Féltékenység 2

Beküldő:Maccccc


Eddig Edina volt ez a valaki, ez a kissé műveletlen, de jó szívű leányzó.
- Azt hittem, hogy tudom, mi a szerelem, de csak most jöttem rá, hogy amit irántad érzek, az sokkal több, mint amit annak hittem. - ironikusan hangzott egy volt prosti szájából, ugyanakkor tisztában voltam a lány érzéseivel. Minden mozdulata, pillantása a szeretetéről árulkodott.
- Nekem is bizsereg tőled minden testrészem, mióta megismertelek.
- Tudod, volt az a srác a középiskolában. - kezdett valamilyen történetbe, de itt a szájára tettem a kezem és félbeszakítottam.
- Kérhetem tőled, hogy ne beszélj ezekről a dolgokról, mert féltékeny vagyok mindenkire? - mosolyogtam rá, és legbelül tényleg nagyon rosszul esett, ha a lány a múltjának ezen részéről mesélt.
- Viki rám nevetett, de el is hallgatott. Szerintem nem értette, mi okozza nálam a féltékenységet, de a kérésemhez híven, a továbbiakban nem adott okot a rossz érzéseknek. A tudatom felfogta, hogy nincs mire önzőnek lennem, mert a lány egyértelműen kifejezte a hozzám való maradéktalan ragaszkodását, mégis bántott, hogy Vikihez másnak is köze lehetett. Nem mintha nekem nem lett volna korábban barátnőm, de ez a párhuzam a ködös gondolkodásomban akkor és ott fel sem vetődött.
Egy irodaépület kovácsoltvas kerítése mellett haladtunk el. Viki játékosan felmászott a beton alapzatra és a kezemet fogva egyensúlyozott a keskeny párkányon. Nevetett, és a csilingelő hangja csábító fűszer volt a lelkemnek. Az enyhén lejtős utca miatt a párkány egyre magasabb lett, míg a lány csípője a fejemmel egy magasságba nem került. Körülnéztem. Az utcában semmi mozgás, gyakorlatilag hosszabb távon még lakóházak sincsenek, csak a csend és a hevesen dobogó szívem, ami arra kényszerített, hogy Vikit megérintsem, hogy valami olyat kapjak tőle, amit egész héten Edina előtt nem lehetett.
Viki le akart ugrani, de nem engedtem, szorosan elé álltam, a kezét pedig elengedtem, meg kellett kapaszkodnia a kerítésben. Ösztönösen megérezte, hogy valaminek történnie kell. Bíztatóan nézett a szemembe, és mosolyogva tűrte, hogy a szoknya alatt a lábain felcsúsztassam a kezem és lehúzzam a bugyiját. Pimasz vigyorral az arcán lépett ki belőle. Tudtam, hogy nincs mitől tartanom, mégis a sürgető vágyaim ellenére lassan emeltem a magasba a vékony virágmintás anyagot, hogy a lábait végigpuszilgassam. A kedvesem, mintha tudta volna, miért itt kezdtem ki vele, egyik lábát oldalra emelve beakasztotta a cipősarkát a kerítésbe és félkézzel a szoknyát tartva felkínálta meztelen ölét.
Megfeledkezve minden óvatosságról, szenvedélyesen nyújtottam a nyelvem a punci kellemesen puha és hívogató résébe. Még láttam, hogy Viki lecsukja a szemeit és átadja magár az érzésnek, aztán a látványtól megrészegülve még mohóbban fúrtam magam a kedvesem ágyékába, hogy a hüvelybemenetet is elérjem. Édes nyögés és ringatózó csípő kísérte a hevességemet.
Viki majdnem leesett a kerítésről az extázis pillanatában, úgy kellett elkapnom. A nevetés és az orgazmus minden erőt kivett a lányból, a vállamra támaszkodva kapaszkodott belém, míg fel nem ült a párkányra. Csak idő kérdése volt, hogy szusszanjon egyet, és utána olyan édes csókot leheljen a kiszáradt ajkával, amit még életemben nem kaptam a puncija nedvétől áztatott arcomra.
- Már annyira kívántam, hogy hozzám érj! - suttogta az arcomat puszilgatva, közben meg serényen ügyködött, hogy kiszabadítsa a hely szűkében szenvedő péniszem.
- Ne is mond, megveszek a testedért, csak Edina ne lenne... - sóhajtottam kinyomva a csípőm, hogy érezze milyen kemény a kezei között ficánkoló farkam.
- Ne törődj már vele, élvezné, ha látná hogy szeretkezel velem!
- Ezt honnan veszed? - lepődtem meg az iménti mondatán.
- Naiv vagy! Igaz, hogy vigyáz rám, de imádja a szexet, és még örülne is, ha jelen lehet... Emlékszel, amikor első este átvonult a szobán? Szerintem majd meg ölte a sárga irigység. - lihegte a farkamat egyre szaporábban verve.
- Csak arra emlékszem, milyen megvetően nézett, és nem akarom magam még egyszer kitenni ennek. Örülök, hogy már szóba áll velem és legalább már gecinek szólít. - ellenkeztem nevetve.
- Ne haragudj rá, ő ilyen! De egyre jobban kedvel téged. Ha visszamegyünk, simogasd meg a meztelen fenekét vagy a mellét, meglátod, hogy nem fog tiltakozni. - nevetett Viki a szemembe.
- Persze, hogy tőled is kapjak, ne csak tőle! - vettem tréfára a szavait.
- Ok, adok a farkadra egy puszit, ha megteszed! - ígérte egy fülembe suttogó hang, amitől meghűlt az ereimben a vér.
Viki leszállt a kerítésről, felhúzta a derekára a szoknyáját és kihívó csókkal igyekezett a szexre irányítani a figyelmemet. Nagyot fújva markoltam a két gömbölyű fenekébe, hogy közelebb húzzam.
- Csináljuk azt, amit annyira szeretnél, de még mindig nem volt rá alkalmad! - pördült meg, hogy a farkamhoz dörgölőzzön kerekded fenekével, és fel alá szánkázva kéjes pillanatokat szerezzen. Még azt is megtette, hogy ráhajolt a párkányra és szétvetette a lábait, hogy közéjük nyúlva beigazíthassa a farkam az ánusához. Ritka csábító volt az ajánlat, és megható volt a lány igyekezete, hogy viszonozza a tőlem kapott örömet. Magamhoz is emeltem, hogy a melleit simogatva nekifeszülhessek a száraz ánusának, de eszembe sem volt belé hatolni így, előkészítés nélkül, szenvedést okozva a kedvesemnek.
- Mondtam már, hogy kibaszottul fel tudsz izgatni? - búgtam a fülébe, és hihetetlenül élveztem a makkomat fogva tartó ánus okozta feszülést. Éreztem, hogy ez az ismeretlen helyzet egyre erősebb ingerekkel taszít a magömlés felé.
- Teszek róla, hogy ha így nem, akkor máshogyan, de jó legyen neked! - fordította csókra az ajkait.
- Mindjárt elélvezek, ez a póz annyira felizgat!
- Élvezz csak, érezni akarlak! - tolatott határozottan a farkamra, és ettől a plusz kis ingertől megkaptam az utolsó lökést, hogy a végbél záróizomzata közé pumpáljam a spermámat. Persze a makkom nem ment beljebb egy centit sem, de maga a helyzet és az élvezés így is mámorító érzésekkel töltött el. Viki még várt egy kicsit, mielőtt szembe fordult volna velem, majd megmarkolta a farkamat és lágyan húzogatva a szemembe nézett.
- Nem vagy csalódott, hogy megint nem voltál bennem? - kérdezte bánatosan, mintha neki fájna, hogy nem azt kaptam, amit akartam.
- Tökéletesen meg vagyok veled elégedve, a legnagyszerűbb lány vagy, akit valaha is ismertem. - válaszoltam komolyan, mert éreztem, hogy ez a válasz most nagyon fontos lehet.


Néma csendben, de boldogan sétáltunk visszafelé Vikivel, akinek kezdte feltörni a lábát a cipője. Le akarta venni, hogy mezítláb lépkedjen, de a lovagias énem mást mondott, a lányt a nyakamba ültettem, úgy vittem hazafelé. Viki először tiltakozott, hogy érzi a combjai belső felém folyni a spermámat, de hajthatatlan voltam és addig nem nyugodtam, míg a szoknya felemelése után a húsos combok közé nem férkőztem és felemeltem. Fogtam a bokáját és úgy lépkedtem, lassan, élvezve a vállaimra nehezedő édes terhet.
- Nem vagyok nehéz? - kérdezte a lány pár háztömb után.
- Egyáltalán nem, élvezem, hogy a nyakamban ülsz!
- Olyan kedves vagy, nem is értem, mit eszel rajtam... - gondolkodott hangosan.
- Majd ha leteszlek, megérzed! Olyan jó lenne végre normálisan együtt lenni!
- Mondtam már, hogy Edus miatt ne fájjon a fejed. Ha komolyabbra fordul a dolog, magától elmegy.
- Azt remélem is, már vártam, hogy hátha szólsz neki. - vezettem rá a lányt az érzéseimre.
- Nem szólok, mert tudom, milyen, és én nem is vagyok szégyenlős előtte. - kacarászott a fejem felett.
- De én igen! - füstölögtem egy picit magamban.
- Mint nő, nem tetszik neked? - kérdezte a lány pajkos kíváncsisággal.
- Nem is tudom, csúnyácska szegény, mi több, első ránézésre ijesztő. Mondjuk a teste az szuper. Már egészen megszoktam az arcát, és a rondasága ellenére van benne valami szimpatikus. Normális frizurával lehet, hogy sokkal jobban nézhetne ki.
- Na, akkor tetszik neked annyira, hogy megfogdosd, hátha hamarabb barátkozik? - a kérdést valami érdekes hanghordozással tette fel, mintha szándékosan akarná, hogy Edinát taperoljam le.
- Nem akarom! Látod, mennyire türelmesen bánok vele. Igyekszem nem komolyan venni a sértegetéseit. Nem hiányzik, hogy még jobban megharagudjon. - zártam le a témát határozottan.


A lakásba érve Edinát a Viki ágyán találtuk. Tv-t nézett, béka módjára elterpeszkedve, kiélvezve a puha ágy selymes puhaságát. A karjai a feje alá fordítva, csak a szemével követte az érkezésemet. Viki az imént a konyhában a kezembe nyomott egy Balaton szeletet, hogy vigyem be a fekete lánynak. Észre sem vettem, hogy mezítláb mögém lépett, és amikor Edina fölé hajoltam, nagyot lökött rajtam, hogy a lányra estem. De ennyivel nem elégedett meg, hangos nevetéssel vetette magát rám, hogy fel ne álljak, kénytelen- kelletlen ott maradtam a feketeség nyakába lihegve, testemmel a lány mellei felett, csak annyira tartva magam a kezeimen, hogy ne okozzak fájdalmat. A csaj meglepődött, mindketten ijedten néztünk farkasszemet.
- Barátkozzatok már össze! - noszogatott Viki a hátamon, és a fejemet próbálta a lány felé nyomni.
- Én nem haragszok! - keresett Edus kibúvót.
- Akkor lássak két puszit, hogy el is higgyem! - türelmetlenkedett Viki, aki mindenáron el akart érni valami előrelépést, hát nem engedett, én pedig igazat adtam neki, talán ez a két ártatlan puszi megtöri végre a jeget. Edina forgatta a szemeit, hol Vikire, hol rám nézve, mire nagy sokára közelebb hajtotta a fejét, és megadta magát a barátnője unszolásának.
Nem is volt olyan rettenetes. Fiatal, feszes bőre ruganyosan simult a képemhez.
Mire leszálltam a lányról, már mindhárman nevettünk az egészen. Nem is tűnt fel, hogy addig a pontig sosem láttam a fekete lányt nevetni. Széles, csontos arca és afrikai típusú orra ellenére egészen aranyos lett a mosolya. Persze fő az óvatosság, továbbra is tartottam a távolságot, mert varázsütésre azért nem szoktak a dolgok megváltozni.
Fél órával később már megint egymás mellett hátradőlve támasztottuk az ágy mögötti falat és bámultuk a kezdődő Emanuelle sorozat akárhányadik részét. Viki alattomosan elterpeszkedett, hogy minél közelebb kelljen a másik lányhoz helyezkednem, és nem volt elég a szép főhős imitált szexjeleneteire izgulni, még nagyon csendesen simogatta is a mellkasom, és sugdosott a fülembe.
- Most fogd meg a cicijét!
Kényszerűen átnéztem Edusra, aki mereven bámulta a képernyőt, ahol éppen két nő csókolózott nagy- nagy beleéléssel. A lány combjai keresztbe téve össze voltak szorítva, mintha ettől várná, hogy a puncijában kellemes érzések szabaduljanak fel. Izgatott volt, ez látszott rajta, és persze én is izgatott voltam, mert engem sem hagyott hidegen a két nő erotikus kapcsolata. Csak reméltem, hogy a szűk nadrágban nem látszik nagyon a merevedésem. Edina látszólag észre sem vette, de Viktória mindig egy kicsit lejjebb és lejjebb simogatva csigalassúsággal közeledett a péniszem felé. Néha meg kellett fognom a kezét, hogy ne merészkedjen messzire.
- Fogd már meg a mellét! - búgta megint egy erotikus hang a fülembe.
Ismét oldalra néztem. Edina piros babydollja félrecsúszva láttatta a bal mellét a tv fényénél, épphogy csak a bimbó nem látszott ki a selyem mögül. Csillogó, sötét bőre tényleg vonzólag hatott a kezemre, el tudtam képzelni, milyen lenne megérinteni, de nem tehettem meg. A nő megérezte, hogy nézem, és belefúrta a szemét az enyémbe. Azt hittem, letorkoll, vagy a szokásához híven trágár szavakkal illet, de most kivételesen elmosolyodott, és visszaigazította a melleit a selyem kihívó takarásába.
Viki kihasználta a figyelmetlenségem, és a fejét a hasamra hajtotta. A dús, fekete sörénye elterült a mellkasomon, és éreztem, hogy egy kéz simít végig a farkamon. Pillanatok alatt történt minden. Csak az egyik kezemmel tudtam oda nyúlni, de azt a lány keze megállította, a másikkal meg már húzta is le a sliccem, hogy benyúljon és a farkam kiszabadítsa. Ijedten kértem, hogy ne tegye, de hajthatatlan volt. Még pár erőtlen kérés, és feladtam, hogy ellentmondjak a lány péniszemet simogató kezének.
Szégyenkezve pillantottam Edinára, aki nagyot nyelve állt fel az ágyról. Egy pillanatra beletúrt a hajamba, rám mosolygott, majd elindult a szobája felé.
- Úgy látom, már felesleges vagyok! - sóhajtotta, de az küszöbről még visszalépett és a tv-t kikapcsolta, csak aztán tűnt el a nyitott ajtó mögött.
- Ne haragudj! - kérte Viktória érdekes hanglejtéssel, és ekkor éreztem meg igazán, milyen szoros kapocs van a két lány között.


Viktória csodálatos volt. Hosszan és lágyan szeretkeztünk, gumi nélkül, beleborzongva minden egyes mozdulatba. A szerelem kezdte elvenni az eszem, és bármit megadtam volna, hogy a lánynak örömet szerezzek. Az együttlét alatt már az sem zavart, hogy Edina mit hall a másik szobában, teljesen belefeledkeztem a lány csodálatos testébe és a forrón ölelő karjaiba. Éreztem, hogy szeret, éreztem, hogy örömmel érint meg és boldog a kényeztetésemtől. A megismerkedésünk idején érzett vonzalomból igazi, mély szerelem lett.
Úgy szeretkeztünk, mint a házaspárok általában, semmi perverzió, semmi különleges póz, csak ölelés, édes csókok és misszionárius pozíció. Cseppet sem féltem egy esetleges terhességtől, amikor Vikivel együtt a csúcsra érve beleélveztem a kedvesem csodálatos testébe. A lány hálás volt, vagy nem is tudom, hogy mi, mert pihenés helyett is kitartóan és szeretettel dédelgetett tovább.
A mámor lassan hagyott alább. Csak feküdtem és Viki heréimmel játszó kezére figyeltem, amikor halk nyögések ütötték meg a fülemet.
- Ez mi? - kérdeztem suttogva.
- Mi lenne? Edus maszturbál. - válaszolta higgadtan, amin valamiért meg sem lepődtem, csak elgondolkodtam.
- Azt hittem, elege lehet a szexből minden nap - merengtem.
- Ő nem szexel, csak szopást vállal. És még barátja sincs. Gondolhatod, mennyire szenvedhet, már huszonhárom éves. - magyarázta a lány.
- Azt a... - gondoltam bele, és abban a pillanatban meg is sajnáltam.
- És most éppen rólad álmodozik... - súgta a fülembe Viktóriám az újabb, még meglepőbb közlését.
Felcsigáztak a lány szavai. Azt hittem, hogy csak azért mondja, hogy felizgasson, de minden szava olyan természetes és őszinte volt, hogy eloszlatott bennem minden kételyt. A farkam követelőzően húzta ki magát a Viki kezében.
- Látod, most adnék rá egy puszit, ha megfogtad volna a mellét..., én mindent megtettem... - járt újabb táncot az idegeimen.
- Ha csak azért puszilnád meg, akkor nem is kell! - fordítottam a lányt a hátára, és pillanatok alatt a combjai közé kerülve elmerültem a forró puncijában.
Viki nyögött, eltorzult egy pillanatra az arca, de hamar visszatért belé a kötekedős énje.
- Akarod, hogy áthívjam?
- Nem, én téged akarlak! - mondtam teljesen beindulva, és olyan gyors ütemben mozogtam, hogy a csaj pillanatok múlva hátrafeszítette a testét és halk visítással elélvezett, magával rántva engem is az utolsó pillanatban.


Vasárnap délelőtt későn ébredtem fel. Mire egy szál gatyában kiértem a konyhába, a lányok már az asztal körül szorgoskodtak. A nudli szorgos kezek munkájától egyre nagyobb halomban várta, hogy belekerülhessen a forró vízzel telt fazékba. Viki szenvedélyes csókkal hajolt hozzám, még Edina csak rám mosolygott. Odaléptem a bikiniben tüsténkedő fekete lányhoz, és átfogtam a darázsderekát, mire meglepetten fordította felém a felsőtestét.
- Olyan szuper alakod van! - mondtam, és a szemem sarkából a vigyorgó Vikire sandítottam, aki pillanatok alatt kapcsolva integetett, hogy simogassam meg lejjebb.
- Na ne mond! - csodálkozott rám Edina.
- A feneked meg utánozhatatlan! - csúsztattam le a kezeimet a csípőjén, hogy mindkét tenyeremmel megmarkolhassam a gömbölyded, kemény seggét. Edina szóhoz sem jutott, leesett még az álla is, de nem tiltakozott. Visszanézett Viktóriára és tőle várta a magyarázatot, vagy valamiféle rendreutasítás, de a kedvesem csak vihogott.
- És még mi tetszik rajtam? - vette fel az ellenséges hangot. Amire azonnal átkaroltam, és a bal mellét megfogdostam. Éreztem, hogy megremeg, én meg folytattam a játékot és óvatosan a bikini alá nyúltam, hogy a megérinthessem meztelen mellbimbót. Edus nagyot sóhajtott, majd felém fordult és indulatos szemekkel kereste a tekintetemet.
- Akkor nyald ki a seggem, te fasz, abban úgyis olyan jó vagy! - kiáltotta, és ellökött magától.
- Jól van, ne haragudj, többet nem fog előfordulni! - tettem fel a kezeimet, Viki meg, hogy mentse a helyzetet, Edinát magához ölelte és suttogott valamit a fülébe.

Ez az eset egy időre rányomta a bélyegét a kettőnk kapcsolatára. Pár napig a lány megint hűvösen fogadta minden közeledésem. Hiába a csokik, hiába a szép szavak, nem bírtam kicsikarni belőle egy mosolyt sem. Viszont felhagyott a Viki őrzésével, megint kiment az útra dolgozni . Még kértük is, hogy ne tegye, Viki fűt- fát ígérgetett, hogy keressenek valami más munkát, de a lány sértődöttsége nagyon mélynek bizonyult.


Vikivel nagyon jól kijöttünk, volt spórolt pénze, ezért nem sürgette az idő. Állítása szerint hónapokig is lett volna fedezet a semmittevésre, és egy darabig mindenképpen otthon akart maradni, átgondolni és megtervezni az új életét, velem, hangsúlyozta nevető szemekel. Éreztem, hogy boldog, tulajdonképpen nem tudtam volna tőle olyat kérni, amit meg ne tett volna a kedvemért. A kapcsolatunkat csupán az Edina hűvössége árnyékolta be. Került engem. Csupán vacsoránál találkoztunk, de nyíltan éreztette, hogy nemkívánatos a jelenlétem. Vikit is bosszantotta egy kicsit a dolog, de hiába beszélt a makacs fejével, nem volt hajlandó enyhíteni a bezárkózásán.
Egy hét lelkiismeret furdalás után átgondolva a lehetőségeket, Debrecenből hazafelé egy extra méretű csokival akartam négyszemközt jobb belátásra bírni a duzzogó lányt. Hogy minél személyesebb legyen a dolog, beálltam a szokott helyén lévő mellékútra, és kiszállva az autóból szánakozó képpel álltam elé az ezredik bocsánatkérésre.
- Szia! - köszöntem illedelmesen, de válaszként előbb csak egy fintor érkezett.
- Ötezer, geciknek tíz, de neked még annyiér sem! - közölte felemelt hangon.
- Ezt ne csináld, légy szíves, hányszor kell még bocsánatot kérnem? Hülye tréfa volt az egész, nem gondoltam, hogy ennyire megsértődsz. - tartottam elé a tábla csokit, amitől elbizonytalanodott. Vagy fél percig őrölte magában a dolgokat, mire végre elvette az édességet, és halvány mosollyal elfordult, hogy ne láthassam az arcát, de már elkésett, világos volt, hogy magában nevet.
- Ettől még egy fasz maradsz! - hallottam a visszafojtott nevetést.
- Oké, az vagyok, de Viki miatt szeretném, ha minden rendben lenne köztünk, többé nem bántalak, ígérem!
- Pont a Viki miatt vártam, hogy eltűnj a picsába, de úgy látom, hiába, annyira beléd van zúgva.
- Gondolod, jobb lenne Vikinek nélkülem? - gondolkodtatott el a bestia.
- Nem, már nem. De jól vigyázz rá, mert kiheréllek! - vigyorodott el, és bátorítólag megfogta a kezem. Nyertem, gondoltam magamban. Egyre jobban tetszett a mosolya. Kicsit primitív viselkedése ellenére azért helyén volt a szíve. Hiába próbáltam viszont hazahívni, nem volt hajlandó otthagyni az út szélét. Erősködött, hogy dolgoznia kell, mert neki nincs miből megélni. Viki még tőlem is sokkal jobban örült az Edina megenyhülésének, mint én magam. Megdicsért, milyen aranyos vagyok, hogy kibékültem a lánnyal és hálából, vagy az öröm hatására betessékelt a szobába egy gyors, de annál intenzívebb szeretkezésre. Ő is érezte, hogy Edinát bántja, hogy előtte szexelünk, ezért valamennyire meg is értette a lány viselkedését. Arról nem is beszélve, hogy mint szívbéli jó barátnők, közéjük ékelődtem, és ez Edinánál érzelmi problémákat okozott.
Ettől a ponttól kezdve igyekeztem gyakran a feketeség kedvében járni. Ha láttam, hogy kinn áll, sosem mulasztottam el, hogy meg ne álljak, és ne legyen egy- két kedves szavam hozzá. Néha még apró ajándékokat is vittem, csokit, kabalamacit, meg ami csak szimpatikusnak tűnt. A Vikivel folytatott szeretkezéseket meg igyekeztünk a délutáni órákra szorítani, hogy esténként ne kelljen az Edinának kellemetlenül éreznie magát előttünk. Az már csak hab volt a tortán, hogy mi szinte minden éjszaka hallottuk a csajt maszturbálni.
Egyik délelőtt egy lomos boltban járva találtam egy sötétvörös parókát. A hosszú tincsek rögtön Edinát juttatták eszembe, aki a rövid, ébenfekete, de lenyalt hajával nem nagyon büszkélkedhetett. Nem volt kérdés, hogy ez is egy ajándék lesz, ha másra nem, egy nevetést megér nekem. Délután hazafelé meg is álltam a lány mellett, aki harsány nevetéssel próbálta fel a póthajat. Meg kell mondanom, a vörös hajtömeg tök dögös macát varázsolt a kicsit furcsa arcából. Nekem tetszett, és neki is, mert le sem vette, miután elhajtottam, abban állt vissza a törzshelyére.
Este nagyokat nevetve mesélte, hogy sokkal többen álltak meg mellette, mint máskor szoktak. Furcsa volt, hogy örül a dolognak, nekem inkább visszatetsző volt, hogy sikerült a lányt több ismeretlen embernek eladni. Sűrűn kacsintgatott rám, de szerintem érezte, hogy én nem tudok felhőtlenül örülni a kétes népszerűségének.
Három hétig nem is volt közöttünk semmilyen probléma. Viki vezette a háztartást, ellátott minden jóval, mert egy idő után szinte már oda voltam költözve. Edina is megbarátkozott, kicsit talán meg is nyílt, mert egyre több mindent lehetett megbeszélni vele.


Egy péntek délutáni napon hazafelé tartva már messziről láttam, hogy Edina kocsija a szokásos helyen parkol, viszont a lányt nem találtam sehol sem. Befordultam a bekötőútra és csak akkor vettem észre, hogy a közeli bozót tövében ott fekszik magzati pózba görnyedve, sárosan. Amikor megfordítottam, akkor ijedtem meg igazán, hogy vérzik a kirepedt ajka, jobb szeme alig látszik a felduzzadt arcából. Nagyon sírt, és alig tudtam magamhoz ölelni, hogy vigasztalhassam. Felállni nem is bírt egyedül, de orvost hívni sem engedett, csak kérte, hogy ültessem az autójába, majd ő hazavezet. Esélytelen volt, hogy ennek a kérésnek eleget tegyek. Sem fizikálisan, sem lelkileg nem volt alkalmas a vezetésre. Hát ölbe vettem, és a sajátomba ültettem. Megnyugtattam, hogy majd Vikit visszahozom, és ő hazaviszi az autót, de hiába kérdezgettem, hogy ki volt, és miért verte meg ilyen brutálisan, nem válaszolt, csak újból és újból sírásra húzódott az arca.
Viki nem volt otthon. Tudtam, hogy vásárolni ment, mert előző este megbeszéltük. Most viszont nagyon hiányzott a segítsége. Egyedül kellett a lányt a házba cipelnem, és ott álltam az ágya szélénél tanácstalanul, mint egy szerencsétlen.
- Attila, segíts levetkőzni! - emelte meg fél kézzel a pólóját Edina, mert a másik karját nem bírta mozdítani. Mit tehettem volna, óvatosan áthúztam a fején és minél kevesebb fájdalmat okozva megszabadítottam a felsőtől. Csak jóval később kezdtem el gondolkodni, hogy a nevemen szólított. Lekerült a sáros nadrág is, már csak a melltartó és a bugyija maradt. Akármennyire sötét volt a lány bőre, mégis jól látható, hatalmas duzzanatok voltak a lábszárától a bordáin át a karjáig és persze legjobban az arcán. Kicsit piszkos maradt, hát langyos vizet hoztam és egy szivaccsal igyekeztem a hátán fekvő, némán pityergő lányt végigtörölni. Nagyon sajnáltam. Nincs olyan ok, amiért egy nő ezt érdemelné.

Megpróbáltam végigtapogatni a végtagjait, hátha valahol törött csontot találok, de szerencsére csak zúzódások tömkelege éktelenkedett a lányon. Meg kellett vizsgálnom a hátát, fel kellett hozzá ültetni a mozdulni is alig tudó Edust. Szerencsére ott nem találtam semmi rendellenességet, csak ide- oda igazítgattam a melltartó pántját, hogy a vizsgálatot mindenhová kiterjesszem.
- Vedd le, kérlek, ne kelljen még egyszer felülni miatta... - sziszegte a fájdalomtól könnyes szemmel.
- Nem akarom, majd Viki... - tértem ki a feladat alól.
- Ne bassz már, nincs elég bajom? - förmedt rám, ami rosszul esett, hát kicsatoltam a kapcsot és egy pillanat alatt lehámoztam a melltartót.
Óvatosan visszafektettem. Közel sem voltak olyan hatalmas mellei, mint Vikinek, de a szépségükhöz kétség sem férhetett. Ez volt az a pillanat, hogy a lány teste igazán megérintett.
- Meg kell néznünk, hogy nem kell-e kórházba menned, nincsenek-e törött bordáid, vagy belső vérzésed. - magyaráztam közben a lánynak.
Óvatosan végigtapogattam a lengőbordákat, megnyomogattam a hasat, nem keményedik-e. Nehezebb dió volt a többi borda kitapintása, mert nem akartam a lány melléhez érni, viszont amikor vészes közelségbe értem, és látta a habozásomat, megint rám szólt.
- Csináld nyugodtan, úgy látom, te mindenhez értesz. - húzta a száját torz mosolyra.
- Ok, csak nem szeretném, ha félreértenél.
- Nem haragszom meg, ha megfogod a cicimet! - próbált nevetni, de csak fájdalmas grimaszra tellett.
Nem volt különösebb öröm a mellei alatti bordákat kitapogatni, még annak ellenére sem, hogy a ringatózó ciciken a hatalmas, sötétbarna bimbóudvarok különleges szépségükkel ajándékoztak meg. Edina csukott szemmel figyelt a vizsgálatra. Csak akkor nyitotta ki fekete szemeit, amikor a hasán végighúztam az ujjam egy műtéti heget kitapogatva a piros csipkebugyija széléig.
- Mire műtöttek? - kérdeztem.
- Bocs, de nem mondom meg. - válaszolt egyszerűen.
- Nézzük csak! Nem vakbél, mert annak itt kellene lennie! - húztam vonalat a jobb medencecsont közelében.
- Nem is gyomor, mert akkor feljebb kellene elennie.
- Ne folytasd, légy szíves! - fakadt ki, szemmel láthatóan felzaklatta a kíváncsiságom, meg is lepett, hogy nem gecizett le szokásához híven.
- Jól van, ha nem bízol bennem, nem kell róla beszélnünk. Rakjuk rendbe az arcodat, ha már odalenn minden rendben van. Nincs semmid eltörve, de ha rosszabbul érzed magad, azonnal szólj!
- Köszi Attila! - szólított már másodszor a nevemen, ami meglepően jól esett.


Viki óriási szakértelemmel, de még annál is nagyobb szeretettel és igyekezettel látta el a lány körülötti teendőket. Agyon puszilgatott engem is, hogy milyen kedves voltam az Edussal.
Megható volt látni, mennyire testvéri szeretettel viseltetett a két lány egymás iránt. Viki talpraesettsége és határozottsága miatt ismét csak tovább nőtt a szememben. Azon kívül, hogy korábban prosti volt, semmilyen hibát sem tudtam volna a szemére vetni. Egyszerűen imádtam. És Edina összetörtsége mellett mindig nagyon odafigyelt arra, hogy engem se hanyagoljon el.
- Mi történt, elmondta neked? - kérdeztem lefekvés után Vikit hátulról szorosan magamhoz ölelve, hátha Edina neki többet elárult.
- Az a szemétláda Géza verte meg, mert nem akart Edina lefeküdni vele. - suttogta nagyon halkan.
- De aljas! Miért nem jelentjük fel? Megérdemelné, hogy a sitten megszívassák a rohadékot. - háborogtam.
- Még szerencse, hogy nem tört el semmije. Mesélte milyen aranyosan és ügyesen megvizsgáltad! - nyúlt hátra a kezével, hogy megsimogassa a buksimat.
- Muszáj volt! Nem akartam, hogy még nagyobb baja legyen, így is nagyon sajnálom a szerencsétlent.
- Na és milyenek a mellei? Hallom, a bugyiját már nem merted levenni. - mulatott jót Viki az Edina által elmondottakon.
- Csodásak, de a tied sokkal szebb! - markoltam az egyik mellébe, és rögtön éreztem, hogy a feneke félgömbjei közötti keskeny résben éledezni kezd a péniszem és rohamos sebességgel húzza ki magát a forró bőr érintésétől. Viki nem hordott éjszakára bugyit, csupán egy selyem hálóingben aludt mellettem minden éjjel.
- Dugj meg hátulról, de nagyon csendben, ne bántsuk Edust még ezzel is. - helyezkedett el Viki, nekem meg szinte alig kellett valamit tennem, hogy a vaginája forró kelyhébe vezessem a makkom.
- Ne mozogj, csak legyél bennem! - szólt rám, amikor a vágyam apró lökésekre késztetett.
- Jól van, igyekszem! - pedig Viki szuszogását a sajátomnál sokkal hangosabbnak éreztem.
Sokáig élveztem a Viki puncijának a szorítását. Próbált ő a hüvelyizmaival örömet szerezni, de minimális sikerrel, aztán hogy a kedvembe járjon, hanyatt fordított, és egyszerűen csak kiverte a farkam. Elélvezés után a síri csendben hallottuk meg az Edina halk szipogását. Sírt.
- Mi az a heg a hasán? - kérdeztem a kedvesem.
- Egyszer már ugyanilyen csúnyán megverte valaki. Akkor nem volt, aki hazahozza, kinn maradt a hidegben éjszakára. A belső sérülései mellett úgy felfázott, hogy a gyulladás miatt ki kellett pakolni, ha nem akarták, hogy meghaljon. - magyarázta Viki mély együttérzéssel.
- Kivették a méhét, nem lehet gyereke? - hitetlenkedtem, ugyanakkor minden idegszálammal szánalmat éreztem a lány iránt és gatyát húzva tehetetlenül követtem Vikit, aki átment Edinához és az ágy szélére ülve anyai szeretettel nyugtatgatta.

Edina négy napig nyomta az ágyat, mielőtt felkelt volna, de a duzzanatok sárguló foltokkal még sokáig ott maradtak a testén az átélt borzalmakat felidézve. Valami azért mégiscsak alaposan megváltozott. A lány első útján nem mulasztotta el, hogy meg nem öleljen. Nem szólt ő egy szót sem, de éreztem, hogy megkedvelt és végre igazán elfogadott. Vikinek százszor is megköszönte a segítséget, majd kiment az udvarra, kifeküdt a napra, minket meg keféljetek egy jót címszóval elküldött a fenébe.


A következő pár hétben Edina felépülése után a két lány minden napját álláskereséssel töltötte, nem nagy sikerrel. Viktória még csak talált volna munkahelyet az érettségijével, de Edinának erre nem volt semmi esélye a nyolc általánosával. Viszont még így is örültünk, hogy nem ment vissza strichelni az út szélére. El is kedvetlenítette a lányokat a sikertelenség, de kitartóak maradtak.
Egyik nap arra értem haza, hogy egy öltönyös fószer jött ki a házból, Viki nyájas mosolyával kísérve. Rögtön a fejembe szállt a féltékenység ádáz sugallata és belemarkolt a szívembe. Annyira elvette az eszem, hogy Vikit számonkértem, miért fogad idegeneket, amikor Edina sincs otthon, ráadásul a fejéhez vágtam, hogy talán már vissza is tért a régi mesterségéhez. Viki sírva bizonygatta, hogy nem igaz, de nagyon nehezen tudott megnyugtatni. Azt magyarázta, hogy a fickó egy üzletkötő, és segíteni akar, de én se láttam, se hallottam a dühtől, és nem voltam képes józanul végiggondolni a hallottakat. Ez volt az első alkalom, hogy veszekedtünk. A lány múltját ismerve nem volt alaptalan az elképzelésem, pedig bízhattam volna benne az utóbbi időben tanúsított szeretete okán.
Előjöttek a mondvacsinált félelmek, haragudtam minden férfira, aki csak egyszer is ránézett a Viki testére és Persze magára a nőre, aki odaadta magát pénzért cserébe. Azoktól az ismeretlenektől, akik pedig meg is kapták, mint nőt, majdnem agyvérzést kaptam. Nagyon nehéz volt feldolgozni, pedig csak bizonytalan voltam, mi is történhetett az öltönyös fickóval.
A nap hátralévő részében Edina a maga kissé primitív módján, rendesen kiosztott, hogy miért csinálok ilyen nagy ügyet valamiből, ami meg sem történt. Hajlamos voltam hinni neki, mert a lelkem mélyén tényleg éreztem, hogy hibát követtem el. Lógó orral és ritka rossz érzéssel mentem bocsánatot kérni a lánytól, és ha nem is nyugodtam meg teljesen, de az iránta érzett szeretet hamar oldotta a feszültséget.
Másnap reggel azzal az elhatározással indultam a munkahelyre, hogy hamarabb hazamegyek és hatalmas virágcsokorral engesztelem ki a kedvest. Edinát még kora reggel magammal vittem Debrecenbe, ahová elvileg munkát ment keresni, ezért nagyon bíztam benne, hogy az ajándékcsokor és szép szavak hatására nem csak kibékülés lesz, hanem szex is kettesben. A ház előtt viszont ott állt a tegnapi autó, amivel az öltönyös fickó közlekedett. Elborult aggyal fordultam meg a kis utcában, hogy minél hamarabb eltűnjek. Az utca végén szorongva, teli indulatokkal és bánattal ültem az autóban és majd felrobbantam.
Már megint ez a férfi, aki tegnap is itt járt. Talán viszonya van vele, és nem pénzért csinálja? Miért nem szól, ha baja van velem, miért olyan kedves velem, ha közben mást szeret. Kételyek és kérdések milliói kavarogtak a fejemben. Nem tudtam tisztán gondolkodni, csak vádaskodtam és gyűlölködtem.
Amint az öltönyös elhajtott, rögtön mentem Vikihez, és ott folytattam, ahol előző nap abbahagytam, azzal a különbséggel, hogy sokkal nagyobb haraggal és ordítozva beszéltem. Meg sem hallottam, mit mond, csak a saját fájdalmammal voltam elfoglalva. Rettenetesen sírt, de nem érdekelt. Azt hittem, ez legalább egy kis elégtétel.
Nem tudtam eldönteni, mit tegyek. Leültem a kutya mellé a bejárati ajtó lépcsőjére és magamba roskadva próbáltam kiutat keresni a keserűségemből. Viki sokkal higgadtabban viselkedett. Sírva szedegette össze a ruháimat, majd közölte, hogy menjek el, az mindkettőnknek jobb lesz. Még ekkor sem vettem a fáradtságot, hogy megbizonyosodjak a lány igazáról, csak hajtottam a megrögzött teóriámat és ingerülten utasítottam el minden egyes békülésre kérő szavát. Halkan beszélt, tulajdonképpen még ekkor is szeretettel, de már nem tudtam neki hinni. Sértődötten pakoltam a cuccomat a kocsimba, és még az sem hatott meg, hogy a nő megkért, soha ne menjek vissza.

Iszonyatosan fájt a szakítás. Már másnap, tisztább fejjel átgondolva a történteket, hajlottam arra, hogy megbeszéljük az eseményeket. Viki azonban bezárkózott, és csak az ablakból kérte, hogy menjek el. Rettenetesen hülye voltam, és csak akkor fogtam fel, mit tettem, amikor a lány karikás, kisírt szemei az ablakon keresztül bánatosan csukódtak le előttem.
Még volt néhány későbbi próbálkozásom, de mindhiába. A lány hajthatatlan maradt, és Edina sem segített, csak a keservesen síró Vikit vigasztalta a zárt ajtó mögött.
Le voltam koptatva. Magamba szakadva töltöttem hosszú napokat és magyarázatokat gyártottam az igazam megerősítésére. Gyakorlatilag két hétig ki sem mozdultam az albérletből, csak emésztettem magam. Aztán egyik nap mégiscsak útnak indultam, és hová vezethetett volna az utam, ha nem egy presszóba. Nagyon jól esett a delíriumos, gondtalan állapot. Alkoholgőzös fejjel legalább nem éreztem magam olyan gyengének, amikor a lányra gondolva elsírtam magam a pincérlányok előtt.
Az ivás mindennapossá vált és hónapokig tartott. Azzal hitegettem magam, hogy másnap már nem teszem, de egyszerűen nem bírtam ki a bánatot zsibbadtság nélkül, újra és újra csak visszatértem a presszó sarkában lévő eldugott törzshelyemre.
Egyik nap, miután ledöntöttem az első pohár rumot, egy fiatal lány jött a helységbe. Szűk farmerben, zárt cipőben, egykor volt divatos stólában forgolódott egyet az ajtóban, majd egyszerűen odajött és az asztalomhoz kéredzkedett. Észre sem vettem volna benne a nőt, ha nem tukmálja rám magát. A szőke, egyenes haja és a kislányos, de nagyon szép pofija csak azért keltették fel az érdeklődésem, mert nem értettem, miért pont engem szemelt ki asztaltársnak és beszélgetőpartnernek. Meglepően határozottan kezdeményezett és még célratörőbben terelte a mondanivalóját sikamlós témákra.
Úgy a harmadik feles után, de még nem elég részegen azon kaptam magam, hogy a lakás felé sétálok a lánnyal, egyértelműen szex céljából, mert az első csókok már az asztalnál elcsattantak. Örültem a jelenlétének és persze az angyali test érintésének, pedig nem is ismertem. Halványan rémlett, hogy Rebeka a neve, de nem ez foglalkoztatott, hanem a csaj rámenőssége. Nem tudtam, mit eszik rajtam. Borostás voltam, estére egy kicsit ápolatlan, kicsit kapatos, mégis ragadt rám és felizgatott.
Már meztelenül ölelkeztünk, amikor a nő puszikkal kezdte izgatni a farkam, én meg egy hülye pillanatomban kiböktem:
- Viki, most ne, kérlek!
Bekka, vagy ki a csoda azt hittem azonnal sértődötten elszalad, ehelyett azonban összebújt velem és a lelki problémáimról kezdett el faggatni, meg arról, hogy miért nem mosolygok soha. Rosszul is esett, meg nem is, hogy a gyönyörű, gazella testét nem kapom meg, mégis valahol jóleső érzés volt a bánatomat elmesélni. Az ismeretlen nő megértően hallgatta a Vikivel való kapcsolatom részleteit. Nem értettem, miért jó neki ez a helyzet, csak azt érzékeltem, hogy hajlamos a romantikára és a simogató kezei megértően cirógattak. Reggel úgy ment el, hogy megígértette velem, hogy még egyszer próbálkozok Vikinél, de nekem már nem volt hozzá kedvem, féltem az újabb visszautasítástól.
Arra jó volt ez a találkozás, hogy kicsit kijózanodtam az önsanyargató állapotomból. Már bántam is, hogy nem kértem el a Bekka elérhetőségét, így fogalmam sem volt, hol találhatnám meg őt. Mindenesetre lemondtam az alkoholról, megfogadtam, hogy ha iszok is, csak nagyon mértékkel.
Új helyet kerestem a kikapcsolódásnak, hétvégén meg egy éjszakai bárban találtam menedéket a gondolataim elől. Számomra Ismeretlen terep volt a fülledt hangulatú szórakozóhely.
Magam sem gondoltam, hogy egyedül jól fogok szórakozni, ezért örömmel vettem egy negyvenes, csinos nő közeledését. Egyszerűen leszólított, mutogatta egy kicsit a kisestélyiből kiduzzadó melleit meg a formás lábait, és annak ellenére, hogy sokkal idősebb volt, fel tudott izgatni a küllemével. A szövege elképesztő volt. Kicsit trágár szavakkal pillanatok alatt a tárgyra tért, és tíz perc múlva már a lehetőségekről beszéltünk. Meg is kérdeztem tőle, hogy miért van egyedül, de csak annyit mondott vigyorogva, hogy engem keresett, és velem szeretné eltölteni az estéjét. Egy óra faggatás után is megmaradt hajthatatlanul titokzatosnak, aztán ellenállhatatlan ígéretekkel rávett, hogy vigyem haza. Azt mondta, unja a sok beszédet, neki a testem kell.
Sokkolóan jó alakja és rafinált trükkjei hamar rávettek, hogy lefeküdjek vele. Ha jól belegondolok, egyszerűen rám vetette magát, és már a szőnyegen szinte megerőszakolt, annyira követelőzően lovagolt rajtam. Nyugtalan természete újabb és újabb aktusra hívott, ami meglepett, de ámulattal is töltött el. Annyira ügyes volt, le sem hagyta lohadni a szerszámom, akár kézzel, akár az ajkaival, de kitartóan küzdött a következő aktusért.
Helgának hívták. Jószerivel ennyit sikerült róla megtudnom. Amikor kérdeztem, hogy találkozhatunk-e még, felnevetett, és azt mondta, hogy talán, és majd ő keres, ha kipihente az elképesztő éjszakát. Egy kicsit visszaadott valamit a megtépázott férfiasságomból, de ettől még a Viki utáni sóvárgásom mit sem csökkent.
Következő hétvégén mintha minden megismétlődött volna. Egy hosszú, fekete hajú, hívatlan kislány ült az ölembe az éjszakai lokálban. Rövid miniszoknyájával és rettentő magas cipősarkával idősebbnek akart látszani. Barbi. Így nevezte magát, de már nem is tudtam, higgyek-e neki. A korát illetően szerintem alig múlt tizenhét, mégis valami elképesztő magabiztossággal kapaszkodott a nyakamba, mintha legalábbis a barátnőm lenne, vagy hosszú évek ismeretsége kötne össze bennünket. A pincérlány már ismerte. Jelbeszéd szerű társalgással közöltek egymással valamit, majd halk sugdolózás következett. Nem értettem, miről van szó, de a felszolgáló mosolya arra engedett következtetni, hogy én voltam a megbeszélés alanya.
Valami nagyon furcsa volt. Sosem voltam ilyen népszerű a nők körében, most mégis már a harmadik csaj férkőzött a kegyeimbe. Nos, az éjszakai bárban partnert kereső Helgát még meg is értettem, de a fiatal kis csitrit az ölemben már nem annyira, a szőke Bekkát meg egyáltalán nem. Mi változott rajtam. Nem hittem, hogy a búbánatos képem lett volna ilyen hatással a lányokra.
Barbi kicsit lassabban haladt. Gyermeki kíváncsisággal tudakolt rólam magánéleti dolgokat, és még ott a bárban el kellett mesélnem a fél életem, mielőtt kihívott volna a bár melletti sötét kapualjba. Nem tudom, mi történt velem. Alig ittam, mégis boldogan hagytam, hogy a kislány fiatalos lendülettel, szemérmetlenül leszopjon, mielőtt hazavittem. Haragudtam is magamra, hogy megengedtem, ezért a lelkiismeretem megnyugtatása végett a lakásban egyoldalúan viszonoznom kellett a franciás kényeztetést, mielőtt megkeféltem.
Barátságos volt. A fekete haja és az angyali mosolya megint Vikit idézte. El is mondtam neki, de Barbinak ez nem okozott semmiféle lelki problémát, csak még jobban kifaggatott a szerelmemet illetően. Őszinte voltam vele, hát ő is nyíltan közölte velem, mennyire geci vagyok, aztán még egyet szeretkezett velem és érzelmes búcsúval távozott, természetesen nem hagyva maga után támpontot, hogy megkereshessem.
Annyira bosszantott az egyéjszakás kaland, hogy este visszamentem a bárba a pincérlánytól tudakozódni.
- Túl sokba került a csaj? - kérdezte fülig érő vigyorral a szeplős kis vörös hölgy a nem túl hivatalos egyenruhájában.
- Nem, csak abba a pár pohár italba, amit itt ivott velem. - mondtam magam elé meredve, mert megsejtettem a nő célzását.
- Ha nem ismernéd, ő egy debreceni prosti, néha idetéved, de nem ez a törzshelye. Azt hittem, rendesen levett a kiscsaj... - nézett rám a szánakozó boci szemeivel.
- Hát éppen ez az, hogy nem! De akkor miért pont engem szúrt ki? Nem vagyok sem gazdag, sem matyóhímzés. - csóváltam a fejem.
- Attól még tetszhetett neki a búbánatos képed! - kacsintott, aztán a dolgára indult, én meg haza, és napokig ki sem mozdultam a lakásból, csak rágódtam a történteken.

Egy április végi csípősen hűvös szombati hajnalon kopogtattak az ajtómon. Majd hanyatt estem, amikor a küszöböm előtt Edina toporgó alakját pillantottam meg. Idegesen nézegetett körül és türelmetlenül várt a bebocsátásra. Annyira meglepődtem, hogy a résnyire nyitott ajtóban hegyként a lány előtt tornyosulva megálltam a fejlődésben.
- Befagy a lyukam, beengednél végre? - taszított rajtam egy kicsit és már bújt is át a hónom alatt.
- Amúgy szia! Hogy kerülsz ide? - néztem utána egy szál gatyában a szuper alakú lánynak. Az álmosságom ellenére egy pillanat alatt férfiként gondoltam a gömbölyded idomokra. Hónapok óta nem láttam, ezért is volt annyira furcsa a külseje. Megnövesztett ébenfekete haja, gyönyörű, hullámokban ömlött a vállára, a szeméből kifésülve keskenyebbre varázsolva a csontos arcát. Meg kellett hagynom, hogy az ijesztő lányból égészen aranyos nő lett. Egyszerű farmerben és hosszú szárú lapos csizmában, piros, tavaszi kabátban érkezett, amit pillanatok alatt le is vedlett, mintha hosszabb időre maradni készülne.
- Úgy látom, most nekem kell tenni valamit értetek, mert nem bírom tovább elnézni ezt a szenvedést. - lépett hozzám közel a szürke blúzát igazgatva, hogy puszikkal üdvözöljön. Ez már önmagában is jó hír volt. Nem csak Edina szeretete okozott örömet, hanem a szavaiból sejlő üzenet, hogy Viki gondol rám.
- Mi van Vikivel? - sürgettem a lányt, de nem engedtem el, a derekánál fogva tartottam, nehogy elmenekülhessen a kérdésem elől.
- Szarul van, mint te.
- Beteg? - kérdeztem rémülten.
- Beléd van betegedve, te marha! Miért nem jöttél már vissza? Bármit megbocsátana neked, csak visszamenj hozzá. - osztott ki a lány pillanatok alatt.
- Akkor ő miért nem jött el hozzám, annyira vártam... - érzékenyültem el.
- Mert saját magadtól féltett téged, azt hitte, megvédhet a féltékenységtől és a szégyentől, hogy egy prostival kavarsz.
- Baszd meg! Erre nem is gondoltam. - öleltem magamhoz a színes bőrű nőt, aki megadóan simult a mellkasomra.
- Tenned kéne valamit végre, mert kibaszottúl bánt, hogy ott sorvad el mellettem.
- Máris öltözöm, és megyek hozzá, már sokkal hamarabb kellett volna... - toltam el a lányt, hogy felöltözzek.
- Ne siess annyira, most úgysincs otthon. Én is azt hazudtam, hogy Debrecenbe megyek, nem akarom, hogy megtudja, hozzád jöttem. Csak szépen várd meg a holnapot, egy nappal több vagy kevesebb, már édes mindegy - állított meg.
- Különben is jobban tetszel így, gatyában! - nevetett végignézve rajtam.
- Kössz, aranyos vagy. De mesélj már valamit Vikiről, minden részlet érdekel.
Edina mint időmilliomos, a garzonlakás felfedezésével volt elfoglalva. Csak lassan beszélve, megválogatva a szavakat, mintha oda sem figyelne, a falnak mesélte a mondatokat.
- Mióta elmentél, a drágám búskomorságba van esve. Lefogyott szegénykém legalább tíz kilót és alig eszik valamit. Mondjuk te is eléggé le vagy gatyásodva. - vigyorgott nagyot, de én csak türelmetlenül vártam a folytatást.
- Hetekig csak sírt, és sírt. Rengeteg éjszakát töltöttünk azzal, hogy a saját bajainkon keseregjünk. Aztán egy hónap után belelovallta magát a munkába.
Edina itt az ágyamhoz ért és végigfeküdt rajta.
- Van egy kis férfi illata... látszik, hogy nincs barátnőd! - utalt az ágy állapotára.
- Mond már tovább! - sürgettem a lányt, aki megmosolygott, aztán maga mellé húzott az ágyra.
- Képzeld, Viki bérelt egy üzlethelységet a belvárosban és nyitottunk egy fehérnemű boltot. Ő a tulaj, én meg az eladó, felváltva dolgozunk. Tudod, mennyire élvezem? Nem kell rettegnem senkitől és irtó szexi, hogy a csajok megosztják velem az intim dolgaikat is. Még néhány jó hapsi is betéved. Szóval vissza kell jönnöd, mert ősztől mindketten iskolába megyünk, és segítened kellene az árubeszerzésben. Ja és főleg azért mert bízunk az ízlésedben, hátha jó cuccokat tudsz összeválogatni. - tette hozzá nevetve.
- Viki szeptemberben visszamegy az egyetemre, engem meg elküldött kereskedelmibe. Kurvára félek, de azt ígérte, hogy segít.
- Ez nagyon jó hír! - örültem a Viki jó útra térésének. Éreztem, hogy ebben van egy pici részem.
- Büszke vagy ránk? - kérdezte Edina, mikor a nagy gondolkodásból ismét rá emeltem a tekintetem.
- Persze, persze! - bólogattam, mert teljesen elérzékenyültem. A tündéri prostiból egy komoly nő lett. Nemhiába szerettem bele majd egy éve.
- És hozzám egy szavad sincs? Én is megváltoztam! - játszott kicsit a hajával, hogy szembetűnőbb legyen, aztán ledobta a csizmáját és magunkra húzta a takarómat.
- Jól átfáztam! - rázkódott meg mellettem helyezkedés közben.
- Ó, dehogy nincs, tisztára nehézbombázó vagy. Megmondom neked őszintén, hogy az elején kifejezetten csúnyának tartottalak, nagyon előnytelennek találtam a rövid, lenyalt hajadat. Ezen kívül sokat számított, hogy nem mindennapi látvány errefelé egy nigériai származású csaj, akinek nem európai az arcberendezése.
- Tudom, hogy csúnya vagyok. - rándított egyet a vállán.
- Ez nem igaz, csak szokatlan. Ezzel a hajjal meg kifejezetten aranyos vagy, amúgy is pár hét alatt egészen megkedveltelek. - simogattam meg felé hajolva a fekete fürtöket.
Edina átnyúlt a nyakam felett és a mellkasára vonta a fejem, úgy szorított magához, hogy éreztem a mellei puhaságát a ruhán keresztül is. Kényszerűen maradtam felette a karomra támaszkodva.
- Nagyon hiányoztál, annyira megszerettelek. Az első héten még én is ki akartalak utálni, de nagyon örülök, hogy ilyen türelmes voltál velem. - duruzsolta a kicsit mély, de kedves hangján, és édesen simogatott a szabad kezével.
- Észrevettem. Hamar rájöttem, hogy ti Vikivel olyanok vagytok, mint a testvérek, vagy még annál is több.
- Még annál is több. - ismételte utánam elgondolkodva.
- Tudod mit vettem még észre? Egészen szépen beszélsz, nem úgy, mint régen. Még nem is mondtad nekem, hogy geci vagyok. - a lány felnevetett, édesen hullámzott a mellkasa a fejem alatt, fel kellett emelnem, hogy levegőt kapjon.
- Akkor csak számított valamit, hogy Viki elolvastatott velem egy rakás könyvet, olyan szépirodalmi regényeket, meg minden egyes alkalommal veszekedett rám, ha rosszul fejeztem ki magam. De gyere közelebb, ölelj meg! - húzott vissza magához, és szándékosan hozzám bújt, visszahúzta a mellére a fejem.
- A cicikkel csak óvatosan, egyszer már nagyon megjártam! - dörgöltem az orrom a melltartóban lapuló aranyos félgömböcskékhez.
- Tudom, és ne haragudj! Éreztem, hogy Viki bíztatott, már akkor levettem, amikor ránéztem, és csak vigyorgott.
- És mégis annyira megbántottalak... nem tudtam, hogy így reagálsz majd! Sok csokimba került, de megérte. - sóhajtottam nagyot kellemesen visszaemlékezve.
- Ez bonyolult... - mélázott el egy pillanatra - Még nem is mondtam, van egy komoly udvarlóm. A boltunk mellett van egy autóalkatrészes. Ott dolgozik a Béla és minden nap, ha az ideje engedi, átjön és csapja nekem a szelet. Már milliószor hívott randira. Aranyos, csak egy kicsit szégyenlős és bátortalan.
- És milyen volt a randi?
- Nem mentem el vele! Nem lehet! - csattant fel kicsit ingerülten.
- Ez tart vissza? - húztam végig az ujjam a pólón nagyjából a műtéti heg vonalán.
- Ez is... - mondta keserűen, aztán ledöntött magáról, és fél oldalról rám feküdt, a combját keresztbe fektette rajtam.
- Nehéz vagy! - tért át más témára, jelezve, hogy nem kíván erről többet beszélni.
A combja még a farmernadrágon keresztül is éreztette a melegét és enyhe nyomást gyakorolva rám felébresztette bennem a férfit.
- Hé, jól érzem, hogy merevedésed van? - kuncogott a fülembe.
- Ne haragudj, de mégiscsak nő vagy, csodálatos a tested és nincs olyan férfi, aki ne álmodozott volna egy fekete bőrű szeretőről.
- Úgy értsem, hogy álmodoztál már rólam? - emelte fel a fejét, hogy a csodaszép, nevető szemei szinte zavarba hoztak a kijelentéseim miatt.
- Baj, ha igen? - fordítottam el a fejem, hogy a zavaromat leplezzem.
- Dehogy baj, sőt..., ha nem próbálsz megdugni és főleg nem vagy erőszakos, akkor nagyon élvezem. És hízeleg a nőiességemnek. Tőled különösen jól esik. - hajolt a nyakamba és érzéki szavakkal, forró lehelettel bizsergette meg a bőrömet.
- Ne haragudj. Nagyon fúrja az oldalam, a kíváncsiság. Miért nem jó a Béla, ha annyi sok ismeretlennel szexeltél, és azt mondod, aranyos is. Akkor vele miért nem, ha még tetszik is?
- Mert valaki, akivel lefeküdtem, fél órával később úgy helybenhagyott, hogy nem lehet többé gyerekem. És a Géza is megvert... - harapott az ajkába.
- Eddig értem, de azt már nem, miért fajultak ideáig a dolgok. - simogattam meg a buksiját.
- Nem akarok erről beszélni! - fakadt ki, aztán hallgatásba burkolózott.
Sokáig csak feküdt a nyakamban. Éreztem, hogy néma könnycseppek gördülnek le a nyakamon. Nekem is fájt, hogy ezt a visszafojtott sírást hoztam ki belőle, és elgondolkodtam, hogy Edinának milyen sötét titkai lehetnek, amiről ennyire nem hajlandó beszélni még velem sem, pedig azt hittem, már eléggé a bizalmába férkőztem.
- Na próbáljunk meg kitalálni valamit holnapra, hogy a Vikivel kibékülhessek. - dörzsölgettem meg a lány hátát, hogy elvonjam a figyelmét.

Edina ötletekben nem szenvedett hiányt. Három órán keresztül adta a jobbnál jobb ötleteket, én viszont valami eredetit kerestem. Végül úgy egyeztünk meg, hogy ha hazamegy és beszél Vikivel, mondja meg neki, hogy másnap délben érte megyek, el akarom vinni valahová. A kis fekete lány kétségkívül szeretettel csimpaszkodott a nyakamba, amikor elment tőlem, nekem viszont halaszthatatlanul fontos dolgom akadt.


Csodálatos, verőfényes tavaszi napsütésre ébredtem. Valami azt súgta, hogy ez a nap csodálatos lesz, ezért nagyszerű hangulatban pattantam a fürdőkádba, hogy makulátlan tisztasággal és sima arcbőrrel kerülhessek a régen látott szerelmem színe elé. Még ki is öltöztem az alkalomhoz illően, vasalt nadrág, fehér ing, hogy imponáljak a kedvesemnek. Csak a bensőmben éreztem egy malomkövet, mert nagyon izgultam, milyen lesz újra látni és érinteni a lányt, és nem kis része volt az eltervezett akciónak sem.
A kapuban meg sem kellet nyomnom a csengőt, hogy Pongó, a kutya boldog farkcsóválással üdvözöljön, és hangos csaholással figyelmeztesse Vikit az érkezésemre. Be sem mentem a házba, a lány szerintem már az ajtóban várhatta a jöttömet, mert kipirult képpel, de mosolyogva lépett ki, amint az udvarra léptem. Lélegzetelállítóan nézett ki. Emlékeztem a szépségére, de most még annál is angyalibbnak éreztem. Valami tavaszi kabátkával és barna retiküllel a karjain óvatosan lépett le a három lépcsőn a nagyon magas cipőjében. Elhűlten néztem végig rajta és meg is bizsergetett. Gyönyörű, fekete fürtjeiből óriási, tupírozott hajkorona volt varázsolva, ami majdnem a derekáig lógott le, az enyhe szellőben szállva még nőiesebbre varázsolva a formás női test amúgy is elragadó vonalait. Hát a ruháról nem is beszélve, ha azt egyáltalán annak lehetett nevezni. Mintha halászhálóból készült volna a rövid kis miniruha. A centi vastagságú fonalak között három centis lyukak biztosították az erotikus látványt. Simán kivehető volt a világosbarna háló alatt a hasonló színű csipke melltartó és falatnyi tangabugyi. Azonnal eszembe jutott, hogy én mondtam egyszer Viktóriának, mennyire tetszik, ha kurvásan van felöltözve, és szilárd meggyőződésem volt, hogy a lány most ennek tett eleget. Vérpezsdítő látvány volt, mi tagadás, azonnal a testiségre terelte a képzeletemet, de tartanom kellett magamat a tervhez. Legszívesebben megcsókoltam volna a bordó ajkait, viszont szomorúan néztem végig a sovány testén.


Tulajdonképpen puszit sem adtam, csak megfogtam a kedvesem kezét, és udvariasan köszönve kikísértem az autóhoz, ahol ajtót nyitva betessékeltem az anyósülésre. Volt gondom a kiskabátra is két szemlegeltetés közben. Halk szavakkal visszaköszönt, és mindketten kicsit megilletődve ültünk egymás mellett a Viki émelyítően édes parfümillatában. Nagyon készült a kedves a találkozásunkra. Szerintem csalódott is lehetett az elmaradt ölelkezésért, de szótlanul követett.
A csend egy kicsit zavart, és az is, hogy Viki nem kérdezte, hogy hová viszem. Nagyon örültem, hogy nem kellett messzire mennem, és három perc alatt a célhoz is értem.
Kicsit aggódva vártam, hogy Viki a kezemet fogva hogyan fog keresztülsétálni a forgalmas téren annyi ember között az esküvőiruha szalonba. A lány lesütött szemmel, engedelmesen tipegett mellettem. Alig- alig nézett körül, lopva pillantott előre. Én persze már bántam, hogy szégyenbe hoztam annyi ember előtt ezzel az öltözékkel, de nem volt visszaút. A körülöttem elhaladó férfiak lenézték a lányról még azt az alig ruhát is, a nők pedig irigykedéssel vegyes megvetéssel fordultak a lány után. De Viki kitartott. Néha rám - rám mosolyogva elszántan haladt mellettem, egészen addig, amíg a szalon ajtajába nem értünk, és én befordulásra nem kényszerítettem. Meglepődött. Félelemmel vegyes sápadtság ült ki az arcára, és megmakacsolta magát, az ajtó előtt megállt. Lőttek a tervemnek, hogy a szalonban kérem meg a kezét, hát pillanatok alatt cselekednem kellett. Ott, az esküvői ruhákkal teli kirakat előtt térdeltem le előtte, és a kezét fogva fennhangon kezdtem a mondókámba.
- Hegedűs Viktória! Nincs megfelelő szó arra, mennyire sajnálom, hogy igazságtalanul bántam veled, és nincs megfelelő szó arra, mennyire szeretném jóvátenni a baklövésemet. Csupán annyit tehetek, hogy itt, mindenki előtt nyilvánosan a bocsánatodat kérem, és csak remélem, hogy a szép lelkedben általam okozott seb egyszer majd begyógyul. Engedd meg, hogy életem végiig próbáljak mindenben a kedvedben járni és elhalmozzalak a szeretetemmel. Drága Viktória, nem a kezedet kérem, hanem az egész lényedet, hogy életem végéig boldogan kiálthassam világgá, hogy a feleségem vagy és a leendő gyerekeim anyja! Elfogadsz férjednek! - nyújtottam a lány felé a szabad kezemben tartott gyűrűt.
Nem várt érzelmi sokk érte a lányt. Olyan szívszorító sírásba kezdett, hogy nekem kellett felállnom és megölelnem. Tanácstalanul szorítottam magamhoz, és ijedten csitítgattam a zokogó kedvest. Talán percekig is így álltunk, amikor megnyugodni látszott, és szipogva a fülembe sugdosta:
- Én akartam tőled bocsánatot kérni! - emelte a karjait és belecsimpaszkodott a nyakamba.
- Drága vagy, de csak én tartozom neked... és ez most igent jelent, vagy nemet? - próbáltam a védelmező karjaim között minél személyesebbre halkítani a kérdésemet.
- Igen! Igen! Igen! - mosolyodott el végre és mit sem törődve az elfolyt szemfestékkel érzelmes csókkal pecsételte meg az ígéretét, amit a körülöttünk állók közül néhányak hangos tetszésnyilvánítással tapsoltak meg.
- Ne haragudj, nem így akartam. Azt hittem, majd bent a boltban..., de menjünk be, szeretném, ha kiválasztanád az esküvői ruhádat. - fordítottam a lány fejét a kirakatban lévő szebbnél szebb ruhák felé.
- Felénk az a szokás, hogy a vőlegény nem láthatja a menyasszony ruháját az esküvő napjáig. - kapaszkodott belém a lány és minden szeretetével ölelt magához.
- Igen, de ez most egy más eset, különleges! Nem szeretném, hogy közhelyessé váljon. - csókoltam meg még egyszer, hogy utána kedvesen betessékeljem a bolt ajtaján.
Odabenn a két hölgy meglepően barátságosan fogadott, amiben nem kis része volt a bolt előtt játszódó jelenetnek. Egyikük alkalmi kozmetikusként azonnal nekilátott a Viki sminkjének a helyreigazításához, még a másikuk engem vett célkeresztbe, hogy kiszedjen belőlem mindent kettőnkről, amit csak lehet. Édes kíváncsisága nevetgélőssé varázsolta mindannyiunk hangulatát. Viki teljesen határozatlanul nézegette a ruhákat. Végül egy teljesen egyszerű, fodroktól és csipkéktől mentes miniruhánál állapodott meg. Kérdőn nézett rám, de én csak helyeseltem. Nagyon tetszett a ruha, és persze a nő, akit takart. Ezzel azonban nem voltam egyedül, mert a fiatalabbik eladólány a Viki hálószerű ruhakezdeményét is megfogdosta, megdicsérte, majd kihívóan nagyot kacsintott a kedvesemre.

Viki boldog volt, és ez az öröm jól láthatóan kiült az arcára. A cipőjével a kezében, kézenfogva, mezítláb szaladt végig velem a téren, hogy a kicsi, de annál csinosabb ruhát rejtő csomagot bedobhassam a hátsó ülésre, aztán a kocsi oldalához szorított és nagyon hosszú érzelmes csókokkal fejezte ki, mennyire szeret.


Edina otthon volt, mikor hazaérkeztünk. Viki lélekszakadva mesélte a történteket, és a két lány közötti szoros kapcsolat annyira megmutatkozott az egymás felé mutatott viselkedésükben, hogy én csak oldalról lestem és szedtem az igéket. Valahogy ilyennek képzeltem egy igazi testvéri szeretetet, ami a ragaszkodásban és az egymás örömében való osztozásban nyilvánult meg. Meghatóan szép volt.

Edina fürdeni ment, én meg alig bírtam kivárni a pillanatot, hogy végre kettesben lehessek az imádott nővel. Valami hasonló gondolat motoszkálhatott a Viki fejében, mert boldogan ugrott a karjaimba, és máris vetkőztetni kezdett.
- Mindjárt visszajön... - súgtam.
- Az még húsz perc, annyi elég lesz! . erősködött Viki, és én boldogan adtam neki igazat. Róla nagyon könnyű volt a ruhát lefejteni, rólam meg annál nehezebb, de a lány az ágyára lökött és közös erőfeszítéssel szabadultunk meg a ruháktól egyetlen perc alatt.
Mohó voltam, nem is engedtem a menyasszonyom vágyait kibontakozni. Őrült vehemenciával csókoltam végig a hátán fekvő, csodálatos testét. Tulajdonképpen ő nem is tett mást, csak átengedte nekem a kezdeményezés lehetőségét és az izgalomtól mélyeket szuszogva kiélvezte a vágy és csókok nyújtotta öröm minden másodpercét. Felszisszent, amikor a bimbóit beszívtam és a kezével a tarkómnál fogva nyomta rá a szám a melleire. Láttam a saját ajkába harapni, amikor a szeméremdomb frissen borotvált magaslatára puszikat adtam. Jóleső érzéssel töltött el, hogy azonnal szétnyíltak a combjai, nem kellett noszogatni, kérlelni, boldogan várta az érintésemet. Én még mást is akartam, átpördítettem a lányt a hasára., és kezdtem a csókokat újfent a nyakától lefelé, végig a kicsit soványkás, kiálló bordákon, amíg el nem értem a feneke csodálatos gömbjeit. Rögtön megérezte, hogy mi a szándékom, a combjai közé engedett, majd maga alá húzva azokat terpeszben az ég felé tolta az altestét, míg a feje továbbra is a párnán pihent.
Csodálatos látvány tárult elém. Kitárulkoztak a rózsaszín punci sötétpiros szeméremajkai és hívogatóan csillogtak a lámpafényben, várva, hogy közéjük csókoljak. Kicsit feljebb az ánus barna redői össze- összerándulva kecsegtettek újabb gyönyörforrás ígéretével. Egyáltalán nem éreztem személytelennek, mint egy arcok nélküli üres pornófilmet, mert mindeközben a drága nő hátrafordított fejjel figyelte minden cselekedetem.
Először csak megérintettem a szeméremajkakat. Mély sóhaj és összerezzenés volt a reakció, majd a nedves résben végigcsúsztattam az ujjamat, külön odafigyelve a keményre duzzadt, borsónyi csikló tapizására, csak utána simogattam körbe a hüvelybemenetet és az ánus érintésre pulzáló redőit. Innen már csak egy röpke másodperc volt, hogy oda hajoljak, és a nyelvemmel járjam be ugyanezt az utat többször egymás után. Emlékeztem, mennyire élvezte Viki az első találkozásunkat, hát igyekeztem mindent úgy csinálni, mint akkor. A különbség csupán annyi volt, hogy a lány orgazmusa sokkal hamarabb jött, és sokkal intenzívebb volt, és az édes ánusa kedves összehúzódásokkal üzent az érzékeimnek.
Hihetetlenül elégedettnek, és boldognak éreztem magam ezután. Nem tapasztaltam a szükségét annak sem, hogy azonnal behatoljak, időt akartam hagyni a lánynak, hogy a nemiszerv érzékenysége ne okozzon kellemetlenséget. Óvatosan megfordítottam, a combjai közé fekve a hasára fordítottam a fejem, úgy hallgattam a vére dübörgését és a csillapodó lélegzetvételeit, miközben ő a fejemet simogatta.
Közeledett az idő, hogy Edima előkerüljön a fürdőszobából, hát egy lepedőt húztam a meztelen fenekemre, a Viki fedetlen melleivel nem is törődve. A fekete hölgy nem sokkal később meg is érkezett. Rövid, virágmintás selyemköntösben, vizes hajjal robogott be a mezítlábas, nesztelen lépteivel. Már az ajtóból felmérte a helyzetet. Aztán kicsit bizonytalanul megtorpant, majd irány változtatva átugrott felettünk, és a falnak támasztva a hátát felénk könyökölve végigfeküdt mellettünk.
- Tudtam, hogy már megint basztok! - állapította meg mosolyogva nemes egyszerűséggel. Még jó, hogy a sápadtsága vagy az arcpírja nem ült ki a sötétbarna arcbőrén, csak a vigyorgásból és a hangsúlyából lehetett következtetni az enyhe szégyenérzetére.
- Még nem. - helyesbített Viki, majd anyáskodóan megsimogatta a másik lány arcát.
- Csináljátok nyugodtan..., nézni akarom! - hallottam a néger beütésű csaj bőrétől is barnább, vastag ajkai közül az elképesztő szavakat.
- Ne már! - kuncogott fel Viki, belőlem a meglepetéstől egy mukkra sem futotta.
- Szeretném! Légyszi, légyszi, légyszi!- nézett Edus a lányra a kérlelő szemeivel, mire Viki elnevette magát, de aztán egy percnyi hosszú várakozás után megkomolyodva Viki rám nézett. Addig úgy folytak felettem az események, mintha ott sem lennék, senki sem kérdezte az én véleményem.
- Megkérhetlek valamire? - kérdezte. Azonnal átfutott az agyamon, hogy most eleget kellene tennem az Edina kérésének, és Viki már döntött, hogy a lány előtt szeretkezünk, de tévedtem.
- Szeretném, ha megsimogatnád Edust! - mondta határozottan. Na jó, ennek a kérésnek könnyű lesz eleget tennem, gondoltam, és a barna archoz nyúlja kisimítottam a hajat a lány arcából.
- Nem ott, a puncijára gondoltam! - szólított ismét Viki, aminek hallatán megborzongtam. Edina azonnal kapcsolt, és fel akart ülni, hogy minél hamarabb eltűnhessen, de Viki utánakapott, és a kezénél fogva visszatartotta.
- Tudom, hogy szeretnéd, nem olyan nagy dolog! - húzta vissza a barátnőjét fekvő helyzetbe. Nem tudtam mire vélni a dolgokat. Az Edina ijedt tekintetét viszont sosem felejtem el, ahogyan hol rám, hol Vikire nézve bizonytalanul ottmaradt mellettünk. Látszott rajta, hogy legszívesebben világgá szaladna abban a pillanatban, de Viki nem engedte, én meg csak értetlen mellékszereplője lettem a jelenetnek.
- Félek! - suttogták a sötétbarna ajkak Viki felé.
- Nem igaz, hogy még mindig nem bízol benne, ő biztos, hogy nem fog bántani. - hajolt közelebb hozzá Viki, és puszikat nyomott az Edina félelmet kifejező ábrázatára. Miután mindegyikünk csak várt, Viki határozott mozdulattal szétnyitotta a lány köntösét.
Csodaszép mellei voltak. Korábban, betegen már volt alkalmam megnézni, de most, egészségesen sokkal jobban megbizsergetett. Sűrű szeméremszőrzete átláthatatlan bozontként takarta a vagina bejáratát, a lány meg előttem még jobban összepréselte a combjait, hogy minél kevesebbet láthassak. Érdekes módon nem jöttem zavarba, de egyáltalán nem értettem, Viktória mire akar kilyukadni.
- Simogasd már meg! - húzta Viki a kezem a barátnője mellére. Nem akartam ellenkezni. Valahogyan megéreztem, hogy itt nem egy gyerekes játékról van szó, hanem valami sokkal többről. Azt már régen tudtam, hogy Edinának problémái vannak, de soha nem árulta el az igazi okot. A Viki komoly határozottsága viszont arra bíztatott, hogy tegyem meg, amit kér, és Edina sem tiltakozott különösebben, csak a csillogó szemeiben láttam a rettegést.
Puha melle volt, kidudorodó nagy udvarral és kemény bimbókkal. Percekig simogattam felváltva a két oldalt, mire egy picit talán alábbhagyott a lány félelme, és kényszerű mosollyal nyugtázta, hogy jól bánok vele. Volt viszont valami, ami nem volt természetes. A két nő úgy fogta egymás kezét, mintha valami óriási baj közeledne, és Edus Vikitől várná a segítséget. Korábban már tapasztaltam, hogy Edina kicsit befolyásolható személyisége a menyasszonyomtól várt el dolgokat, így ez nem tűnt annyira fontosnak. Akkor mi a fene lehet, az a nagy probléma, amitől a fekete lány ennyire fél, mert nagyon félt, szinte reszketett. Hiába próbáltam türelmesen simogatni a csodálatos felsőtestét, alig- alig csillapodott a lány nyugtalansága. Miután hosszas simogatás után a combok még mindig szorosan összezárva maradtak, gyengéd simogatással próbáltam felfedezni a hosszú lábakat. Nehéz, várakozással teli percek teltek el, mire Edina hosszas szemezés után végre lecsukta a pilláit és határozatlan mozdulatokkal egyre széjjelebb nyitotta a combjait. Nem akartam még jobban elrettenteni, hát csak a combjai belső felét simogattam végig sokszor, határozottan, míg a lány el nem engedte magát és teljes egészében utat nem engedett.
A sűrű, fekete szőrzettől semmit sem láttam, csak a középső ujjammal sikerült kitapintani a nedvesen tátongó hüvelybejáratot, aztán végigsimítva a szeméremajkak között elértem a csiklót. Még oda is hajoltam, hogy a puncijára lássak, mert nagyon meglepődtem, hogy a nő óriási szeméremajkai egy hatalmas csiklóból indultak. Legalább három centi, volt az első gondolatom, de ez csak még jobban felizgatott, és egyre erősebb vággyal simogattam a ritka különleges vaginát. Edus mintha megnyugodott volna, elmosolyodott, aztán rám emelte ébenfekete szemeit. El voltam foglalva. egészen más érzés volt a hatalmas csiklón az ujjaimmal körözn


Tetszett ez a szex történet? A véleményed számít!
Tetszik (135)        Nem tetszik (161)



Szólj hozzá a chaten, ha beszégetni szeretnél a történetekről!

Szólj hozzá!

Neved:

Hozzászólás:

Írd be a képen látható számot:

2019-12-30 07:03:21
Gábor
Folytatást kérnék minél hamarabb ha lehet nagyon jó lett eddig

2019-12-30 20:41:31
Adam456
Nagyon klassz story, alig várom a folytatást (y)

2019-12-31 17:21:23
Maguslaci
Remek sztori

2020-01-01 23:45:52
Daredevil-32
Ez valami hihetetlenül jó lett! Ha ezeket össze fogod fűzni egy könyvbe, akkor itt jelenlévők megfogj&*224;k venni! Vagy legyen belőle film!


Ezt a szex történetet 13200 X olvasták el.