Figyelem,felnőtt tartalom


18
Ez az oldal erősen szexuális tartalmú írásokat és képeket tartalmaz.
Ha nem múltál még el 18 éves,akkor kérlek hagyd el az oldalt.

Ide kattintva kijelentem, hogy elmúltam 18 éves, valamint beleegyezek a sütik (cookie) használatába.




A leánynevelde

Beküldő: leszbi margo

Éreztél már esoillatot? Tudod olyat, mint amikor a forró júliusi délutánt elmossa a zápor, és a házakon túl a rétek tiszta, huvös illatát hozza a szél. Jellegzetes tiszta illat. Igen, biztosan ismered! Nem használt parfümöt. Mégis, a borének illata volt. Nyári záporillata... Akkor fejeztem be a foiskolát. Véget értek a diákévek. Az állás utáni szaladgálás során hamar kiderült, hogy a rajz szakommal semmire sem megyek, így aztán feladva az ambícióimat, a Ba-i Leánynevelo Otthonban helyezkedtem el. Igaz, messze volt, de a buszt fizették. Ami pedig végképp döntött az a pénz: a pótlékolt bérem annyi, mintha máshol igazgatói státuszt töltöttem volna be. Igaz, utaznom kell és néha éjszakáznom is. A lányokkal nincs annyi baj és még meg is fizetik! Nem véletlenül: az otthon szomorú hely volt. Földszintes épületcsoport, szuk rácsos ablakokkal, magas kerítéssel, körbezárt kopár udvarral. A kisváros parkjának szélén úgy terpeszkedett, mint egy soha nem gyógyuló fekély. Belül sem volt jobb! A boltíves, kopadlós helyiségek bútorzata kimustrált szekrényekbol és nyöszörgo vaságyakból állt. Mintegy száztíz gyerek élt, lakott, és tanult itt. A volt járási börtön salétromtól virító falai között. z eso utáni rétek... Még mindig érzem. Az illat. Ott volt a legerosebb, ahol a tarkón a haj apró, arany pihékbe megy át. Ági... Így hívták. Soha nem felejtem el! Az én nagy bunömet. Ba-i Állami Leánynevelo Otthon... A hálótermekben 10-20 gyerek zsúfolódott össze, háromtól tíz, tíztol tizennyolc évesig, vegyesen. A hosszú kofolyosó végén, két szárnyban sorakoztak a kis- és a nagylány hálótermek. Éjszakára az elválasztó vasrácsra lakat került. A neveloi szoba a nagylány részen volt. Este tíz után - a szabályzatnak megfeleloen - a központi kapcsolóval áramtalanított épület sötétbe borult. A vastag falak között lassan elültek a neszek. Éjfél körül már mindenki aludt. Kezdodhetett a titkos randevú. Hogy számoltam a perceket! A neveloszoba ajtaját résnyire hagyva vártam meztelen talpak surranását... Ági... Ott ismertem meg. Én huszonegy voltam, o tizenhat. Én nevelo voltam, o nevelt. Hiába telt el annyi év, és hiába lettem azóta Közmegbecsült Tanár Úr ... Az emléke még most is kísért! A lelkiismeret... A bun és a kéj, azóta sem ízlelt különös elegye! Elso alkalommal a fürösztés -kor figyeltem fel rá. A fürösztés , az intézmény egyik, az igazgató úr által bevezetett, szertartása volt. Célja higiénián túl, a neveltek megalázása. Igen. Az igazgató úr, aki befordított pecsétgyurujével fájdalmas kokszikat osztogatott, többször kifejtette nekem ezt a nézetét. Mintegy átadva nekem, a kezdonek, azt a sok-sokévnyi tapasztalatot, amit e speciális nevelési területen nyert. - Tudnia kell tisztelt kolléga... - ilyenkor megigazította nikotin sárga ujjaival fémkeretes szemüvegét - hogy ezek bunözok. Ha még nem azok, akkor azzá lesznek. Ahonnan jöttek, ott a bun életmód. Itt meg kell tanulniuk, hogy ki van felül. Ez a munkánk. Nehéz, de ütni, azt nem szabad! Kézzel különösen nem... - Itt a Margit nénire gondolt, aki vele élt, és mellesleg az óvodás korcsoporttal foglalkozott. Akinek bizony elegendo volt, csak megemelni a fapapucsos lábát, és a négy éves lányka szipogva ette tovább porból készült csirizes krumplipürét. Hiába, a pedagógia tudomány! A Fürösztés minden pénteken volt. Ilyenkor Gábor bá a pedellus, már kora reggel felfutötte az intézmény egyetlen melegvizes kazánját. A délelotti tanítás hamar véget ért. A gyerekek ebéd után seprut és rongyokat kaptak. Az igazgató bácsi személyesen osztotta ki a takarítandó területeket. A vacsora este hatkor volt, a fürdés hétkor. Elobb a kicsik, aztán a nagyok. Tízes csoportokban tereltük be a gyerekeket a fürdonek nevezett 4*4 méteres, plafonig csempés ablaktalan kamrába. Sietni kellett, mert a víz a mennyezeten körbefutó átlyuggatott csobol zúdult alá, s ha elfogyott nem volt több. Ügyeletes lévén a fürdést nekem kellett felügyelnem. Figyelnem kellett, hogy a körbeálló gyerekek mindegyikéhez eljusson az egyetlen szappan, és ne csak tessék-lássék, hanem a fülüket is, és mindenüket alaposan megmossák. A nagylány csoport vihorászva mezítelenül tódult a helyiségbe. A csupasz bakfis testek látványától zavarodottan fordultam ki a szuk elotérbol. - A dombocskákra különösen ügyeljen az ifjú kolléga! - kajánkodott az igazgató úr, és egyben felajánlotta szakérto segítségét. Ott álltunk hát ketten, a goztol telt helyiség küszöbén és felügyeltünk . - Zsuzsanna a nyakad is - intett oda egy megtermett roma lánynak - szétebb a lábakkal, ne szappant a kezed használd! Mit nézel? Az apád is lehetnék! Hálátlan kis kurvák ezek mind - fordult felém - majd tovább instruált: - Katalin! Most te mosod meg az Ági hátát! Ne tegyél úgy, mint egy hülye... Vagy tán segítsek!? - vigyorodott el és kezével mélyen a zsebébe nyúlt. A lány, aki eddig háttal állt most szemközt fordult. A ködön átsejlettek bimbózó mellei. Látszott testének korai, noies íve s a sötét piciny háromszög a lába közt. Gyors mozdulattal lépett közel és nyújtotta felém a szappant: - Akkor inkább maga, nevelo bácsi! Hátravetett szoke haja csapzottan sötétlett, homlokán csillogott a víz. Szemtelenül huncut szemek, fitos kis orr, néhány szeplo, érzékien pirosló ajkak a gödrös áll felett. Ott állt az orrom elott, anyaszült szemérmetlenül. Kinyújtott kezében a szappannal. Mellein az apró bimbók dacosan feszültek az izgalomtól. Felém nyújtotta. Önkéntelenül lejjebb siklott a szemem. A dombok közt a cseppek apró patakokká gyultek, láthatatlan pihéken gyöngyözve jutottak ki a völgybol, el a köldökig. Az apró víznyeloben egy pillanata megpihentek, majd egyesülve csordultak a medence íve közt lejjebb és tovább... Az alig pelyhedzo szeméremdombon át a feszes combokig. Ott állt elottem, egészen közel. Nem akartam, de néznem kellett. Nézni és nem betelni a látvánnyal! Ez itt... Nem gyerek, ez No. És gyönyöru! Ez csak egy pillanat volt. Persze észrevette a tekintetem. Nevetve nyomta a kezembe a szappant: - Mi lesz már? A nevelo bácsi nem akar segíteni a szegény árvának? - Te - húzódott ki az igazgatói kéz a zsebbol, fénylett fel fenyegeton a vastag pecsétgyuru - Te.. takarodj innét! Jó lesz, ha vigyázol! És maga is... - fordult hozzám halkan - maga is, fiatal kolléga úr... Már most romlott kis kurva ez... Ez különösen! Vigyáznia kell velük. Nem vegyülni, nem bratyizni! Vigyázni. Vigyáztam. És Ági is. Szemünk csak néha találkozott lopva, de egyre gyakrabban. Apró, mondvacsinált okokkal kopogott a neveloszoba vagy az osztálytermem ajtaján és intézte úgy, hogy a közelemben lehessen. Tetszett ez a játék, de hogy mást, többet lássak benne... Nem mertem! Hisz, akármint is, csak egy bakfis volt. Egy tizenhat éves sudolyány , aki... Igen! Ott a zuhanyozóban, de csak egy pillanatra és... Utoljára! A Not láttam. Nem egy gyereket, hanem a szerelemre érett NOT - így csupa nagybetuvel! Akkor és ott. De nem szabad, ez többet ez nem fordulhat elo! Pályám kezdetén voltam még és ezer árgus szem figyelt. Féltem, mert pontosan emlékeztem az igazgató úr szavaira: Nem bratyizni, vigyázni! De Ági mindig módot talált. Egyre gyakrabban jött és ért hozzám és nézett tágra nyílt zöld szemeivel. Apró kis levélkéket csempészett köpenyem zsebébe, gyerekes betukkel rajzolt szívekkel. Persze névtelenül. Hízelgett a hiúságomnak ez a bakfis sündörgés! etek teltek el így. A kurta oszt a korai tél váltotta fel. Az olajkályhák átható szagot árasztva brummogták a meleget. Minden a szokott kerékvágásban haladt. Lassan beleszoktam a munkámba. Egyre kevesebbet voltam otthon, egyre gyakrabban vállaltam éjszakai ügyletet. Kellett a pénz. De, magamnak sem vallottam be, Ági volt az, aki hiányzott! A kamaszos rajongása, a nézése... A mi veszélyes és titkos játékunk. Ügyesek voltunk ám! O lopva jött és mindig jó ürüggyel, én meg kelloképp mogorva voltam és kínosan távolságtartó. Pedig! Minden pórusom bizsergett, ha melleivel véletlen hozzám ért. A szemem húzta a karcsú derék, a ringó csípo, ha a folyosón elkerült. Tudta jól, hogy így van... Otthoni szertkezéseimkor egyre gyakrabban kaptam azon magam, hogy ot képzelem a dorongom végére. Ilyenkor mindig sokkal más volt... Lábamból kiszaladt a vér, herém megfeszült, az erekció messzire röpített! De a barátnom hajába fúrva az arcom, hiába kerestem az illatot. Elsosöket tanítottam összevonva néhány negyedikessel. Rajzóra volt. Épp egy apró kezet vezetve kerekedett az alma a papíron, amikor Ági lépett be az ajtón. Most véletlenül pont színes krétáért jött, mert elfogyott és véletlenül pont nekem biztos van... - Jé a nevelo bácsi ilyen szépen tud rajzolni? - hajolt a lap fölé. - Ugyan Ági, ez csak egy alma... - morogtam. - Szép alma. Olyan gömbölyu... Engem is le tudna rajzolni? - Téged? Aztán mire lenne az, jó neked? - néztem rá. - Hát kitenném - simította meg a kezem - az ágyam fölé... - Rendben Ági, legyen. De nem most. Majd. És ne tedd az ágyad fölé! - Akkor a párnám alá... De lerajzol. Ígérje meg becsszóra! - vonta össze a szemöldökét - tényleg, így görbüljön meg... - mutatta fel tintától maszatos ujját - Addig úgy sem hagyom békén! - Jó, jó... Itt vannak a kréták. - Már nem is kell! - kiáltott vissza a folyosóról - Nem is a kréta kell! nap hátralevo része a szokott rutinnal telt. Vacsora után a társalgóban még kilencig mehetett a tévé. A fehér-fekete kép nagyokat villant a közelgo vihar miatt. Tízkor áramtalíntás, a lezárt villanyóra szekrény kulcsát eloírás szerint a bejárati kis üvegszekrényében helyeztem el. Éjfélig a sötét neveloi szoba gödrössé nyutt sezlonján hevertem, a rádióból könnyuzene szólt. - Még jó, hogy ez itt van - néztem a viharvert Szokolra - mert különben megölne az unalom! Épp a Rollig Angi-e ment. Van egy hangulat - túl az ablakon, súlyos förgeteget kavart a szél. Szakadt a novemberi hó. Elemlámpával a kézben léptem ki a hideg folyosóra. Eljött hát a mai utolsó feladat: ellenoriznem kell, hogy mindenki a helyén alszik-e, el kell zárnom az olajkályhákat, mert éjjelre úgy nem maradhat. Az elválasztó rácsról sem feledkezhetem el! Halvány fényben úszó átszellemült gyermekarcok. Nyugodt egyenletes szuszogás, itt ott elhaló motyogás meg-megzörreno sodronyok. A vaságyak gyógyító álmai... Mindenki aludt. Ágiék szobája a folyosó végén volt. Ott álltam az ajtó elott. A fene bánja azt a kályhát! - fordultam vissza - a lámpám már amúgy is kimerült. Nem mentem be. Féltem a kísértéstol. A túlfutött neveloiben halk zene. Demjén Rózsi: Angyallány... - Mire ez a sok angyal? - morogtam vetkozés közben. Messze még a karácsony... Hanyatt az ágyon, a mezítelen takaró alatt. Jó kinyújtózni! Jóleson lazulnak az inak, érzem izmaim súlyát, csupasz ágyékom lassú vérrel telik meg. Hosszú volt a nap... Körülöttem az ismeros bútorok sötét tömbjei, a kályha ablakszemének imbolygó fénye a plafonon. Surranó neszek. Álmos vagyok. Odakint holnapra minden beborít hó, majd... Illat. Lomha körökben gyuruz és elmerít az álom. Motozó ujjak. Huvös érintés a homlokomon. Esoillat. - Alszik? - Igeeen...- a kéz most a mezítelen vállamhoz ér. - Akkor lerajzol? - emelkedik fel a takaró - Megígérte, hogy... Magán nincs is pizsama! Azt mondta, hogy majd lerajzol - csúszik tovább - maga meztelen! Az ágyam mellett áll. Nem, már nem álmodom! Egy no... Az ágyamnál! Mezítláb, hálóköntösben, kezében a takarómmal. A homályban látni a testén a durva frottírköpenyt, az elovillanó fehér combokat. Biztosan ébren vagyok! Ági az. - Mit keresel itt - riadok a pokróc után - ilyenkor? Baj van? - Bocsánat, de megígérte, hogy... Nahát! - kuncogta - Mindig így alszik? Álmos vagyok. Egész nap talpaltam, elég volt a mai nap... Vagy már nem is! Hisz éjfél már biztosan elmúlt. Elfut a méreg. Aranyos ez a bakfis, de ez... Ez már nekem is sok! Zavar és még ki is nevet. Szemtelen. - Igen, mindig pontosan így alszom. Most mát tudod és mehetsz! - Rajzoljon le! Most. A törékeny test hirtelen elorehajol, egészen közel. Szoke hajzuhatag omlik, beborít a mézszínu sátor. Az arcomon érezem a leheletét. Tiszta, édes esoillat. A kályha lobogó tuzfénye a tágra nyílt zöld szemekben. - Hoztam papírt is... Nedves, félig nyílt ajkak a szám elott. Valahol a dac és mosoly között... Fürge kígyóujjak siklanak a mellemen. Ágyékomban feszül, tombol a vér. - És biztos... - a keskeny apró tenyér a lábam közé szorul - a nevelo bácsinak jó vastag a ceruzája! - Ági ezt nem... Folytat
tam volna, hogy nem, de a testem mást akart. A szánk összeért. O kezdte, vagy én? Nem tudom. Úgy volt, ahogy a régi filmeken: amikor a kép premier plan -ra vált: két száj közel, egészen közel. A dallam fokozódik, a hegeduk cresendoba csapnak át és a rendezo int... Látod a vászon: Ott az elso csók! Lükteto nyelvvel hatolt belém, két kézzel szorítva az arcom. Elfogyó lélegzet, forró szédülés. Perceknek tunt a pillanat mire magamhoz tértem. - Ezt hol tanultad? - A csókolózást? - nézett rám értetlenül. - Nem is gondoltam volna... - Zsuzsától tanultam - nevetett vissza - tetszik tudni... Tudod... O a fogadott tesóm. Testvérének fogadott! Vele szoktam. O egy fiútól tanulta, amikor még kint élt. - Ti csókolózni szoktatok? - döbbentem meg. - Miért? Nincs abban semmi rossz. Testvérek vagyunk! Rendes lány ám a Zsuzsa! Leállította a többieket, amikor az avatás volt. Az avatás ... Igen, errol mintha már hallottam volna! Az újaknak mindig elobb az avatáson kell átesniük. Megállj, a szádra ülök! - szól a szokásos fenyegetés - s olyankor a kicsi meghunyászkodva engedi a sorban elore a nagyobbakat. - Miért mit csináltak veled? - Két éve, amikor idekerültem, az elso éjszaka a többiek lefogtak. Mondták, ha kiáltok még rosszabb lesz. Lefogták a kezem, lábam, mozdulni sem tudtam. - És? Na mond már! - Nem lenne szabad! Mondták, ha bárkinek is elmondom, akkor nagy baj lesz... Az az avatás. Hát olyankor lefognak és rápucsítanak a számra. Egymás után. Valamennyien bugyi nélkül. Mindenki addig marad, ameddig jól esik neki. Elég undorító! Az újakkal mindig megcsinálják. A suniukkal kidörzsölik szám, ha nem nyalok elég mélyen. Nekem utána még egy hétig vörös is volt! Pedig Zsuzsa nem is hagyta végig... - Szóval a Zsuzsa a barátnod és megvéd téged? Jól van! Semmi baj... - Istenem, mennyire gyerek még! - nem mondom el senkinek. Zsuzsa... Igen, ismerem. Nagydarab, fejlett cigánylány. Az ágya a kályha mellett van. Igazi dromedár! O az, aki terelgetni szokta a kicsiket és akkor is rendet teremt, ha már a nevelo képtelen. Sokszor segített már nekem is. Tekintélye, szava van. Nem is gondoltam volna, hogy leszbikus! Igaz, az alkatából ítélve, egy felnott férfinek is beillene... Mi minden történhet itt éjjel, a jól lezárt ajtók mögött? - Akkor most rajzoljon le! - nyújtotta át a zsebébol az összegyurt papírlapot - hoztam színest is. Ölemben keménytáblás naplókönyv, rajta a papír. Az elemlámpa fényében készült a rajz. - Ó... - csücsörített - Még a mellem is látszani fog! Ugye szép mellem van? - húzta ki a derekát.. - Igen. Szép. Nem is szép. Gyönyöru! Ott ült elottem gyerekes büszkéséggel kidomborítva korán nyíló asszonyi bájait. A két cici, mint két tenyérbe simuló gyümölcs feszesen függtek a pelyhes hónalj felett. Derengo ívükön apró bimbók sötétlettek. - És az ott... - nyúlt a napló alá - az ott a nevelo bácsié? - Nem. Kölcsönbe van! Na ne mond már, hogy nem láttál még ilyet! - doltem hanyatt. Tetszett ez a bujálkodó ártatlankodás. - De már láttam. Ne gondolja ám, hogy olyan kis hülye vagyok! - És hol, mennyit láttál? - nevettem rá. - Képzelje... Képzeld itt. Itt az otthonban! Egyet. - Igen? Csupa lány között? Biztos, ezt hogy láttad? - Nem ezt. Ez nagyon nagy... Megfoghatom? - nyúlt a farkam felé - Olyan csontos... - Az nincs benne, de... - az apró kéz a mordályomra fonódott. Forrón lüktetve dagadt tovább, a bor szorosan hátrafeszült. - Ez egyre nagyobb és csupasz! - Csodálod? - nyögtem - Te! Mit muvelsz velem? - Nézni csak szabad? - nevetett rám - És... - simítottak tovább a huvös ujjak - megfogni is. Ezek a golyszik... Itt a zacskóban. - hajtotta le a fejét - olyan szorös mint az én puncim. Ilyen közelrol még tényleg nem... Néztem ot. Ahogy kedvesen, édesen felfedez. Úgy, ahogy csak egy kislány tud, aki még alig tizenhat és nem is olyan kicsi már... A vékony pici ujjak a locsöm körül: át sem értek. - Ági - rekedten, távolról szólt a hangom - Ági... - tartottam volna vissza. Veszélyes vidék ez, de felfedezo út tartott tovább. - Milyen sima a vége! Akár a szám - érintett meg az ajakival. Olyan bársonyos, mint... - Vigyázz - vontam odébb ölembol az aranyló hajzuhatagot. Az arca piros volt, orrcimpája kitágult az izgalomtól. A szája... A szája az ágaskodó hímvesszom végén formált szoros o betut! Most lejjebb nyelte. Egész mélyen. Aztán ki megint. Fogak karcoltak a makkom körül, aztán a szájpadlás simasága. Újra a pici harapások... Nem bírtam tovább! Felordítottam. Hosszú, messze spricceno sugárban tört ki az ondó. Le egészen a torkáig. Lassan, foltokban tért vissza a világ. Ági ott állt elottem, szája elé kapta köntöse ujját: - Ez mi volt? Fájt? Szólaljon már meg! Magamhoz tértem. - Nem... Élveztem. Elélveztem. Csodálatos vagy... - Azt hittem, hogy... Vér - egy apró csepp gördült le az állán - azt hittem, de olyan furcsa, más íze volt. - Ez ondó, geci, sperma... Ahogy akarod. - Igen tanultuk. - Ági, Te még nem voltál senkivel, faszt se láttál még soha. Nem baj, hogy mást mondtál, aranyos vagy! - Ez nem igaz! - tört rám - Már dugtam is! - Dugtál? Aztán kivel? - Azt nem mondhatom meg! De igen is dugtam már. Egyszer. És nagyon-nagyot... Olyan nagyot dugtam, hogy azután még ülni sem bírtam! - Akkorát, hogy utána még ülni sem tudtál?! Mégis hol - vontam fel a szemöldököm - hol dugtál te olyan nagyot ? - Itt - perdült meg dühösen - igen, itt! Lehajolt, arcom elé tolva a fenekét. - Itt dugott meg - húzta szét a gerezdeket - itt dugta meg a seggemen a lyukat! A rózsaszín gyuru, akár egy pici dacos kis száj, csücsörített. Még szor sem nott körülötte. - Halkabban... Ne olyan hangosan - vontam magamhoz - még felvered a házat! És ki volt az az állat, aki ezt csinálta veled?! - Az igazgató úr - szipogta - o volt! Még jó, hogy nem csinált nekem gyereket... - Gyere, és ne sírj! Kedves - fordítottam felém - kis butám... Nézz rám! Ez nem az a dugás... Ettol soha nem lehet gyereked. - Neem - zokogta - nem, az? De akkor... Behívott az igazgatói szobába, hogy öntözzem meg a vi... Aztán fogdosott. A szoknyám alatt eltépte a bugyim, meg az ujjával belém nyúlt. Valami büdös krémmel vájkált és azt mondta, hogy ettol még jobb lesz. És én hagytam, mert féltem. Azután be kellet hajolnom az asztal fölé... O meg hátulról gyömökszölt. Dugott. És fájt! Pedig neki olyan pici, kukacos fütyije volt. Alig tudta betenni. De így is fájt. És aztán mondta, hogy ha beszélek, elvitet, ahonnan még senki nem jött vissza és... Ne mondja azt nekem, hogy buta vagyok! - Ági te nem vagy buta! Te egyszeruen tizenhat éves vagy és még senki sem beszélt neked ezekrol a dolgokról. Apró sós csókokkal szárítottam a könnytol maszatos gyermekarcot. - Most már tényleg ne sírj! Köztünk marad. És az is, ami ma éjjel történt. Menj - nyitottam meg az ajtót - már hajnalodik. Mindjárt itt az ébreszto... Nehéz volt elküldenem. ásnap kialvatlan fejjel, alig vártam hogy dél legyen és leadhassam az ügyeletet. Ágit csak egy pillanatra láttam. Csak nem bántottam meg? Zsuzsával sugdolóztak a hálóterem küszöbén, s amikor észrevettek, sietve, kuncogva húzódtak beljebb. Rosszul esett. A váltás helyett egy üzenet várt. Az igazgató hívatott. Baj van! Ott toporogtam a széles íróasztal elott. Ez asztal lehetett az? - Kedves fiatal kolléga úr - villant rám a fémkeretes szemüveg - azért hívattam, mert adódtak bizonyos problémák... Hideg futott át a hátamon! Csak nem tud róla? Ági árult el? Vagy meglátott valaki? Nekem akkor annyi, ez bizonyos! - Nagyon sápadt és karikás a szeme. Volt valami probléma az éjjeli muszakkal? Kérni szeretném... Baj van? - villant meg a szemüveg. - Nem - rezdült a térdem - nem semmi. Semmi probléma. Megúsztam. Nem tud ez szart sem! Ez a perverz állat. - Mert arra szerettem volna megkérni, hogy ma éjjel maradjon bent. Margitkának családi okok miatt haza kellene mennie és tudja... Kér egy cigarettát? - nyúlt felém a doboz - tuz? - Köszönöm... - nem tud semmit. Megúsztam! - Szóval Margitka általam kéri, hogy ma éjjel helyettesítse. Elég csak este, takarodókor bejönnie. Addig még marad. Tudja, megígértem, hogy elviszem kocsival. Elobb én sem érek rá... Megköszönném, ha ma éjjelre cserélne vele! - Természetesen... De azért haza szólnék telefonon. - Kérem, tessék! Megkönnyebbülten húztam be magam mögött az iroda ajtaját. Az idot a városbeli csámborgással töltöttem el. Latyakos utcák, megfakult árcédulás kirakatok. Álmos, alföldi kisváros. Nyolc körül beültem a vasútállomás restiébe - két lángos és egy sör elég vacsorának, aztán az otthon felé vettem az irányt, hogy takarodóra odaérjek. Margitka már a küszöbön várt. - Minden gyerek ágyban, villany kikapcsolva - nyújtotta át a kulcsokat - majd a rácsot zárja le. Köszönöm hogy bejött! Ja! És az elemlámpa kimerült. Az ablak párkányon majd talál két rúdelemet. Tegye be - kacsintott hamiskásan. - Rendben Margitka. Beteszem, ahogy kívánja! - adtam a jópofit. Akkor sem basználak meg, ha fizetnél érte! -gondoltam. - Jaj maga kis rafinált! - legyintett meg a sáljával - Már itt is az igazgató kartárs! - intett a fékezo Lada után. - Még egyszer köszike! Még hogy Köszike ! Idétlenül hangzott ez a szó, a ragyás képu negyvenes vénlány szájából. ulcsokkal a kézben botorkáltam a sötét folyosón végig, a nevelo szoba ajtaja felé. Ismeros meleg fogadott. Margit mielott elment behúzta függönyöket, az orromig sem láttam. Nem tudok ilyen sötétben aludni, léptem az ablak felé. Egy kéz nehezedett a vállamra. - Margit! Már vártalak. A hang, mint egy mélyhegedu. Noi hang. Zsuzsa lesz az. - Megvárattál és ezt nem szeretem - csúszott lejjebb a nagy meleg tenyér - és még csak le sem vetkoztél! Kaján öröm futott át: na, ez most jól pofára jött! A lélegzetem is visszafojtottam, hogy el ne nevessem magam. Én tudom, hogy ki, de o Margitnak hisz! Semmit sem lát ebben a vaksötétben. Ej, ej a Margitka! Ki hinné? Egyem azt a fapapucsos szorös lábát! Némán toltam odébb a vaskos karokat és gyorsan vetkozni kezdtem. - Olyan sötét van itt - búgta a hang - akár a punámban. Arra vár, hogy kinyald te mocsok! Az ágyrugók megnyögtek a ránehezedo súly alatt. - Hallgatsz? Itt fekszem és már szét is tettem neked. Ki kell, hogy nyald. Büntetésbol! Jössz-e már? Mi ez - matatott a kéz a csípom felé - a dezodor rajtad? Adsz majd belole? Igyekeztem kitérni a tapogatózó karok elol. Meztelen voltam, s ha a himbámra rátapint, akkor vége az én kis gonosz játékomnak. - Szóval, kuka vagy. Nem is szólsz a te Zsuzsannádhoz. Ezért, most külön bunhodni fogsz! A tömeg megmozdult. Eros combok ollózták át a csípom. Hajamba markolva tolt bozontos öle felé. - Azelott a fapapucsoddal vertél, most pedig a picsám nyalod. Mert egy perverz állat vagy! Nem igaz? - szorította a fejem a lába közé. A hatalmas vulva a számra tapadt. Mozdulni sem bírtam. A szeméremcsont az orrom törte, az ágy ütemesen hullámzott a föl-lejáró csípo alatt. - Úgy... Elo azzal lapcsos nyelveddel! Tessék kényeztetni a kis tanítványodat! Az ajkak sikamlós lebernyege a számhoz dörzsölodött. Seggének hatalmas gömbjeit marokra szorítva toltam feljebb, s jutottam végre levegohöz. Aztán neki láttam: a nyelvemmel. Hosszan nyaltam végig pinájának fodrain, aztán ajkam közé szorítva húztam kijjebb a kéjtol duzzadó klitoriszt. - Ó baszd meg! Annyira meg tudod árasztani a punám... Jaj a peckem! Ez az... Mingyáá élvezek! Az ágy egyre hevesebben rezgett. Bevetettem minden nyelvérzékem! Az rugók már a végét járták... - Margit! Margííít! Te ááállat... - a csípo ívbe emelkedett - Abba ne hagyd te dög! A kéjtol megfeszült test egyensúlyt keresett. Karjait szét, a lábát a magasba dobta. Ott terpesztett elottem a nagy pinabarlang, forrón és nedvesen. A farkamra zuhant vissza. Egy pillanatra megrezzent. De csak egy pillanatra. - Ó...! Hát itt van az elemlámpád is? No baszd belém! Úgy lökodjél csak! Beljebb! Berámoltam neki. Embertelenül! A hüvelye úgy siklott a farkamra mint forró, minden elnyelo torok. - Jaj! Ó... Érzem hogy jön... Margit te mocsok! Basszál! Tövig basszál! Élvezek... Beléfeszültem. Fel a köldökéig! Mint a láva árasztott el, tökömön csordult a pina nedv. A botomat szoros gyuru zárta körül. A dorong végén éreztem a fuldokló méhszájat. - Bassz!..Bassz!...Bassz! - zihálta. Két kézzel markolta a seggem, lábaival átkulcsolt. Tudtam, hogy közel van és már nincs az eszénél. Én sem! Mozdulataink gépiesek lettek, az ösztön irányított. Az Osösztön! A pina csattogva, cupogva vált le a rudamról é
s nyelt be megint. Újra és újra! A zacskóm a farkam tövére feszült. - Élvezek. Él-ve-zek... ÉLVEZEK! - Hatalmas kiáltásban tört ki - ITT VAN!!!! Elszállt. Az utolsó pillanatban rántottam ki a picsájából a farkam. Az arca felé lottem tovább... - Ez a tiéd! - ordítottam. Suru nehéz cseppekben tört fel a geci zápor! Azt hiszem, elájultunk az élvezettol. - Tényleg oltári egy faszod van... - vont oda hatalmas melleihez. - Mikor jöttél rá, hogy nem Margit az? - lepodtem meg. - Csak nem gondolod, hogy összekeverek egy faszt, egy elemlámpával? - mellei rázkódtak a nevetéstol - Azért ennyire nem vagyok kezdo! - Hát nem vagy kezdo - ráztam meg a fejem - egyáltalán nem vagy az. - Ági mondta, hogy jó nagy faszod van. Igazat mondott. És - markolta meg ernyedten lógó pöcsöm - és itt a jó faszban elég nagy a hiány. - Megértem - vigyorodtam el - no várj, mutatok valamit! - Majd én neked, tanító bácsi - tápászkodott fel - csak lemosom magamról a gecit. Ági már biztos felmelegítette nekem a vizet. Kibaszottul beterítettél! Egyébként kurvára úgy nyalsz, mint a Margit nena - nézett vissza az ajtóból - majdnem be is csaptál. - Rondán beszélsz Zsuzsa! - De jól szopok! - hangzott a folyosóról. - Már meleg a víz! - kukkantott be Ági - Behozzam? - Gondolom azaz, édes kis picsád is - fordult vissza Zsuzsa - várj segítek. Lépett vissza kezében egyensúlyozva nagy fehér zománcos lavórral - Gondolhattam volna, hogy itt ujjazod magad az ajtó elott. - Háát... - pirult el Ágnes - nem lehetett megállni! Meg aztán, a nevelo bácsinak is tartozom. - Miért tartoznál Te nekem? - A rajzért. Különben még oda sem adta! - Tényleg! Várj - néztem körül - azonnal megkeresem! Biztos, az ágy mögé csúszott. Még jó, hogy mondtad - hajoltam le - ha az igazgató bácsitok találja meg... - Az egy löttyedt faszú buzi - nevetett öblösen Zsuzsa - ezt is ritkán használjuk arra, amire kell! - gyújtott meg egy gyertyát az ablakpárkányon. Pláne, ha Margit is itt van! - tette hozzá. - Szóval még mindig tartozik - kuncogott Ági - ezzel itt, ni! A virgonc kis ujjak csiklandozták combjaim duzzadó közét és megállapodtak hímtagomon. - Csak nem fáradt el a kisfiú? - lötykölte magát Zsuzsa - Te Ági, fürdessük meg! - Az, biztos jó lesz! Gyere, nevelo bácsi - fogott kézen - nem kell félni a néniktol! - Itt a lavoáár - kuncogott Zsuzsa - tessen beléállni! Mindig szerettem volna megnézni, hogy milyen. Az öcsémet fürdettem már sokszor... De egy nagy fiúé, az egészen más! - csikorgott a vízzel teli edény a kövezeten - Basznak, vagy pisálnak, de hamar elrakják az egészet. Nem hagyják rendesen megnézni soha... - A szonyegre húzd, mert kireped az alja - szólt oda Ági. Még mindig fogta kezem. Szorosan, átkulcsolt ujjakkal, mint a szerelmesek. lavórba állítottak, lánykezek motoztak végig... Alaposan szemügyre vették, megtapogatták minden porcikámat. - Mennyi szor van rajtad! - biggyesztette a száját Ági - még a melleden is. - Még jó, hogy nekünk nem ilyen! - súgta oda Zsuzsának. Tetszett ez a kamaszos, gyerekes sürgölodés! Kicsit úgy éreztem magam, mint a biológia óra után ott felejtett szemlélteto eszköz. Egy szegletem sem maradt felfedezetlen! Most a fügéim kerültek sorra...Gyengéden cicáztak, tenyerükben méregették a here zacskóban függo golyókat. A makkról hátrahúzták a bársonyos bort. Eszem ágában sem volt tiltakozni. Valahogy ez az egész kívül esett mindenen: morálon, idon... Egyszeri volt és ma már tudom, megismételhetetlen. - Áll a baba áll - öntözte Zsuzsa a farkamra a vizet - no nézd csak a kis bátor! Már emelgeti a fejit! No kapsz egy puszit, Csipkerózsika... Egy puszit csippentett az éledo fütykös lógó végére. Aztán bekapta az egészet. A hajába kellet markolnom, hogy fel ne boruljak lavórral. Éreztem, hogy lábam közt kezd dagadni a prosztatám. Istenien oboázott. - Fe Ági! Biftos nem fróbáltál még ilyet! - Vedd ki a faszt a szádból, ha hozzám szólsz! - rázkódott a nevetéstol a szoke hajzuhatag. - Csak azt akartam - tolta el Zsuzsa csípom - mondani, hogy fura, amikor egy ilyen bájdorong a szádban keményedik be. - Várj én is kipróbálom! - kuporodott elém Ági - Ef nem igafság! - nyelte el a pici száj a hatalmassá lett locsöt - Ef már femény..! - No, ha úgy van - húzott Zsuzsa az ágyhoz - akkor most... - Hát lányok - jött meg a hangom rekedten - a farkam az már biztosan tiszta! - Akkor most - emelte fel az ujját Zsuzsa - itt az ideje, hogy bevessük! - Mit akarsz? - kapott Zsuzsa Ágitól egy puszit a nagy barna mellbimbójára - a Te kis tesódtól? - Azt, Ági hugi, hogy felavassuk a gyerekcsinálós lyukadat! Nem kis seggedét, azt már ismerjük, hanem a rendeset. Az elülsot, a kenoset! Nevelo bá most ide térdel, Ágika meg ide fekszik. Így ni! - De elobb még nyalunk neked! - lökte Ágit hanyatt az ágyra, mint egy hajas babát. A fülemnél fogva húzta a fejem Ági ágyékához a szigorú tanító néni. Az aranyló kunkor pihékkel körbenott szemérmesen rejtozo lyukhoz. A pici ajkak két szorosan záródó szemérmes rózsaszín kagylóhéj. - No, no! Nem önzosködünk! Én vagyok a kedves novérke, nekem is kell a hely! - döccent mellém Zsuzsa. Én Margit nenától tanultam nyalni, a tisztelt úr meg tudjisten kitol, de jól csinálja. Mindketten jól csináljuk. Húgocskám, Te csak lesd a plafont, aztán úgy is a szádra ülök! Ketten nyaltunk egyszerre. Alig fértünk fejünkkel a szukre szabott kis árok felett. Ági elobb csak kuncogott... Én a klitoriszt vettem célba, Zsuzsa ajkakon munkálkodott szorgalmasan. A szapora nyelvcsapások megtették a magukét: a kuncogás sóhajokba ment át, apró önkéntelen csípo rándulásokba. A nyálunk keveredett a szuz punci rétillatával. - Most már nagyon fickándozik, most már jó lesz - vezényelt Zsuzsa - elo azzal a fasszal! Avatott kézzel ragadott meg a szebbik végemnél fogva. - No, egy jóéjszakát puszi! - nyalta meg a végén a pici hasadékot - most pedig villanyoltás! A bájrúd duzzadó fejét Ági puncijához illesztette, finoman fel, lehúzta a kéjtol nedves nyílás premén. Fel-le... Olyan édes volt, mintha mézes köcsögbe mártogatta volna! - Ne engem nézz! - szólt rám - Hanem ot! Neki fogod elvenni a szüzességét - tolt vissza Ágihoz. Ági... Vágytól kitágult pupillák, remego orrcimpák. Piruló arc, verdeso cicik csodája a két vörös málnaszem. Mellbimbók. A számba vettem. Az íze is olyan volt. Matató ujjak a feszülo dióim között. Szorosan nyomódó tenyér, hátul, a zacskóm mögött. - Most engedem. - súgta Zsuzsa - most lökodj nagyot! Elengedett. A nyomástól megszabadult erek megteltek, majd szétvetett a bezúduló friss vér. Ágnes teste ívben feszült, hosszú combjaival átölelt. Akkor belevágtam. A gerincemen éreztem összekoccanó sarkát, körmeit a vállamon. Csak egy pici vér volt semmi több. Lassú, gyengéd mozdulatokkal kezdem. A hullámzás nott, a sóhajok sikollyá nottek. Egészen magára húzott. Fel és lejtette medencéjével az ágyékom, hatalmas erovel szivattyúzta a locsöm hosszát. - Ugye micsoda szufla van ebben a törékeny lányban - nézett rám Zsuzsa, majd Ági fülébe súgta: Élvezz csak kedves és most anyuci is jön. Ági szája fölé kuporodott. - Tudod - fordult szembe velem Zsuzsa - a mostani neveloapám a téeszben csinálja ugyanezt... Sokszor láttam már fedeztetést. Mindig tanul valami újat az emberlánya... A lófasz azért sokkal nagyobb! - tette hozzá hamiskásan. A vaskos combok szétnyíltak elottem. A széles, barna csípo lassú köröket írt. - Fúúú - hunyta le a szemét - a baszás sem rossz, de a nyalás az igazi! Az öle kitágult, a fekete szor között vörösen türemkedtek elo a szeméremajkak. Az ujjnyi csikló épp Ági nyelvéhez ért. - Hogy lefetyel az édes! - Sóhajtotta. Te! - fordult hozzám - Te... El ne menj! Ági punija mint egy eleven marok szorította a farkam, s ahogy ringott, minden kis belso eret, bordát, éreztem pattanásig feszülo bunkóm körül. Közel voltam, nagyon közel... - Ó! Nagy ég! Ez most... Ááá! Most nagyon... Bele ne engedd neki! - nyílt rám a nagy barna szem - akkor inkább: ide! Cuppanva, lomhán bukott elore, két hatalmas mellét tenyerével összefogva, eloránduló farkam körül. - Ne - tiltakozott Ágnes - ne! Már majdnem jó volt! Mit csináltok? - Gyere és nézd! - hajolt vissza Zsuzsa - itt a dudám között. Mindjárt elojön neki! A nagy, telt keblek szorosan fogták a rudat. Egészen betakart. Lassan mozgatni kezdtem a hatalmas dinnyék között. Mint egy egyderekú vörös kalapos gonosz törpe, amelyik elbújik, de elojön megint. - A szorös zacskód csikizi a pocakom! - rázkódott alattam a nagy has. Ági! Segíts neki! Segített. Terpeszben állt fölém. Nyelvemmel kutatni kezdtem a lucskos hasítékot. Hirtelen elore hajolt, keskeny tenyere fenekem vágatán siklott végig. Egy vékony fürge ujj az ánuszomra szorult. Benyomta. Épp elérte a prosztatát... Mintha áram ütött volna meg! Felegyenesedetem, de elsötétült a világ. Szédülten zuhant rám az ágy. - Nézd! - kerekedtek el a lányszemek - ezt nézd! Hogy fröcsköli... - Ki hinné, hogy ennyi volt még benne? Igazi geci puttony! - Az íze is más - gyujtötte össze a pici nyelv a lehullott fehér cseppeket - mint tegnap volt. A másik cicid végére is kapsz egy puszit! - Hajolt Ági a nagy sötétudvarú bimbó fölé. Az ágy lába kitört hármunk súlya alatt. A lányok egymással foglalkoztak. Kuncogás, nyögdécselés és sóhajok. Kicsit már zavart. Az ablakhoz léptem. A gyertya fényéhez tartottam az órám: gyorsan telik az éjszaka... Zúgott a fejem, a térdem remegett. Szinte semmit sem aludtam az eltelt huszonnégy órában! Az ablaknál álló afrik szagú fotelba zöttyentem le. Álomba zuhantam. Nem tudom, meddig tarthatott. Csupasz combomra valami forróság hullt. Az ébresztett fel. Az ablakban gyertya még világított, olvadt cseppjei a párkányról apró erekben folytak tovább. Az ablakon túl már szürkült. Vasárnap van, ilyenkor késobb van az ébreszto. Még néhány óra addig. A megrokkant ágyon a két lány aludt. Mezítelen combokkal összefonódva, csupasz szemérmükkel a gyurt lepedo felett. Csapzott fekete és szoke hajuk összekuszálódott, mellük egybeért. Vigyázva, hogy zajt ne üssek, papírért és ceruzáért nyúltam. A látvány annyira szép volt! Nem hagyhattam elveszni... Margit kezébol kihullott a villámzáras mubor neszeszer. Mindannyian az igazak álmát aludtuk. O talált ránk.


Tetszett ez a szex történet? A véleményed számít!
Tetszik (13)        Nem tetszik (4)



Szólj hozzá a chaten, ha beszégetni szeretnél a történetekről!

Szólj hozzá!


Neved:

Hozzászólás:

Írd be a képen látható számot:





2016-10-20 01:52:30
Viv
Bá... Julianna nev otth?

2016-11-04 19:06:38
Szalacsi Sándor Gábor
Hat nagyon jó


Ezt a szex történetet 38634 X olvasták el.