zavart. A munkahelyem tetszett, a kollégák közül is sok jó ismerőst szereztem, de a régi barátaim nagy része is megmaradt. Hétközben a munkára koncentráltam, hétvégén igyekeztem sokat kikapcsolódni és úgy voltam vele, hogy majd csak jön egy új fiú az életembe.

Ami mindent megváltoztatott, hogy a neten belefutottam egy leszbikus történetbe, szinte véletlenül akadtam rá. Először csak egyféle kíváncsiságból kezdtem olvasni, de nagyon megragadott. A stílusa, a benne rejlő érzékiség, az ott leírt élmény különlegessége nagy hatással volt rám. Megkerestem a szerző további írásait és ha lehet, azok még tökéletesebbek voltak. Egyre jobban éltem bele magam abba, mi lenne, ha a történetek egyik szereplője lennék? Mind többet álmodtam olyan leszbikus élményekről, ahol az egyik lány én vagyok. Azon vettem magam észre, hogy egyre jobban és jobban belelovalom magam az ábrándjaimba. Amikor egy lánnyal átélni szándékozott kapcsolatra gondoltam, különösen a meghódítás, a csók, egymás kölcsönös levetkőztetése jelent meg leggyakrabban az agyamban. A szexben pedig két pozícióra gondoltam sokat: az egyik, amikor a két punci egymáshoz ér, a másik pedig a végtelenné nyújtott 69-es póz. Ha átélhetném mindezeket! Az elképzelés egyenesen megrészegített. Egy idő után az ábrándozás átfordult tenni akaró vággyá: elhatároztam, akárhogyan is lesz, át fogok élni egy hasonló kalandot magam is. Az elején elhessegetni próbáltam magamtól ezeket a gondolatokat, hiszen én a fiúkat szeretem! De a mindent elsöprő vágy erősebb lett bennem. Félretéve minden józanságomat, döntöttem: ha törik, ha szakad, a tettek mezejére fogok lépni!

Volt azonban egy nem kis gond. Minden bátorságomat összeszedve, ugyan elmentem olyan szórakozóhelyekre, ahol leszbikusok találkoztak, ezen kívül egy közösségi oldalon kezdtem levelezni is: a lehetséges partnerek azonban nem olyanok voltak, amilyeneket elképzeltem, Fiús kinézetűek, fiúsan viselkedők. Én viszont egy igazán nőies lányra vágytam, olyanra, mint amilyen én magam is voltam nőies alak, érzéki gondolkozás. Az ilyen típusú lányok azonban meg sem fordultak ezekben a körökben.

Az egyik leszbikus lány tanácsa viszont nagyon hasznosnak tűnt: ha egy lány megtetszik és nem vagy biztos abban, hogy érdeklődik-e a saját neme iránt, először lopva, majd egyre feltűnőbben kezdd el bámulni! Ha nem mutat érdeklődést, előbb vagy utóbb el fogja kapni a fejét, zavarba fog jönni ha viszont van esélyed nála, akkor tartani fogja a tekintetét! Ezt a technikát igyekeztem ügyesen alkalmazni. Kivétel nélkül úgy jártam azonban, hogy az általam kinézett lány először dicséretképpen fogta fel a felé mosolygást, ám amikor a nézésem már feltűnően folyamatos lett, mind egytől egyig elfordították az arcukat. Szerencsére sikerült ezt a módszert azért úgy elsajátítani, hogy ne legyen botrányos: pusztán csak addig mentem el, amíg egyértelmű volt, hogy a másik nem tudta mire vélni a nézésemet, de utána én is úgy tettem, mintha csak véletlenül bambultam volna el és rögtön nem nézegettem tovább. Szóval egyelőre kudarcot vallottam.

Egészen addig, amíg el nem jött a szilveszter. A barátokkal sikerült egy két éjszakás szállást foglalni, ráadásul egy számomra különösen kedves vidéken. December 30-án érkeztünk és miután felderítettük a környéket, egy kellemes vacsorán vettünk részt. Nagy társaság gyűlt össze, családok és baráti társaságok is érkeztek. Az egyik csapatban, akik mellettünk ültek, észrevettem egy gyönyörűen szép lányt: hosszú barna haj, bájos tekintet, vadító fekete ruha, nőies formák. Először lopva tekintettem rá, de egyre inkább képtelen voltam róla levenni a szememet. Egy idő után észrevette, hogy nézem és ugyanaz a szokásos reakció kezdődött, mint máskor: visszamosolygott, egy kicsit lesütötte a szemét. Miután azonban nem hagytam abba a figyelését, hihetetlen módon ő sem visszakozott: állta a tekintetemet. Éreztem ugyan, hogy először ő sem érti, mit bámulok, de azután vagy kíváncsiságból vagy váratlan ötlettől vezérelve, úgy döntött, hogy nem fordul el. Mind a ketten végigmértük a másikat, folyamatosan mosolyogtunk egymásra. Várta, hogy mi fog történni. Itt a soha vissza nem térő alkalom, ha más nem, legalább beszélgethetek és közben álmodozhatok! A barátaimnak valami olyan rövid magyarázattal, hogy egy ismerőst vettem észre, felálltam és egyenesen odamentem a lányhoz. Közben mutogattam neki, hogy menjünk, üljünk a pulthoz! Megértette, ő is felállt és két szabad széken helyet foglaltunk. Még nem tudtam, mi fog történni, de azt tudtam, hogy folyamatosan rögtönöznöm kell.

- Szia! Először jártok itt? jutott eszembe a kérdés. Közben az egész beszélgetés során igyekeztem minél mélyebben a szemébe nézni.

- Igen, először vagyunk itt! És nagyon tetszik!

- Mi már a barátokkal többször voltunk erre! Nagyon jó lesz a szilveszteri program, de a környéken is sok mindent érdemes megnézni!

- Remélem, mert nagyon fárasztó volt az év, igazán jó lenne pihenni!

Zavartalanul folytatódott a beszélgetés. Megtudtam, hogy egyetemista, huszonegy éves, de éppen évet halasztott, külföldön dolgozott egy ideig, nemrég jött haza. A baráti társaság, akikkel érkezett, szintén főleg egyetemistákból állt.

- Bizonyára nem egyszerű a barátodnak, hogy most hónapokig külföldön voltál! Vagy együtt mentetek? vetettem oda mintegy véletlenül.

- Jaj, most nincs barátom! Tavaly szakítottam egy hosszabb kapcsolat után és éppen azért is vállaltam ezt a külföldi utat, hogy egy kicsit felejtsek. Majd lesz, ami lesz. De neked biztosan itt van valahol a barátod!

- Nekem sincs barátom.

- Egy ilyen szép lánynak? Nem hiszem! mosolygott.

- Most én nem szeretnék fiúkkal kapcsolatot.

Igyekeztem nagyon kihangsúlyozni a fiúkkal szót és amilyen erősen tudtam, nagyon mélyen a szemébe néztem. Miközben egy kissé közelebb is húzódtam hozzá. És direkt hagytam, hogy egy hosszabb szünet következzen ezután.

- Tudod mit? mondtam váratlanul biztosan szereted a bort!

- Igen, mértékkel.

- Nálam van egy egészen különleges borfajta, nagyon finom félszáraz vörös bor, amire a megismerkedésünk örömére szeretnélek meghívni!

- Most itt?

- Nem, de a vacsora után van egy éjszakai program, amire a barátaim elmennek, beleértve a szobatársamat is. Azt hiszem, nekem nem lesz kedvem velük menni. Meghívlak hozzám és kibonthatjuk azt az üveg bort. Nagyon finom lesz, hidd el! Elfogadod?

Még mélyebben néztem a szemébe, még egy kicsit közeledtem hozzá.

- Igen, arra a programra azt hiszem, az én barátaim is mennek, de úgy gondolom, nekem sem lesz kedvem! Melyik szobában vagy?

- A 210-ben. Legyen tíz órakor! Majd kopogj hármat, rendben?

- Rendben, akkor tízkor találkozunk!

Visszaültünk az asztalunkhoz. El sem hittem, ami történik! Amíg a vacsora folyt, időnként egymásra néztünk és csak mosolyogtunk. A barátaim kissé csodálkoztak, hogy nem megyek velük. Kisebb fejfájásra és a másnapi szilveszter előtti pihenésre hivatkoztam. Nem gyanakodtak semmire, olyan fél tíz körül egyedül maradtam. Tudtam, hogy néhány óráig nem is jönnek vissza. Gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem, igyekeztem nagyon vonzónak kinézni. Azt a kissé csipkés fekete estélyi ruhát vettem fel, amelyet a másnapi bulira hoztam. Ha szerencsém van, talán nem marad sokáig rajtam! És előkészítettem azt a finom bort, amit az út előtt gondosan becsomagoltunk.

Egy-két perccel tíz után kopogtattak. Ajtót nyitottam: ott állt előttem a lány, valami fantasztikus öltözetben! Látszott, hogy ő is készült nagyon: egy nagyon elegáns fehér blúzt és térdig erő vörös szoknyát vett fel. A puszta tény, hogy miattam átöltözött, már bizakodásra adott okot.

- Milyen gyönyörűen nézel ki! Fantasztikus ez a ruha! Persze rajtad minden jó állna talán kissé merészen kezdtem, de csak azt mondtam, amit gondoltam.

- Te is nagyszerűen nézel ki! Nos, hol van az a finom bor, amit ígértél? nézett rám kedvesen, miközben helyet foglalt.

- Nézd csak! Szereted?

- Persze, éppen az egyik kedvencem!

Felbontottam, és tartva továbbra is a szemkontaktust, öntöttem mindkét pohárba. Koccintottunk:

- Egészségedre! Hogy ízlik?

- Valami fenséges!

Letettük a poharat és némán néztük egymást egy ideig. Végül halkan megszólalt:

- Komolyan gondoltad, hogy fiúkkal nem akarsz kapcsolatot? igyekezett ő is a megfelelő szót hangsúlyozni.

- Teljesen komolyan.

- Fiúkkal nem vagy egyáltalán nem?

- Fiúkkal nem. És valamire most nagyon vágyom.

Ekkor odaléptem hozzá, átkaroltam és hosszan megcsókoltam. Nem ellenkezett.

- Te is szeretnéd? suttogtam.

Csak némán bólintott.

A szánk újra összeért. A csókból hamarosan nyelves csók lett, az ölelésből simogatás. Cirógattam a nyakát, a hátát, a fenekét. Nyalakodásunk egyre gyorsabb és vadabb lett. Közben kibújtam az egyrészes ruhámból, ő is megszabadult blúzától, a szoknyáját pedig már én vettem le. A számmal elkezdtem lefelé haladni: puszikat adtam az arcára, az állára, a nyakára, majd a melltartón keresztül a melleire. Egy gyors mozdulattal kicsatoltam, majd lehúztam róla. Ezt követően a gyönyörű melleit vettem kezelésbe: felváltva csókolgattam, majd vettem számba a duzzadt mellbimbóit. Ezután a hasát, a csípőjét, majd a combjait árasztottam el csókokkal. Utána az egyetlen rajta maradt ruhadarabjához jutottam. Egyelőre nem vettem le róla: a bugyin keresztül igyekeztem az ajkammal izgatni. És bár egyre jobban kezdett zihálva lélegezni, nemsokára a vállamra tette a kezét:

- Most én szeretném!

Nehezen, de felálltam a guggolásból. Hamarosan én kaptam tőle vissza ugyanazt: az arcomra, a nyakamra, a vállamra, a melltartóm eltávolítása után a melleimre, majd a hasamra, a combjaimra, végül a bugyira adott puszikat. Ezután ismét csókolózni kezdtünk. Miközben mindketten lerúgtuk a cipőnket, az ágy felé igyekeztünk. Hatalmas puffanással landoltunk rajta.

- Nagyon kívánlak! - suttogtam.

Miközben teljes testünkkel egymáson feküdtünk, nyelveink vívtak véget nem érő csatát, mindketten a másik fenekét simogattuk és szépen lassan lehúztuk egymásról az egyetlen megmaradt ruhadarabot. Isteni érzés volt, amikor először éreztem, hogy a két punci, amennyire csak lehetett, egymáshoz ér. És bár a végtelenségig folytattam volna a csókolózást, a kezemet a szájára tettem és halkan súgtam:

- Figyelj rám és sokkal-sokkal jobb lesz!

Érdeklődve nézett, de aztán mindent megértett. Felültem, az egyik lábát óvatosan a lábam felé helyeztem, közelebb és közelebb húzódtam hozzá, hogy a puncijaink minél nagyobb felületen egymáshoz préselődhessenek. Ahogy közelített az ő gyönyörű szép torkolata az enyémhez, leírhatatlan értés volt! Végül összeértünk. Először csak lassan, majd eszeveszett gyorsasággal dörzsöltük magunkat a másikhoz. Sikerült a megfelelő ritmust felvenni, miközben a lábát simogattam, a lábujjait puszilgattam. Egyre jobban ziháltunk, nedves puncijaink pedig majd széthasították egymást. Kis idő mólva mindkettőnk teste megrándult és szinte ugyanabban az időben hihetetlen orgazmust éltünk át.

Sok időbe telt, míg lecsillapodtunk valamennyire. Hálásan puszilgattuk egymást, kedves szavakat suttogtunk. Cirógattuk a másik arcát, fülét, míg ismételten felkelt bennünk a vágy. Lassan kibontakoztam az öleléséből, megfordultam, az ágy végére másztam és négykézláb kezdtem ereszkedni fölé. Először még néhány percig csókolóztunk, majd tovább haladtam úgy, hogy a mellei kerültek a szám elé és ő ugyanígy érhetett az én melleimhez. Kölcsönösen nyalogatni kezdtük egymás domborulatait, szívogattuk a mellbimbókat. Ezután még tovább másztam, amíg végre ajkaimmal elértem a punciját. Először körbe-körbe puszilgattam, majd nyelveimmel behatoltam a szeméremajkai közé. Éreztem, hogy ugyanezt teszi ő is, ami fantasztikus érzés volt. Nem volt könnyű egyszerre figyelni a saját egyre növekvő élvezetemre és arra is, hogy ne hagyjam abba az ő kényeztetését, de sikerült. Mivel egy ütemben kezdtünk mozogni, kicsit olyan érzés volt, mintha saját magamat nyaltam volna. Nyelveink egyre mélyebben és mélyebben hatoltak a másikba. Testünk mind jobban rángatózott, míg egyszer csak egymás után mindkettőnket elöntött a kéj.

Nem kis nehézséget okozott, hogy ezután magamhoz térjek. Újra átöleltem.

- Nagyon, nagyon, kimondhatatlanul szeretlek! - rebegtem.

- Én is nagyon szeretlek! - hallottam vissza az annyira örömteli mondatot.

Sajnos, nem maradhatott éjszakára, hiszen tudtam, hogy a szobatársam még az éjjel visszatér. Azt ugyan nem tudhattam, hogy mit hoz a jövő, de úgy éreztem, hogy nincs nálam boldogabb a világban.


Tetszett ez a szex történet? A véleményed számít!
Tetszik (95)        Nem tetszik (80)



Szólj hozzá a chaten, ha beszégetni szeretnél a történetekről!

Szólj hozzá!

Neved:

Hozzászólás:

Írd be a képen látható számot:

2019-08-09 16:34:50
Kira
Elképesztően vággyal teli ez a sztori,rendesen felizgultam..&*128517;


Ezt a szex történetet 9998 X olvasták el.