Jusztin tortúrája, bdsm sm történet

Beküldő:sado gecci


A nő kiszállt a metróból. A megállónak két kijárata volt, tanácstalanul nézelődött. Nem volt ideje próbálgatni melyik irány a megfelelő, segítséget kellett kérnie. Nem szeretett idegeneket megszólítani, de a közelében lévő egyenruhás postás megbízhatónak tűnt. Kicsit zavarosan elmondta hová szeretne menni. Másodszorra már érthetően sikerült. Előre, balra, lépcsőn le, lépcsőn fel, és ott. Eddig rendben, ott állt a bejárat előtt.
Órájára nézett, még öt perce van, gyorsan vett egy doboz cigit, szüksége lesz rá, feszültségcsillapításra kell. Ezt a találkozót csütörtökön beszélték meg szerdára. Ma, vagyis hétfőn reggel telefon: Jusztin, gyere ma tízre, oda, ahova megbeszéltük. Természetesen Uram! Most itt áll, a metró kijárat és az üzletközpont föld alatti bejárata közötti huzatos folyosón, és rettenetesen zavarban van. Nem sokat tud arról mi is fog történni. A férfit, akit vár csak egy fényképről ismeri. Rövid idő alatt néhány netes beszélgetés után mondott igent. Csütörtök óta félt egyfolytában, ezért szinte megváltásnak érezte, hogy a találkozóra hamarabb kerül sor a beígértnél.
Furcsa kapcsolatnak ígérkezett, még nem tudta alkalmas-e rá. Szabályok és kötöttségek bőven voltak, és ha nem tartja be Már háromszor hibázott, ezért az első találkozás rögtön büntetéssel fog kezdődni.

Szám nélküli hívást jelez a telefonja.
- Hol vagy, Jusztin?
A nő szabatosan válaszol, persze hogy nem jó helyen várt, fel kellett volna mennie a felszíni bejárathoz. Felsiet a lépcsőn, közben azon tűnődik, ezért is kap-e büntetést a gondolathoz azonban kevés volt a lépcső, már felért annyira, hogy meglátta a férfit úgy száz méter távolságra. Szemét lesütve, az olvadó hó tócsáit kerülgetve elindult felé. Egész idegrendszere remegett, adrenalin termelése maximális volt. Még visszafordulhatott volna, de már ehhez sem érzett erőt magában.
- Szervusz, Jusztin - kedves és megnyugtató volt a hangsúly.
- Üdvözlöm, Uram.
- Pontos voltál, ezt szeretem.
- Köszönöm, Uram.
Csak keveset beszélni, ha kettesben vagyunk, nem tegezhetem le, ez volt az első szabály, szólalt meg a veszélyt jelző belső hang. Ezt a szabályt már háromszor is megszegte, igazából négyszer, de azt talán nem vette észre a férfi.

A parkolóban állt a férfi kocsija, míg sétáltak Jusztin belekarolt a férfiba. Furcsa módon ez kissé megnyugtatta. A férfi próbált semleges témákról beszélgetni, de Jusztin válaszai rövidek és halkak voltak.
- Félsz, Jusztin?
- Igen, félek, Uram.
- Helyes. Tisztelem benned, hogy félsz és mégis eljöttél.
- Köszönöm, Uram.
Régi lakótelepi házak közt kanyarogtak, egy helyen a férfi kiszállt rövid időre. Kicsit távolabb ment, valakinek telefonált, majd várt. A nő nézte, barátkozott vele, tetszett neki a férfi, magas volt, kamaszosan karcsú. Szeretett volna rágyújtani, de érezte, hogy ebben a kocsiban nem szoktak dohányozni, kiszállni pedig nem volt mersze. Rövid idő és indultak is. További házak közötti bolyongás után hamarosan megérkeztek.
A lakótelepi házak két kategóriába tartoznak, csúnya és még csúnyább. Kopott lépcsőház, harmadik emelet, az ajtó is avíttas. Kétszobás elhanyagolt lakásba léptek be. Az előszobából végig lehetett látni az egész lakáson, az első szobában csak egy ülőgarnitúra volt, a másodikba a földön egy szivacsmatrac letakarva. Tovább nem kíváncsiskodhatott, mert míg levette cipőjét, kabátját, azt az ajtót a férfi becsukta.
- Kérsz kávét?
A kérdés mentőöv volt, egyúttal időhúzás, további feszültségforrás. Kávé - mindketten cukor nélkül itták - cigaretta, beszélgetés a vállalkozások 2003-as rossz évéről, kocsikról, kinek mennyi a szabadideje.
Jusztin már kezdett feloldódni. Éppen újabb cigarettát vett a dobozból és meggyújtani készült, mikor a férfi ugyanolyan természetes beszélgetős stílusban váratlanul a következőt mondta:
- Jusztin, menj be a szobába, vetkőzz le bugyira, melltartóra. Találsz ott egy nyakörvet, azt
tedd fel és gyere ki négykézláb.
Jusztin kezéből szinte kihullott a cigi és az öngyújtó. Felállt, engedelmesen elindult a szobába, de közben azt sem tudta fiú-e vagy lány.





Második fejezet

A szobában két fotel közül az egyikben hevert valami, ami nyakörvnek tűnt. Szófogadóan levetkőzött, ruháit gondosan, - túl gondosan - összehajtogatva letette a fotelba. A falon alacsonyan tükör volt. Letérdelt és nyakára tette, felcsatolta a nyakörvet, melyen egy lánc is volt, mint a kutyusoknak szokott. Indulni kellene, érezte már így is tovább volt a szobában, mint az indokolt lett volna. Hirtelen leborult a fotelra, remegett és a sírás fojtogatta. Az út előre vezet, lépni kell tovább, összeszedte lelkierejét és elindult az ajtó felé. Onnan tovább négykézláb, míg a férfi mellé ért. Ott leült a sarkára, kezével még mindig a padlón tenyerelve, és lehajtott fejjel várt. A férfi megfogta a láncot, és annak mozdításával jelezte kívánságát. Jusztin a férfi mellet négykézláb visszament a belső szobába. A férfi leült a fotelba, Jusztin pedig ismét lekuporodott a sarkára illedelmesen lehajtott fejjel. A férfi lekapcsolta róla a melltartóját, majd az álla alá nyúlt, finoman kényszerítve, hogy a nő a szemébe nézzen.

- Tudod, miért vagyunk itt? - kérdezte lassan.
- Igen tudom uram. - bár ez nem teljesen volt igaz.
- Hibáztál és ezért meg foglak büntetni.
- Tudom Uram.
- Menj oda! - mutatott a földön lévő franciaágy méretű fekvőhelyre.

Négykézláb, vonakodás nélkül ment oda, és ott nagyon hülyén érezte magát.
- Feküdj hanyatt.
- Vedd le a bugyidat.
- Add ide.
A férfi kezében egy lovaglópálca volt, amit felé nyújtott, arra tette a bugyiját. Sokkal jobban félt, minthogy szégyellni tudta volna magát. A férfi a bokájára és a csuklójára is a nyakörvhöz hasonló dolgokat csatolt. Majd végigsimogatta testét, mellbimbóit körmével kőkeményre ingerelte, ami bár kicsit fájt, végül is kellemes volt a nőnek.
- Állj négykézlábra!

Jusztin visszafordult négykézlábra, de ez nem valami sikkesen sikerült. A férfi kivárt. Tudta mit gondol a nő, szándékosan húzta az időt. Majd megfontoltan, lassan elkezdte ütni a lovaglópálcával a nő fenekét. A pálca végén lévő bőrdarab csattant, csípett és fájt. Nem egy helyre ütött, váltogatta, variálta. A talpát is verte, az talán még fájdalmasabb volt.
A nő állta a verést, eszébe sem jutott tiltakozni. Idegei, izmai remegtek, minden ütéstől megrándult a teste. A fájdalom nem volt elviselhetetlen, viszont szexuálisan nagyon izgató. Érezte, hogy puncija tágult, összeszorult, akarata nélkül, önálló életet élt. A világ leegyszerűsödött. Mint a ködben. Csak annyit tudott, hogy ez egyik ütés után következik a másik, a harmadik, és talán egyszer vége lesz. Ez a talán legalább is egy idő után - melynek tartamát Jusztin közelítően sem tudta megbecsülni, valahol a soká és a soha között lehetett - bizonyossággá vált.
- Feküdj hanyatt!
- Tudod, miért kaptad?
- Igen, tudom Uram!
- Mondd el, miért!
- Mert letegeztem Uramat. - a nő agya ezerrel pörgött, nem szokott hozzá a magázódáshoz, de most végképp nem szerette volna elvéteni.
- Rendben van, Jusztin.
- Megjegyezted?
- Igen Uram, többet nem fog előfordulni Uram.
- Helyes. Ha megint előfordul, újra meg kell büntetnem téged. - mondta a férfi csendes szóval, oktatóan, mint egy kedves tanár az általános iskolában, és mindkét kezét Jusztin arca elé tartotta. Jusztin engedelmesen csókolta meg kezeit.
- Köszönöm Uram a büntetést - mondta Jusztin és valódi hálával, bár még mindig félve nézett a férfi szemébe.

A férfi megsimogatta fejét, majd kényelmesen felállt és egy alacsony polchoz sétált. Ezt a bútort Jusztin eddig nem vette észre, talán jobb is. Ismeretlen rendeltetésű ismeretlen holmik voltak rajta. Nem kell mindig mindent előre tudni, a kíváncsiság nem mindig egészséges dolog. Levett valamit, amit Jusztin képről már ismert. Méternél hosszabb fémrúd, végén és közepén karikákkal.
- Ülj fel - parancsolta halkan a férfi, majd komótosan kötözgetni kezdett. Jusztin két lábát a rúd két végéhez, csuklóit a közepéhez, végül a nyakörv rövidre fogott láncát is a közepéhez kötötte.
Jusztin széttárt lábakkal előrehajló testtartásban várta a fejleményeket. A férfi vele szemben letérdelt, kinyitotta sliccét és elővette farkát.
- Szopjad!
A feladat szinte megoldhatatlan volt, Jusztin először a saját hajával, majd a férfi szőrszálaival küzdött meg, mire egyáltalán hozzá tudott kezdeni a szopáshoz. Legnagyobb igyekezete ellenére sem ért el sok eredményt. A férfi türelmesen várt, majd megunta a dolgot. Félretolta a nő fejét, kommentár nélkül visszacsukta nadrágját. Nyakát és kezét kiszabadította, és újfent hanyattfekvést parancsolt neki.


- Nyisd ki a szád! - szólt a férfi és egy fekete kotonba öltöztetett műfarkat adott Jusztin szájába.
- Szopjad! - Jusztin szemében teljes értelmetlenséggel kissé vonakodva nyálazott rá a szájába dugott tárgyra.
- Tedd oda és izgasd vele magad!

Jusztin most maximálisan zavarban volt. Nem értette a parancsot, de mivel a parancsnak haladéktalanul engedelmeskedni kell a szabályok szerint, maszturbálni kezdett a műfarokkal. Méretre is rendben volt, puncija csupa lucsok a verés és a beszélgetés izgalmától, pillanatok kérdése volt és elélvezett, majd még kétszer újra. Ekkor teste ellazult, elengedte a farkat és szinte kéjesen elnyújtózkodott, közben oldalára fordult és élvezte a pillanatnyi nyugalmat, melyről ösztönei súgták nem fog soká tartani.
A férfi passzív szemlélőként nézte végig az eseményeket, majd a nő fejéhez térdelt, és kutató pillantással vizsgálta annak arcát. Jusztin most ismét összezavarodott. Megkockáztatott egy kérdést.
- Valamit nem jól tettem Uram?
- Nincs semmi baj Jusztin. Ez jutalom volt. - és ismét csókra nyújtotta kezeit. Jusztin örömmel csókolta a felé nyújtott kezeket, sőt nem csak megcsókolta, de nyelvével a tenyerébe nyalt, majd az egyik hüvelykujjat beszívta a szájába, de tovább nem mert játszani vele.




Harmadik fejezet

A nő mellé térdelt, a lovaglópálcával néhányszor a melleit, mellbimbóit és a bokái közt lévő rúdtól szétnyíló punciját ütötte. A nő teste apró rándulásokkal válaszolt az ütésekre. Nem igazán tetszett neki a játék, az ütések rövidek, fájók voltak és nem tudta, mikor hová kapja a következőt. A váltakozó ritmusú, irányú és erejű csapások ellen nem volt védekezés. Bár keze nem volt megkötve, védekezésre mozdulni nem mert vele.
- Húzd szét a kezeddel!
Innentől kezdve már lehetősége sem volt, hogy kezét az ütés útjába tegye. A pálca vége most már újra és újra védtelenné vált csiklójára és a szeméremajkak belsejére csapott le. A fájdalmas ingerre a nő elélvezett, a lé bugyogott belőle. A férfi megsimogatta testét, mellét, körmével izgatta a nő mellbimbóit, majd csipeszt helyezett azokra és a nő kis szeméremajkaira is. Utóbbiak nagyon kiéletlenül vágtak bele az érzékeny, eddig csak simogatáshoz, nyalogatáshoz szokott testrészbe. Kicsit várt, figyelte a nő arcát, apró rándulásait, majd a csipeszeket leszedegette és folytatta a verést.
Ez már egészen más érzés volt. A pálca végén lévő bőrdarabbal úgy tudott simogatni, ingerelni, hogy a nőt elvarázsolta a fimon játék, majdnem ismét elélvezett, de abban a pillanatban simogatás helyett ütést kapott ugyanoda aztán másik helyen a finom ingerlés... és a megállító fájdalom. Ez sokáig ismétlődött, de valahogy mégsem tanult belőle, minden simogatásnál azt hitte vége, és váratlanul érte az ütés Teste egyre izgatottabb lett, egyre jobban követelte az orgazmust. Csípőjét felemelte, mintha ez bármit is változatna a dolgokon, pedig valóban változtatott. Hüvelyében érezte a műfarkat, a verés abbamaradt, a férfi szólt, folytasd. A nő gátlástalanul maszturbált, durván csinálta magának, egyik élvezésből a másikba esett. Végül eltelt, elhagyta ereje, és engedély nélkül abbahagyta.
A férfi nem válaszolt újabb büntetéssel szolgája engedetlenségére. Szó nélkül hagyta, hogy feküdjön, sőt a bokatartót is levette róla. Jusztin oldalára fordulva pihegett, és lehajtott szempillái alól leste, mit csinál majd a férfi. Az kiment, és égő cigarettával sétált vissza a szobába majd leült az egyik fotelbe. Jusztin megijedt a cigarettától, annak égetését nem akarta érezni, de komolyan nem gondolta, hogy ilyet tenne vele a férfi.
A férfi lehajolt ültében és kezébe vette a láncot. Jelezte vele kívánságát, és Jusztin négykézláb a férfi elé mászott, az kinyitotta és lehúzta nadrágját. Mondania sem kellet kívánságát, a nő teljesítette a nélkül is. Most, hogy nem volt keze lába megkötve, és teste elégedett volt, teljesen kedvére volt a feladat. Azt azonban maga sem értette, hogy minden igyekezete ellenére nem érte el teljesen a célját. . Próbálta minél finomabban, változatosabban, ingerlőbben csinálni, de úgy érezte, nem tud kedvére tenni, pedig mennyire szeretne. Tudta, hogy ügyetlen, erről többet olvasott, mint amennyit csinálta életében. Időnként felpislantott a férfi arcára, aki láthatóan így is élvezte tevékenységét. A férfi most egy ujjával az álla alá nyúlva felemelte Jusztin fejét, hogy a szemébe nézzen, és a nő meglepődésére megdicsérte:
- Ügyes vagy Jusztin. - és lecsatolta nyakörvről a láncot. Jusztin hálás volt a dicséretért, bár egyáltalán nem érezte magát ügyesnek.
- Köszönöm Uram.
- Állj oda! - mutatott egy leginkább elfuserált tornaszekrényhez hasonló valamire.-
Jusztin maga is meglepődött, hogy felállhat, de öröme pillanatok alatt elszállt.
- A hosszúkás végéhez állj és hasalj rá!
- A lábaddal ide kell állni - mutatta, látva a nő elbizonytalanodását.
Széttett lábakkal, derékszögben előrehajolva, kezeire támaszkodva várakozott Jusztin, várva vajon mi is fog történni ezután. Megint a lovaglópálca ütéseit érezte, de most sokkal enyhébbek voltak az ütések, fájdalmat nem okoztak neki. Végül néhány nagyobb ütés a puncijára, majd rövid szünet. Jusztin alapvetően türelmetlen ember volt, a várakozás volt a gyengéje. Most azonban kérdés és moccanás nélkül várakozott. Hallotta mikor a férfi ismét a háta mögé lépett, és érezte, ahogy a műfasz belécsúszik lucskos pinájába. A szerszám ritmusát rögtön átvette és néhány másodperc múlva elélvezett és elélvezett, ömlött a leve, és csak élvezett szinte másodpercnyi szünetekkel. Közben pisilt is, amit szégyellt. De a férfi nem törődött ilyen apróságokkal, ingerelte tovább engedelmes lyukát, egészen addig, míg Jusztin izmai kilazultak, és kéjesen nyögve mozdulatlanul feküdt a megnevezhetetlen bútoron, melyet kezdett határozottan szimpatikus jószágnak tartani...

Ekkor a férfi visszaküldte a szivacsfekhelyre hanyattfekvésbe.


Tetszett ez a szex történet? A véleményed számít!
Tetszik (115)        Nem tetszik (150)



Szólj hozzá a chaten, ha beszégetni szeretnél a történetekről!

Szólj hozzá!

Neved:

Hozzászólás:

Írd be a képen látható számot:

Ezt a szex történetet 17190 X olvasták el.